BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Nagyon örültem Hegyi Gyula kétpercesének, mert világossá tette, hogy itt a vita tulajdonképpen kétféle alkotmányozási filozófia között van. Az egyik, amelyik azt mondja, hogy azt rögzítsük, amit évtizedek múlva el akarunk érni, tehát egy deklaratív felfogás; a másik felfogás pedig, amit a bizottság képvisel: azt rögzítsük, amit ma tudunk vállalni. És ma azt tudjuk vállalni, hogy tandíjat nem szednek az iskolában. Azt nem tudjuk vállalni, hogy az iskola magához a tanuláshoz szükséges kellékeket is ingyen adja és egyebeket.
Tehát õszintén szólva, ha azt gondolja Csizmár Gábor, hogy csak a jelenlegi állapotot akarja rögzíteni az alkotmányban, akkor nem értem, hogy mirõl van a vita, mert ma is csak arról van szó, hogy tandíjmentes. És ma sincs szó többrõl. Ingyenességen, amióta élünk, azt értjük, hogy tandíjmentes. Ha ennél többet akar, ha azt az állapotot akarja, amit a világ nagyon kevés gazdag országában elértek, hogy ingyen adják a tankönyvet, meg ingyen adnak egyéb szolgáltatásokat, ha azt akarja, azt nem írhatjuk bele, mert nem tudjuk vállalni a belátható idõben.
Úgyhogy ezért azt gondolom, hogy maradjunk amellett a szöveg mellett, amit az alkotmány-elõkészítõ bizottság elfogadott, hiszen azt mondtuk az irányelveknek az elején, hogy kerülje az alkotmány a deklaratív, ígérõ jellegû kijelentéseket, és tartalmazza azt, ami valóban számon kérhetõ és vállalható. Köszönöm szépen.