DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Bocsánat, elnök asszony. A szokásos bírósági asszociáció ugrott be. Ha nincs több kétperces, akkor egy ... Van? (Igen.) Akkor élek a kétperces lehetõséggel. Mégpedig a 10. ponthoz szeretnék én is hozzászólni.
Az életkorral kapcsolatos Csizmár Gábor-indítványt illetõen, megerõsítve a korábbi hozzászólásokat, és itt látom, hogy Csizmár képviselõ úr bizonyos nyitottságot is mutat, mert azt mondja, hogy meghajlik a Trombitás Zoltán által mondottak érvei elõtt, de hát hozzá kell tennem, hogy teljes legyen a kör, hogy például a polgári törvénykönyv nem tud eltekinteni attól, hogy az emberek számára biztosítandó jogok gyakorlási lehetõségét illetõen cselekvõképtelen, korlátozottan cselekvõképes, illetve teljesen cselekvõképes emberek közül tekintsen el. Egy tízéves gyerek számára bizonyára, ha õt megkérdezzük, hátrányos megkülönböztetésnek fogja érezni, hogy - mondjuk - nem járhat el úgy üzletkötések terén, mint esetleg néhány évvel idõsebb testvérei.
Úgyhogy be kell látnunk viszont, hogy elkerülhetetlen ez a szabályozás, mert egyszerûen ez az életszerû. Megjegyzem, hogy valószínûleg hogyha magában a természetében nézzük a dolgokat és a valóságos realitásában, akkor valószínûleg az ilyen megkülönböztetés a valóságban fogalmilag nem hátrányos.
De ezzel összefüggésben hadd szembesítsem a képviselõt a 18. számú javaslatának a második gondolatával, ahol azt szíveskedik javasolni: "Az alkotmány mondja ki, hogy a gyermekek jogegyenlõsége csak természetszerû korlátozás alapján és csak törvény által korlátozható." Ezzel a javaslatával a képviselõ úr maga látja be, hogy a 10. pontban felvetett javaslata keresztülvihetetlen. Köszönöm a figyelmet.