CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Pontosan egyetértek... köszönöm a szót, elnök asszony, hogy valóban ezért folyik a vita közöttünk, hogy ne lehessen szûkebben meghatározni a közoktatást, mint az alkotmány, tehát hogy ingyenes legyen a közoktatási szolgáltatás.
Pontosan errõl beszélünk, és én ezért erõszakoskodom még mindig, hogy ez bekerüljön az alkotmány alapelveibe és az alkotmány szövegébe is, hogy tehát ne azon múljon, hogy bármelyik kormányzati ciklusban ki hogyan értelmezi a tandíjmentességet, hanem igenis, az alkotmány legyen a fékje annak, hogy a közoktatási szolgáltatás az mindenki számára ingyenes. Pontosan errõl beszélek, és még egyszer mondom, ezért vitatkozom. Ugyanakkor azt is szeretném felvetni, hogyha nem ingyenes a közoktatás, akkor fölvethetõ-e a tankötelezettség kérdése? Én úgy gondolom, hogyha végigviszik, tiszteletreméltó képviselõtársaim, a logikájukat, akkor abból az is következik, hogy nem mondható ki a tankötelezettség. Mert kötelezni állampolgárt arra, hogy nem ingyenes szolgáltatást vegyen igénybe - azt gondolom, hogy nem egészen illene abba az alkotmányfilozófiába, amin elég régóta önök is dolgoznak.
Ezért tessék, kérem, ezt a logikát is végiggondolni, mert lehet, hogy akkor arra az elhatározásra jutnak, hogy nincs tankötelezettség mint alkotmányos állampolgári kötelezettség. Ami pedig a Varga László képviselõtársam felvetését illeti, itt bizonyára van egy félreértés. Én a módosító indítványaimban elég pontosan igyekeztem fogalmazni; itt arról van szó, hogy a gyermekeknek nem a jogai mások a felnõttekéhez képest, hanem a jog gyakorlásában korlátozottak életkoruk okán. És ez nem mindegy, ez a jogképesség vagy cselekvõképesség kérdése, és ami - azt gondolom -, hogy nem összekeverendõ. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Pusztán életkor után nem feltétlenül kell jogfosztottnak tekinteni egy állampolgárt, pusztán csak a cselekvõképességében korlátozott. Köszönöm szépen.