CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ígérem, hogy az ingyenesség ügyében utolsó kétpercesemet mondanám el. Tulajdonképpen kicsit össze is foglalva a vitában az álláspontomat.
Igen, számon kérhetõ, kikényszeríthetõ jogként szeretném az ingyenességet. Tehát nincs vitám Salamon Lászlóval. Valóban, azért szeretném, hogy benne legyen, hogy kikényszeríthetõ legyen. Nem ez a probléma. Az a probléma és amiatt vitatkozunk, hogy az ingyenesség értelmezésében valószínûleg más a teremben ülõk felfogása, hogy mit gondol ingyenesség alatt.
El tudom azt képzelni, hogy a koncepcióban most ingyenesség szerepeljen azzal, hogy ezt a szövegezéskor pontosan kell megfogalmazni. Vagy egy értelmezõ mondattal, vagy kifejtve kell az ingyenességet az alkotmány szövegében majd megfogalmazni.
Azt gondolom, hogy még egyszer, a mérlegeléshez az alkotmány- elõkészítõ bizottságnak szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy amennyiben nem az ingyenesség, hanem a tandíjmentesség szerepel, azzal kinyit egy olyan utat, amit nem szeretne. Társadalompolitikai hatásait tekintve: azt a kényszert hozza, hogy bizonyos nemzetközi szerzõdéseket mondjunk fel. Három: megtartja azt az ellentmondást, hogy egy olyan kötelezettséget állapít meg az alkotmányban, amelyhez nem teremti meg a teljesítéshez az ingyenes feltételeket.
Úgy gondolom, hogy túl sok probléma jött össze a "tandíjmentes" szövegezéssel kapcsolatosan, és ezért célszerûbb lenne használni a koncepcióban most is az ingyenességet, és az alkotmány szövegében ezt pontosan megfogalmazni. Ez biztosítaná azt, hogy ugyanazt értsük alatta, hogy bírói úton kikényszeríthetõ legyen, és egyébként mindenki számára féket is jelentsen (Az elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idõ leteltét.), mert a szolgáltatást hozó iskolák számára is egyébként ez majd féket fog jelenteni. Köszönöm szépen.