DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyûlés! A most tárgyalandó vitaszakasz megint csak azt a kérdést hozza elõ, hozza elénk, amivel imént már foglalkoztunk. Nevezetesen a rendkívüli állapot kérdést, hiszen itt szembesülünk a honvédelmi bizottság módosító indítványával vagy indítványaival, melyek egészében tulajdonképpen a most hatályos alkotmány rendelkezéseinek a fenntartását célozzák. Én úgy gondolom - bár, ha jól látom, most a honvédelmi bizottság képviselõi nincsenek itt -, az általános vitában felmerült kétperces lehetõség nem lehetett elegendõ arra, hogy a honvédelmi bizottság által felvetett javaslatokkal kapcsolatos ellenérvek pontosan és részletesen elhangzódjanak. Mécs Imre elnök úr és képviselõ úr felszólalására kétperces észrevételeket tudtunk tenni, azonban az nyilván nem lehetett azonos súlyú és azonos erejû egy összefüggõ gondolatmenettel.
Én úgy gondolom, tisztelt Országgyûlés, hogy lehet azon majd vitatkozni, hogy az új alkotmány koncepciója hány ponton lépett túl a most hatályos alkotmányon.
Integráló alkotmányozásra törekszünk, vagyis nem az a célunk, hogy gyökerestül felforgassuk az intézményrendszert, de az integráló alkotmányozás mellett is a '89-90-es kerekasztal-megállapodások alapján végbe vitt nagy alkotmányváltozás eredményeinek megõrzése mellett is fontosak azok az elõrelépések, amik az új alkotmány koncepciójában megjelennek. Én úgy gondolom, hogy a rendkívüli állapotra vonatkozóan most elõttünk fekvõ szabályok egy olyan fontos területet képeznek, ahol valóban az elõrelépés a hatályos alkotmánykoncepcióhoz képest nagyon jelentõs és nagyon lényeges.
Tudniillik, mondjuk ki nyíltan és õszintén: a jelenlegi hatályos alkotmány a rendkívüli állapot szabályozásával kapcsolatosan messze nem olyan szabályokat tartalmaz, amik a jogállamiság követelményeinek megnyugtatóan megfelelnének. Ha valahol a hatályos alkotmányt ma a jogállami megoldás szemszögének górcsövébõl bírálni lehet, akkor ez az a pont, ahol ez a bírálat jogos lehet. Természetesen látjuk és tudjuk, hogy szerencsére egy olyan területrõl van szó, amelyre, reményeink szerint, soha nem kerül majd sor, vagy nagyon-nagyon szeretnénk, hogy soha se kerüljön sor arra, hogy a rendkívüli állapot szabályait alkalmazni kelljen. Isten mentse ezt az országot attól, hogy háborús konfliktussal, más természetû, olyan belsõ konfliktusokkal vagy olyan katasztrófahelyzetekkel kelljen szembenéznie, amik ezeknek a rendkívüli állapotra vonatkozó szabályoknak az alkalmazását szükségessé teszik. Talán ez is az oka annak, hogy a hatályos alkotmányunk értékelése kapcsán errõl a - hadd mondjam még egyszer - gyenge, gyengén szabályozott területrõl nem szoktunk beszélni.
(16.10)
De ha már elõttünk van az alkotmányozás feladata, akkor ezt a hibáját - a mostani hatályos alkotmánynak - ki kell javítani. És még egyszer említem, mert az általános vitában már elhangzott, ez a munkát az alkotmány-elõkészítõ bizottság különös gonddal végezte el. Külön erre a területre - talán jól emlékszem az egyetlen terület volt, az alkotmány szerkezetét leszámítva -, albizottságot rendelt ki. És az albizottság hosszas, alapos munka után a Honvédelmi Minisztérium rendkívüli állapottal kapcsolatos legmagasabb szintû, rendfokozat és beosztás szerinti legmagasabb szakértõit bevonva - én elnézést kérek, a nevére nem emlékszem, Szigethy képviselõ úr tudja, most éppen ugyan nincs itt, õ talán meg tudja említeni - részvételével kialakításra kerültek azok a javaslatok, amelyet aztán az alkotmány-elõkészítõ bizottság részletesen megtárgyalt és elfogadott.
Mik a lényeges koncepcionális különbségek a hatályos javaslat és a mostani javaslat között? Bocsánat, a hatályos alkotmány és a mostani javaslat között. A leglényegesebb különbség az az, hogy a mostani hatályos alkotmány a rendkívüli állapot idejére félreteszi a jogállam alapvetõ szervezési elvét. Félreteszi az államhatalmi ágak különválasztását, elkülönítését, megosztását. És egy olyan csúcsszervet hoz létre, melyben egyesíteni akarja a törvényhozó hatalmat és a végrehajtó hatalmat és bevonja, ebbe azt az államfõt, amely egyik hatalmi ágnak sem része, egyik hatalmi ágnak sem képviselõje, egyik hatalmi ágnak sem szereplõje.
Ez a megoldás ellenkezik a jogállamiság elvével, és bár kétségtelen a rendkívüli állapot az egy olyan helyzet, amikor bizonyos értelemben a jogállamiságban önkorlátozások mennek végbe, hiszen egyéb szabályokban lehetõség van törvényes rendelkezések, sõt alkotmányos rendelkezések részleges félretételére is, mégis azt kell hogy mondjuk, hogy egy olyan megoldás, amely egyáltalán nem szükségszerû, hogy így legyen.
Nem szívesen akarok történelmi példába kalandozni, de hát csak tényleg utalásszerûen. Magyarország ebben a században két katasztrófát is megélt, két világháborún ment keresztül, azonban mindkét világháborúban - most más kérdés, hogy természetesen hogyan, miként és milyen hatásfokkal, milyen eredménnyel - az alkotmányos alapelv szerinti államhatalmi ágak megoszlása érintetlen maradt, vagyis mûködött, létezett az Országgyûlés, külön és önállóan létezett a kormány, és külön és önállóan létezett az államfõ. Egyik háborús konfliktus sem vezetett oda, hogy ezek egy szervezetbe mosódjanak össze.
Na most, hogy itt nem egy jogtudományi, közjogtudományi akadékoskodásról van szó, hát kérem, miért választódnak el egymástól az államhatalmi ágak? Például azért, mert a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalomnak, a parlamentnek felelõsséggel tartozik a tevékenységérõl. És ez a kormányzás, a jogállami mûködés alapvetõ eleme. Hát miért lenne arra szükség, miért kívántatik az meg, miért lenne az jó, hogy pont egy ilyen helyzetben megszûnjön ez a szabály, megszûnjön az, hogy a kormány bárki felé is felelõsséggel tartozik. Hiszen éppen arról van szó, hogy a kormány egy rendkívüli felhatalmazást kap, sokkal többet kap meg, mint úgymond a békeidõben, a normális idõszakban, félreteheti a törvényeket, félretehet egyes alkotmányos rendelkezéseket. Ekkorra szüntessük meg a kormány felelõsségét? Ekkorra olvasszuk össze a felelõsséggel tartozó kormányt azokkal, akik a felelõsség tükrét a végrehajtó hatalom elé tartják, a törvényhozó hatalom képviselõivel? Nyilván abszurd és nyilván elfogadhatatlan megoldás.
Szabadjon legyen rámutatni arra, hogy az a Honvédeli Tanács, ami a mostani hatályos alkotmányunkban mintegy csúcsszervként mûködik, magában foglal - ugye - szavazati joggal mindenkit, aki él és mozog a magyar államszervezet csúcsain törvényhozó és végrehajtó hatalom szintjén. Tagja ugyebár a köztársasági elnök, tagja az Országgyûlés elnöke, tagja a miniszterelnök, tagja - ha nem tévedek - a honvédelmi miniszter külön, és tagjai a frakcióvezetõk, mi.
Egy olyan csúcsszerv ez, amiben a hagyományos parlamenti struktúra szerinti kormánypárti és ellenzék kötelezõen - szavazati joggal - be van építve a döntéshozó szervezetbe. Jó ez? Jó-e az egy országnak, hogy minden politikai tényezõ egy adott, ilyen súlyos konfliktus idejében, ugyanazzal a felelõsséggel kell hogy részt vegyen az ország irányításában? Én azt mondom, hogy nem jó, és mindjárt rá is mutatok, hogy miért.
Olyan természetû helyzetrõl van ugyanis szó, történelmi példákban is lehet gondolkodni, amikor kifejezetten nemzeti érdek az, hogy legyen esetleg olyan erõ, aki kívül esik a lefolyt eseményekért való felelõsség körén. Lehet-e egy külön kérdés, lehet-e az összes frakciókat kötelezõ erõvel - alkotmányjogilag, közjogilag - kötelezni, lehet-e olyan kötelezõ alkotmányjogi rendezést, szabályozást felállítani, amely minden frakció számára egy ilyen csúcsszervben való részvételt kötelezõvé tesz, mert hiszen ennek a következménye, hogy az egész mûködésért való felelõsségben mindenki osztozzék. Lehet-e ezt kötelezõvé tenni az összes frakció számára egy alkotmányjogi szabályozással? Nyilván, hogy nem lehet.
Köztársasági elnök. Köztársasági elnök - ugye már Mécs Imre képviselõ úrnak idéztem az alkotmányból - õrködik az állam demokratikus mûködése felett és kifejezi a nemzet egységét. Mûködésének alapvetõ jellemzõje, hogy politikai felelõsséget nem visel. Mégis a hatályos szabályozás be kívánja vonni vagy bevonja szavazati joggal ebbe a csúcsszervbe. Szavazati jogot ad, adott esetben döntõ hatáskört ad az államfõ kezébe akkor, miközben ez az államfõ a döntéseiért senkinek nem tartozik alkotmányjogilag politikai felelõsséggel.
Egyébként is megint meg kell hogy kérdezzem, nemzeti érdek-e az, hogy az államfõ is osztozzék a teljes politikai felelõsségben egy ilyen konfliktus esetén? Tessék visszanézni a magyar történelemre - mozzanataira -, és akkor meg tetszenek látni a miniszteri felelõsségvállalás súlyát és jelentõségét! Mert nem mindegy az, hogy egy adott konfliktus helyzet teremtõdésében és az alatt való történtekben csak a kormány a felelõs, és van egy államfõ, aki bármikor azt mondhatja, hogy én ezen a döntési kompetencián kívül vagyok, én a nemzet egészét képviselem és õrködök az államrend demokratikus mûködése felett. Vagy pedig õ maga is ugyanabban a felelõsségben osztozik. Persze az alkotmány ezzel felesel más szabályaiban, mert ugyanakkor azt deklarálja, hogy nem is felelõs, mint ami a többieket terheli.
Nem az e nemzeti érdek, hogy az államfõ úgy tölthesse be ezt a funkciót, hogy bármikor distancirozhassa magát, ha a nemzet érdeke azt kívánja az ilyen helyzetben a dolgokat vívõ grémiumtól.
Meggyõzõdésem, és én azt hiszem, hogy az alkotmány-elõkészítõ bizottság valahány tagja ezt átlátta, az államhatalmi ágak megosztásának az elvét. Azt az alapelvet, ami a köztársasági elnök szerepét a parlamentáris demokráciában, ami a magyar alkotmányos berendezkedés alapelve, meghatározza. Ezeket az elveket a rendkívüli állapot idején sem lehet feladni és sem szabad félretenni.
(16.20)
Ezt tükrözi a javaslat, az új, az alkotmánykoncepcióba beépített új javaslat, ezeket a szabályokat tartalmazza, nevezetesen, igenis változatlanul fönntartja az államhatalmi ágak megosztását, továbbra is azt mondja, hogy elkülönülten mûködjék az Országgyûlés, elkülönülten mûködjék a végrehajtó hatalom, a kormány, és töltse be továbbra is változatlanul azt a szerepet az államfõ, amit rendes körülmények között betölt, mûködjék a kormánynak a felelõssége a parlament felé. Két vonatkozásban tesz ehhez a konstrukcióhoz, ehhez a modellhez hozzá valamit a koncepció. Az egyik az az, hogy a rendkívüli helyzetre tekintettel, a kormány egy nagyon széles körû felhatalmazást kap a törvényektõl való eltérõ rendeletek kibocsátására, és adott esetben akár az alkotmányos szabályok egy bizonyos körének félretételére. Gyorsan hozzáteszem, természetesen vannak alkotmányos szabályok, és ezt maga az alkotmánykoncepció külön tartalmazza, amik ilyen esetben is tabunak számítanak. Tehát a kormány ezt a felhatalmazást megkapja, mikénti gyakorlásáért azonban változatlanul teljes felelõsséggel tartozik a Montesquieu-i államhatalmi ágak megosztási elve logikájának megfelelõen. Ez az egyik, ami tehát ehhez a modellhez hozzákapcsolódik. A másik pedig, hogy abban az esetben, ha a rendkívüli helyzet nem teszi lehetõvé az Országgyûlés mûködését, nem lehetséges adott esetben mondjuk az Országgyûlés összehívása, abban az esetben intézményesíti, arra az esetre hozza létre az új alkotmánykoncepció a Honvédeli Tanácsot, most már nem egy ilyen egyveleg csúcsszervként, hanem az Országgyûlést helyettesítõ testületként, amelyben minden párt erõarányosan képviselve van. És amely egy nagyon szûk létszámmal mûködik. Kis országgyûlés, és gyakorolja az egyébként rendes országgyûlés hatáskörét, amelyik éppen mûködésében akadályozva van. Ez ennek a koncepciónak a lényege. Ez felel meg a jogállamiság követelményeinek. Ez felel meg a nemzet érdekeinek, adott esetben, vagy ez képes, pontosabban, ez képes a nemzet érdekeit minden, elõre nem látható és kiszámíthatatlan eshetõségre biztosítani.
A hatályos rendelkezésnek van még egy hibája. Azt világosan szabályozza, hogy hogyan lehet deklarálni egy rendkívüli helyzetet, azonban arról nem szól a mai alkotmány, hogy hogyan lehet ebbõl visszajönni a normális életbe, ahol semmiféle szabályt nem találunk, hogyha egyszer kimondatott a rendkívüli helyzet és a rendkívüli állapot, hogy lesz ebbõl megint normális mûködés. Az új alkotmánykoncepció ezt is módosítani, bocsánat, az új alkotmánykoncepció ezt a hiányosságot is pótolni javasolja, erre is szabályokat állít fel.
Tisztelt Országgyûlés! Itt a kérdések kapcsán engedtessenek meg, lazán, de idetartozik, néhány nagyon rövid gondolatot a köztársasági elnök szerepérõl. Kérem, hibás az a... Tudniillik errõl azért beszélek, mert úgy fogják fel egyes képviselõtársaim ezt a koncepciót, hogy ez a köztársasági elnök hatáskörének a korlátozására megy ki, hogy így mondjam, hogy ez arra jó csak, hogy a köztársasági elnöknek tovább csorbítsuk a jogait, és olyanokat lehet publicisztikában olvasni, hogy ezzel megszüntetjük a negyedik hatalmi ágat, hogy a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom élérõl egy pecsételõ emberré degradálódik, hogy elvonjuk tõle a törvénykezdeményezési jogot és még innen is kiszorítjuk.
Kérem szépen, engedtessenek meg, ezekkel a megjegyzésekkel szemben, negyedik hatalmi ág nincs. Legalábbis olyan értelemben, hogy a köztársasági elnököt negyedik hatalmi ágként fogjuk föl, ilyet, legalábbis én, nem tudok elfogadni. Most nem akarok a hatalmi ágak kérdésébe belemenni, a tudományban, a tudomány vizsgálódásának tárgya, hogy hány hatalmi ág van a három klasszikus hatalmi ágon kívül: törvényhozó, végrehajtó, bírói hatalom, van-e még további, de mindenesetre, legalábbis a magyar közjogi megoldás mellett a köztársasági elnököt eddig sem lehetett negyedik hatalmi ágnak felfogni. (Bekiabálás az MSZP soraiból: A lényeget!) Röviden befejezem. Eddig sem lehetett. Összetartozik, mert ez is felmerült érvként, államtitkár úr, hogy ez a megoldás, ez igenis a köztársasági elnök jogkörét csorbítja. Foglalkozni kell vele. Elnézést. Én azt vállalom, hogy a tárgyhoz tartozik, de én igyekszem tényleg tömöríteni az ezzel kapcsolatos gondolataimat.
Tehát ezt így nem lehet felfogni, mert ez eddig sem volt negyedik hatalmi ág a köztársasági elnök. Arról ne is beszéljünk, hogy végrehajtói hatalom élén sem volt, mert nem ott volt, az alkotmányos konstrukció nem úgy mutatta. Törvénykezdeményezési jogáról pedig most tényleg nem tudok már belebocsátkozni, nem akarok visszaélni az önök türelmével, lehetne megint részletesen példázni, hogy ez hogy mûködött az elmúlt idõszakban. Lehetne elmondani azt a három kezdeményezést, ami az elmúlt hat évben fölmerült, látható volt annak a sikertelensége és kudarca. Én hadd tegyem hozzá, talán nem árulok el titkot, hogy a törvénykezdeményezési jognak a félretétele ez nem ellenzéki oldalról jelenít meg igényt, bár egyébként olyan apró elemnek tartom, meg kell, hogy jegyezzem, ami az én alkotmányjogi gusztusomat nem zavarja akkor is, ha megmarad. Én úgy is el tudom fogadni, akkor is, ha megszûnik, úgy is el tudom fogadni. Nem mi vetettük föl, de hogy rosszul mûködött az elmúlt idõszakban, az bizonyos. Itt is, a jelen esetben is a Honvédeli Tanács fölállítása, a Honvédeli Tanácsra vonatkozó módosításokkal is - még egyszer mondom - nem olyan elképzelések vezették a hat párt képviselõit, akik ebben egyetértettek, hogy itt most a köztársasági elnöknek kell a jogkörét csökkenteni, hanem egyszerûen konzekvensek voltak ahhoz az alkotmányjogi modellhez, amit a magyar alkotmány eddig is és a mostani hatályos rendelkezésében is kifejez és amit a jelen koncepcióban is fenntartani kívánunk. Köszönöm szíves figyelmüket.