DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Kedves Csizmár Gábor! Igaza van, valóban vannak országok, ahol 5-6, van, ahol 7-féle országgyûlési biztos van. De a legtöbb országban egyetlenegy, ahol van egyáltalán ilyen intézmény, egyetlenegy országgyûlési biztos van.
Na most, az, hogy kevesebb a biztosoknak a száma, az nem jelenti azt, hogy bizonyos jogterületeken elkövetett jogsérelmek miatt - például a gyermekek jogaival kapcsolatos jogsérelmek miatt - ne lehetne az általános országgyûlési biztost megkeresni. Tehát nem az feltétlenül és kizárólag a biztosíték arra, hogy bizonyos területeken - fõleg, ahol különösen ki vannak téve az állampolgárok annak, hogy jogsérelem, joghátrány érheti õket -, hogy arra a területre feltétlenül országgyûlési biztosokat kell létrehozni.
Ma már elég jól ismeri a jogszociológia azokat a területeket, ahol különösen ki vannak téve állampolgárok annak, hogy jogaikat nem érvényesítik. Általában ilyenek a hierarchikus szervezetek vagy a különleges, zárt intézmények, mint például az elmegyógyintézetek, mint például - majdnem kaszárnyát mondtam -, mint a hadsereg és a gyermekek.
Sajnos, szintén olyan területe a társadalmi életnek, ahol olyan sajátos hierarchiák érvényesülnek nevelõk és gyermekek, szülõk és gyermekek, oktatók, tanítók és gyermekek között, amikor fennáll a veszélye annak, hogy vagy visszaélnek az irányítók a jogaikkal, vagy nem biztosítják a gyermekeknek vagy az elmebetegeknek, vagy a katonáknak, vagy a börtönben lévõknek a jogait.
Tehát én óvnék attól, hogy azt gondoljuk, hogy csak akkor lehet biztosítani a gyermekeket ért jogsérelem miatt az országgyûlési biztosnak az eljárását, hogyha kifejezetten nevesítetten a gyermekek jogainak védelmére szolgáló országgyûlési biztost hozunk létre. Hiszen ma is lehet ilyen jogsérelem miatt az országgyûlési biztoshoz fordulni, az általános biztoshoz.
Ha az általános biztos a különbözõ jogterületeken elkövetett jogsérelmek miatt munkamegosztást alkalmaz a helyettesei között, akik nincsenek nevesítve, hogy milyen jellegû jogoknak az országgyûlési biztosai, az ugyanolyan megoldást kínál, mintha külön-külön biztosokat nevezünk ki.
Megmondom õszintén, hogy én annak idején azzal sem értettem egyet, hogy legyenek különbiztosok. Én úgy véltem, hogy legyen egy országgyûlési biztos, annak legyenek helyettesei - vagy nem is feltétlenül kell õket helyetteseknek nevezni -, és természetesen az élet rendje maga után hozza, hogy kialakul egy tárgy szerinti, tárgykör szerinti munkamegosztás, és minden esetben az Országgyûlés biztosa az, aki eljár.
Tehát csak arra hívnám föl a figyelmet, hogy nem jelenti a lemondást a gyermekek jogainak a védelmérõl az, hogyha nem jön létre külön gyermekvédelmi biztos, gyermekek jogait védõ biztos, vagy - mint ahogy Haller képviselõtársunk a 49. pontban javasolja - fogyasztóvédelmi biztos, mert legalább olyan fontos lenne börtönügyi biztos, katonai biztos vagy az elmebetegek ügyében eljáró biztosnak a kinevezése.
És még egy utolsó megjegyzés, ha az alkotmány azt a rendelkezést tartalmazná, hogy más biztosokat is létre lehet hozni, akkor biztos, hogy létrehoznának. Akkor ez egy nyílt felhívás arra, hogy na, ki, milyen speciális jogkörû vagy tárgykörrel foglalkozó biztost kíván létrehozni. Ha ezt nem tartalmazza az alkotmány, hanem csak a jelenleg hatályos helyzetet, illetve hatályos megoldást, vagyis az általános országgyûlési biztosról, annak általános helyettesérõl és a nemzeti etnikai kisebbségek országgyûlési biztosáról és az adatvédelmi biztosról szól, az nem zárja ki azt, hogy késõbb mellé új, akármilyen, akár a gyermekek jogait védõ országgyûlési biztos létrejöjjön.
Tehát hogyha nincsen fölsorolva vagy nincsen eleve megnyitva a kapu - például a gyermekvédelmi biztos tekintetében -, az nem jelenti azt, hogy örök idõre ki lett zárva egy ilyen típusú, egy ilyen jogkörû biztos létrehozásának, illetve kinevezésének. Köszönöm.
(16.40)