BÁRSONY ANDRÁS, a külügyi bizottság elõadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Nem tisztem egyes pártok, egyes képviselõtársaim véleményét tolmácsolni, mindazt, ami a bizottsági vitákban, méghozzá számos alkalommal részleteiben elhangzott.
Tisztem azonban megosztani önökkel azokat a dilemmákat, amelyekkel szembe találtuk magunkat a magyar-román alapszerzõdés tárgyalása során. Az egyik ilyen dilemma volt, amelyet jórészt ellenzéki képviselõtársaink vetettek fel, hogy vajon a bizottság megfelelõ tájékoztatást kapott-e minden esetben a tárgyalások menetérõl, és a magyar-román alapszerzõdés tárgyáról.
(16.20)
Az volt a véleményünk, mi több, meggyõzõdésünk, hogy a bizottság oly számos alkalommal tartott vitát a magyar-román alapszerzõdés vélelmezett, majd a késõbbiekben javasolt, utóbb pedig a tényleges szövegérõl, hogy ez mindenben kimerítette azokat a kritériumokat, eleget tett a magyar parlamenti demokráciával kapcsolatos elvárásoknak. Nem kerültünk abba a helyzetbe, mint amivel az elõzõ kormányzati ciklusban szembe kellett nézni egy másik alapszerzõdés esetében, hogy még a kormány tagjai számára sem volt nyilvánvaló a megkötött alapszerzõdés betûje és tartalma.
Szembekerültünk azzal a dilemmával, hogy vajon mi a tartalma ennek az alapszerzõdésnek. A legsûrûbben elõforduló kérdés ebben a tárgykörben az volt, hogy vajon megfelelõen szabályozza-e a magyar kisebbséggel kapcsolatos összes kérdéskört az alapszerzõdés?
Az alapszerzõdés azonban nemcsak ezt a kérdéskört van hivatva szabályozni. Az alapszerzõdés a két ország egymáshoz fûzõdõ kapcsolatainak teljes rendszerét átfogja. És a bizottsági vita során, miközben a kisebbségi kérdés nagy súllyal merült föl, teljesen nyilvánvalóan elõkerültek azok a számok, amelyek azt taglalják, és azt vannak hivatva alátámasztani, hogy az alapszerzõdés a két ország érdekét szolgálja. Nevezetesen, hogy egy olyan viszonyt szabályoz, amely viszonyon belül a gazdasági kapcsolatok intenzíven fejlõdnek, hiszen a két ország gazdasági kapcsolatai ma a legintenzívebbek a térség országai között, legalábbis ami Magyarország gazdasági pozícióit illeti; és nincsenek problémák a két ország kapcsolatában a katonai együttmûködés terén sem.
Az alapszerzõdés tárgyalásakor meggyõzõdhettünk arról - és ebben úgy gondolom, nem volt vita sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselõk között -, hogy ezen viszonyrendszerek szabályozása területén az alapszerzõdés igenis elõremutató. És természetesen beleütköztünk a kisebbségi kérdésbe, és beleütköztünk abba a bizonyos sokat emlegetett lábjegyzetbe - és ebben óriási viták voltak a bizottságban.
Kedves Képviselõtársaim! Azt azonban el kell mondanom, hogy ennek az 1201-es Európa tanácsi parlamenti közgyûlési ajánláshoz fûzött lábjegyzetnek az értelmezése körül autentikusabb választ, autentikusabb feleletet a mi kérdéseinkre valószínûleg kevesebben adhattak volna, mint a bizottság számára is ismertté vált állásfoglalás, amelyet Leni Fischer asszony, az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének elnöke küldött meg a Magyar Köztársaság külügyminiszterének, és amelyiket természetesen a bizottság is megismerhetett. És ebben az értelemben ez az alapszerzõdés, úgy gondolom, hogy mindenki számára nyilvánvalóan azokat az elveket képviseli, amelyeket a nevezetes ajánlás is megfogalmaz.
Felmerült, és külügyminiszter úr az elõbb részletesen reagált arra, hogy vajon milyen befolyással bír az alapszerzõdés tartalma a romániai választásokra. Azt hiszem, most már, három héttel a romániai választások után erre nyugodtan azt a választ adhatjuk, hogy nem az alapszerzõdés tette a romániai választások eredményét azzá, ami, és nem az alapszerzõdés volt az, amely, ha úgy tetszik, az RMDSZ pozícióját meggyengítette, hiszen nem gyengült meg az RMDSZ pozíciója. Hogy mennyire nem gyengült meg, azt az mutatja, hogy például a választások második fordulójában éppen a magyar lakta területeken volt a legnagyobb a részvételi arány, és ennek következtében teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar választói hangulatot nem befolyásolta negatívan az alapszerzõdés megkötése.
Felmerült az is, hogy kit támogat az alapszerzõdés: kormánypártokat, kormánypártot, vagy ellenzéket? Kedves Képviselõtársaim! Ezt nagyon nehéz volna elemezni. Egy azonban biztos, hogy az elõzõ romániai parlamentben is 70 százalék fölött volt az alapszerzõdés támogatóinak száma, és az újonnan megválasztott kétkamarás romániai parlamentben is messze a 70 százalék fölött van azoknak a képviselõknek a száma, akik az alapszerzõdést támogató pártok képviseletében kerültek be a parlamentbe. Úgy gondolom tehát, hogy a bizottság álláspontja, nevezetesen, hogy nem az alapszerzõdés az, amely meghatározza a romániai választások alaphangulatát, és remélhetõleg nem fog a magyar kártya a választások során elõkerülni, igaznak bizonyult és bebizonyosodott.
Végül, és nem utolsósorban, természetesen megfogalmazódott az a dilemma, hogy mikor kéne aláírni: választások elõtt, vagy választások után? Úgy gondolom, hogy az a tény, hogy Romániában ma mind a kormány, mind pedig az ellenzék meghatározó erejeként jelen lévõ volt kormánypárt elkötelezte magát az alapszerzõdés végrehajtása mellett, azt jelenti: ha megvan a szándék az alapszerzõdés végrehajtására - és ezt ma nincs jogunk kétségbe vonni -, akkor nyertünk, méghozzá nem is kevés idõt. Nyertünk, és nemcsak mi, magyarok, hanem nyertek a határ túloldalán élõ románok is, és a határ túloldalán élõ magyar honfitársaink is.
Éppen ezért, tisztelt Országgyûlés, úgy gondolom, hogy az összes fenntartásainkkal, és esetleg más alapszerzõdésekkel kapcsolatos negatív tapasztalataink ellenére is, jó szívvel mondhatjuk azt, hogy ez az alapszerzõdés a jelenlegi politikai körülmények között megfelel nemcsak a magyar külpolitika hagyományos céljainak, hanem megfelel a két ország állampolgárai érdekének, mindenekelõtt megfelel a határon túl élõ magyarok közösségének, és ha ez igaz, akkor megfelel a határon innen élõ magyarok akaratának is. Éppen ezért én a bizottság nevében elfogadásra ajánlom az Országgyûlésnek az alapszerzõdést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)