CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A hazánkban tapasztalható társadalmi feszültség külföldre is átcsapott. A Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete a múlt hét végén tüntetést szervezett Brüsszelben és Essenben. A tüntetés lehetõsége és szabadsága mindenesetre pozitív. Az európai integrációnk elõjátékaként azonban mindenképpen negatív, s még inkább, ha megvizsgáljuk itthoni konkrét és mélyebb okait. Errõl szeretnék napirend elõtt országos ügyként szólni.
A konkrét okok a privatizációs eljárásra vezethetõk vissza. A villamosenergia-ipar privatizációjában részt vett német és belga cég tulajdonosai nem hajtják végre a megígért béremelést arra való hivatkozással, hogy az állam sem teljesítette az energiaárak emelésére tett ígéretét október 1-jétõl kezdõdõen.
Hivatkoznak arra is, hogy a többi magyar munkahelyen sem történik meg a követelt bérszint biztosítása. Tehát lényegében az ÁPV Rt. a szerzõdésben felelõtlen ígéretet tett az október 1-jei áremelésre, és ezzel hivatkozási alapot szolgáltatott a magyar dolgozók sérelmére. Lényegében az állam olyan helyzetbe hozta magát, melyben egyszerre sérti a külföldi befektetõket és a magyar munkavállalókat.
Ez felveti a villamosenergia-ipar szempontjából a következõ súlyos problémákat. Mi lesz a villamosenergia-iparban szükséges fejlesztésekkel, melyek a privatizáció fõ indokai voltak? A következõ 10-15 évben mintegy 500-600 milliárd forint nagyságrendû beruházásról van szó. Tudomásunk szerint a privatizációs szerzõdésekben csak vevõi szándék került rögzítésre, mely nem szankcionálható.
Hogyan mûködnek az úgynevezett "arany részvények", melyek az ígéretek szerint az állam jogainak érvényesítését lennének hivatva szolgálni? Mi lesz az árakkal a szerzõdésben ígért 8 százalékos profit és a lakosság tûrõképességével összefüggésben? Mi lesz az MVM Rt.-nek a részvénycsere következtében elszenvedett mintegy 50 milliárd forintos veszteségével? És végül, de nem utolsósorban, hanem elsõsorban, mi lesz a lakosság részére ígért kompenzációkkal?
Sajnos az áremelések január 1-jétõl életbe lépnek, de a parlament nem tudta megismerni, és ezek szerint az idén már nem is ismeri meg a kompenzációt. Egyáltalán, hogyan biztosította a privatizáció a magyar villamosenergia-ipar jövõjét, amikor az egyik érintett a Tractabel belga cég - melynek székhelyén a magyarok tüntettek - nem fejlesztést, hanem a szerzõdés felmondását és kártérítési igényt helyezett kilátásba.
Újólag meg kell állapítanunk, hogy ez a privatizáció a bevételi szemléletnek mindent alárendelve, elsietve, jogilag nem megalapozottan, a nemzet érdekeivel ellentétesen történt, valószínûleg igen magas költséggel.
Tisztelt Ház! Föl kell még vetnünk ezzel kapcsolatban az energiahivatal helyzetét, melynek mindenkor a mindenkori hatalomtól függetlenül kellene mindezen kérdésekre õrködni és vigyázni. Ezt nem látjuk biztosítottnak.
Föl kell vetnünk azt is - valószínûleg a szerzõdések hiányossága -, hogy nincs meg a hazai iparral kapcsolatos gondoskodás, a magyar energetikai háttéripar támogatása. Munkahelyet és importmegtakarítást eredményezne, hogyha ez megfelelõen mûködne.
Föl kell vetnünk azt, hogy az érdekképviseletek és szakmai befektetõknek a hatékony együttmûködését kell mindenképpen kialakítani, s el kell kerülni azt, hogy a villamosenergia-iparban esetleg sztrájk vagy más megmozdulás keletkezzen. Le szeretném szögezni, hogy ezzel a hozzászólásunkkal, véleményünkkel egyáltalán nem vagyunk sem a piacgazdaság, sem a privatizáció ellenségei, mi azt szeretnénk, hogy az energiaipari privatizációban bekövetkezzen az a koncepcióváltás, amely mindezen problémák miatt szükséges.
Üdvözöljük, hogy ezzel kapcsolatban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. igazgatóságának elnöke a tegnapi napon ígéretet is tett. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokban.)