DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Csépe Béla képviselõ úr felszólalására miniszter asszony úgy kezdte a válaszát, hogy nem lehet minõsíteni egy szerzõdést, amit még nem is láttunk.
Ezt hiányoljuk hónapok óta a tárcától, hogy nem kaphatjuk meg azokat az alapvetõ szerzõdéseket, ami például a villamosenergia-szektor privatizációját érinti, de hogy még erre hivatkozik is a miniszter asszony, hogy ne minõsítsünk ilyen szerzõdéseket, mert nem láttuk, szeretnénk látni, és szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a nemzetgazdaság szempontjából alapvetõ fontosságú szerzõdések vonatkozásában nem tudjuk elfogadni azt, hogy üzleti titok fedje a címétõl a dátumáig ezeket a szerzõdéseket.
Ugyanakkor ellensúlyozásként mindig azt hallgatjuk, hogy a privatizáció miféle sikersztori volt az elmúlt évben, önmagában a bevétel semmit nem jelent; amíg nem tudjuk meg, hogy a szerzõdõ felek milyen garanciákat vállaltak, milyen kötelezettségeket vállaltak, addig mindaddig csak a vételár semmit nem mond.
Ez az egész villamosenergiai-privatizáció igen elkapkodott módon történt. Voltak olyan privatizációs szerzõdések - mint utóbb kiderült - öt nap állt rendelkezésre egy ilyen nagy horderejû szerzõdés elõkészítésére, amikor 1994-ben kormányváltás történt, akkor a Magyar Demokrata Fórum úgy gondolta, hogy nem lehet megkezdeni a villamosenergia-szektor privatizációját, mert elõkészítetlenek ezek az ügyek.
Csak egy példát mondjak, nincsenek értékelések. Volt egy értékelés 1990-ben, ami nem egy valós értékelés volt, hanem amikor trösztbõl részvénytársasággá alakultak ezek a cégek, akkor találomra készültek ezek. Majd ezt követõen a privatizáció elõtt egy képzeletbeli szorzószámmal, a veszteséges céget ugyanolyan szorzószámmal szorozták meg, mint a nyereséges cégeket, ezért teljesen alaptalan volt a privatizáció kiindulása is.
És tisztelettel felhívom még egyszer a kormány figyelmét arra, hogy szíveskedjék a rendelkezésünkre bocsátani ezeket a szerzõdéseket! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)