GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Néhány évvel ezelõtt itt a parlament elõtt a csatornába öntötték a tejtermelõk a tejet. Nem tudták eladni, gazdaságtalan volt a termelés.
Ma a fordítottja igaz, a tejtermelõk a jövõ évi tejátvétel minõségi változása, csíraszám szerinti átvétele miatt sok, körülbelül 60-70 ezer kistermelõ, pár tehenet tartó gazda jut arra a sorsra, hogy nem veszik át tõle majd a privatizált tejipari vállalatok a tejet.
Ez két társadalmi réteget fog nagyon erõsen érinteni. Egy: a 60-70 ezer családi gazdaságban teheneket tartó gazdákat, és egy több százezer fõs nyugdíjas réteget, akik ráérnek, és ezekhez a gazdákhoz mennek, és háztól viszik el a teljes tejet, amely majdnem feleannyiba kerül így, mintha boltban a zsírtartalommal csökkentett - tehát gyakorlatilag a sovány - tejet vennék meg.
Ezek az emberek ebbõl élnek szinte - azok a tehéntartó gazdák -, és a tisztelt kormányzat, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásra hivatkozva, minõségi mezõgazdasági termelésre hivatkozva megszünteti majd gyakorlatilag itt a tejátvételt, nemcsak a kormány tehet róla, ezek a privatizációk az elõzõ években zajlottak le, mi akkor is hibásnak tartottuk, hogy az élelmiszeripar ily mértékben külföldiek kezére került - de van megoldás, csak találni kell.
Milyen megoldás lehetne? Általában faluhelyen irigyek az emberek, és az önkormányzatok az állattartási rendeletekkel ezeket a tehéntartó gazdákat nagyon nehéz helyzetbe hozzák. Tehát sok helyen szinte megtiltják - még faluhelyeken is - a tehéntartást.
A második: A takarmányköltség olyan magas - és az egyéb költségek - az állattartásban, hogy valóban a nagyon gyönge jövedelemtermelõ képességgel rendelkezõ ágazatok közül még a tehéntartók jutnak a legnehezebb helyzetbe.
A harmadik ok: az állat-egészségügyi vizsgálati díjak borzasztó mértékben megemelkedtek, ezt már nem tudják kifizetni a tehéntartó gazdák.
Milyen példát hozhatunk föl a jövõt illetõen? Etén például a gazdák tejszövetkezetbe tömörültek. Igen, de ehhez szükségesek olyan agrárértelmiségiek egy faluhelyen, akik ott élnek, akik össze tudják fogni azokat a gazdákat. Kérem, sajnos azt kell mondani, ma még nem ez a helyzet. Nagyon sok helyen "Megdöglött a tehenem, uramisten, dögöljön meg a másé, a szomszédé is!" - ez a szemlélet érvényesül még nagyon sokszor.
Sajnos, ez nem a mostani állapot, ez a negyven évi ideológiai nevelés következménye többek közt. Tehát az emberek félnek szövetkezni, együttmûködni. Ezt az áttörést csak a kormány tudná megoldani azzal, hogy segítené ezeket a tejszövetkezeteket kialakulni.
Kérem, a legtöbb falvakban, ott, ahol hegyes-dombos vidéken élnek az emberek, a faluban a munkanélküliség 90 százalékos. Más lehetõsége nincs is az embereknek, csak az állattartás, tehéntartáshoz fordulni. Itt valóban támogatni kellene az embereket, hogy azokat a tejcsarnokokat, amelyek a falvakban vannak, ne zárják be.
Sajnos, nekem nagyon rossz példám van. Az országot járva azt tapasztalom, 90 százalékban a kisfalvakban mind megszüntetik a tejcsarnokokat, a tejipari vállalatok gazdaságosságra hivatkozva nem mennek be a faluba azért a 10-20 tehén után termelõdõ tejért, és mindet nem tudják eladni az adott faluban az emberek, itt a kereslet jelentõsen csökkent.
A fejlett Nyugaton az egy évre, egy fõre jutó tejfogyasztás, tejtermékfogyasztás körülbelül 250 liter. Magyarországon még '90-ben, rendszerváltozás elõtt 200 kiló volt az egy fõre jutó évi tejfogyasztás, ma lecsökkent 130-ra.
Ha marad ez, és jövõre a csíraszám szerinti minõségi tejátvétel fog bekövetkezni, akkor könnyen lehet, hogy a 47 forintért átvett extra tej, a fogyasztói - tehát amikor a boltba mennek az emberek -, 100 forint fölé fog emelkedni a tej ára. Ki tudja ezt megfizetni? Nyilván a kisnyugdíjasok, a középosztály ezt már nem tudja megfizetni. Mi lesz a következménye? Körülbelül 100 kiló alá fog csökkenni az évi tejfogyasztás.
Kérem, ilyen szintre közvetlen a háború után, amikor az orosz katonák elvitték, kivágták, amikor nyomor volt, akkor sem volt ilyen alacsony a tehénlétszám, és nem volt ilyen alacsony gyakorlatilag a tejfogyasztás. Beláthatatlan következményei lesznek, hisz a tej a legegészségesebb élelmiszer, és ha ezt nem tudja biztosítani egy társadalom, egy kormány a XX. század végén, akkor nem mondhatja, hogy alkalmas a kormányzásra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)