HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Több évi munka, erõfeszítés eredménye az, hogy ma a magyar Országgyûlés ratifikációs vitát folytat a magyar-román alapszerzõdésrõl.
Hangsúlyozni szeretném az elmúlt hetek, hónapok tapasztalatai alapján, hogy mind Magyarországon, mind pedig Romániában a demokratikus közvélemény megelégedéssel fogadta a magyar-román alapszerzõdés aláírását, s azt, hogy a parlamentünk a ratifikációval foglalkozik. Külön ki szeretném emelni azt is, hogy a Temesvárott történt aláíráskor Constantinescu - akkor még ellenzékiként, ma Románia elnökeként - melegen gratulált az aláíráshoz.
Ismeretes, hogy itt az Országgyûlés szeptember 3-án politikai vitanapot rendezett az alapszerzõdés ügyében. Meg kell mondanom, hogy ennek a politikai vitanapnak egyik jellemzõ vonása volt, és azt követõen a különbözõ gyûlések, tiltakozások, hogy nyomást próbáltak gyakorolni tisztelt ellenzéki képviselõtársaim a kormányra, hogy ne írjuk alá, ne kössük meg a magyar-román alapszerzõdést. Ennek ellenére vállaltuk, vállaltam a szerzõdés megkötésének a felelõsségét, és Temesváron aláírásra került a dokumentum.
Vita volt arról is, hogy miért éppen Temesvárott; és ezzel kapcsolatban hadd jegyezzek meg két dolgot. Az egyik: számunkra, számomra nem presztízskérdés, hogy egy dokumentum hol születik meg. A lényeg a fontos, hogy milyen dokumentum és milyen célt szolgál. A másik - csak mellékesen kívánom megjegyezni -, hogy Temesvár a romániai fordulatnak a színhelye volt, Temesvár a 12 különbözõ nemzetiség békés együttélésének a városa.
Miért helyeselte mind Magyarországon, mind Romániában a társadalom nagy többsége ezt az alapszerzõdést? Mindenekelõtt azért, mert természetes emberi igény, hogy békében éljünk egymással, és senki ne tartson a másiktól. Ez a félelem nélküli élet és a normális viszony, az együttmûködés az, ami Magyarország és a szomszédos államok boldogulásának a zálogát is jelentheti. És hozzá szeretném rögtön tenni, hogy a nemzetközi közvélemény - ugyanúgy, ahogy a magyar és a román - elfogadja, hogy csak együtt boldogulhatunk a szomszédos államokkal. Én a magam részérõl vállalom annak a felelõsségét, hogy amikor 1996. augusztus közepén lehetõség nyílt az alapszerzõdés nyitott kérdéseinek gyors lezárása, hogy akkor léptünk, s az a lépés elvezetett az alapszerzõdés aláírásához. Meggyõzõdésem szerint azért volt ez helyes, mert ha esély nyílik egy fontos lépés megtételére, a politika számára bûnt jelentene, hogyha nem élne ezzel az eséllyel.
Annak is örülök, hogy az akkori román vezetés, Iliescu elnök úr, akkori elnök úr is vállalta az alapszerzõdés megkötését és ratifikálását. A viták, amelyek lezajlottak e fontos dokumentum körül, nem kímélték az RMDSZ vezetõ politikusait sem. Jómagam is folytattam vitát az RMDSZ vezetõivel, hiszen megfogalmazódott itt, Budapesten az az álláspontjuk, hogy az alapszerzõdés gyengítheti a romániai magyarság választási esélyeit. Akkor is érvekkel igyekeztünk bizonyítani, hogy ellenkezõleg: az alapszerzõdés növeli a romániai magyarság esélyeit, benne a választási esélyeit is. És azt hiszem, hogy ez is helyesnek bizonyult, hiszen az RMDSZ reálpolitikusai valóban kihasználták az alapszerzõdés nyújtotta lehetõséget a kampányban, amely meggyõzte nemcsak az ott élõ magyarokat, hanem a románokat is arról, hogy a magyarságnak nincsenek túlzó, elfogadhatatlan követelései, hogy az ottani magyarság boldogulni akar Romániában és együtt akar mûködni a többi nemzettel, köztük a román nemzettel is.
(9.40)
Én azt hiszem, ez azért is volt rendkívül fontos, mert az RMDSZ bizonyította minden ellenkezõ állításokkal szemben, hogy a magyar nemzetiség jogainak érvényesítését össze tudja kapcsolni az adott ország demokratikus fejlõdésének erõsítésével és mindazzal, amelyet célul tûzött ki a demokratikus ellenzék Romániával.
Mindezt bizonyítja, alátámasztja az is, hogy az RMDSZ megerõsödve került ki ebbõl a választási kampányból, többek között annak köszönhetõen is, hogy lényegesen gyengébb volt a magyarellenes megnyilatkozások ereje Romániában, mint az a korábbi választások idején tapasztalható volt. És azt hiszem, szinte soha nem volt példa, hogy demokratikus választások eredményeként a romániai magyarság képviselõi bekerüljenek a kormányba.
Azt tudom összességében ezzel kapcsolatban mondani, hogy a magyar- román alapszerzõdés által teremtett új helyzet már most igazolja, hogy lehetséges és reális az a politika, amely a jószomszédi kapcsolatok fejlesztését és a magyarság jogainak érvényesítését, boldogulását együttesen és nem egymás rovására próbálja megoldani. Összességében tehát arról van szó, hogy a magyar-román alapszerzõdés kedvezõ impulzust és segítséget nyújt a határon túl élõ magyarság politizálásához.
Rendkívül fontos körülmény az is, hogy a magyar-román alapszerzõdés ismét lehetõséget nyújtott hazánkban ahhoz, hogy a kormány parlamenti ellenzéke lehetõséget kapjon a magyar-román alapszerzõdés aláírásával egy valódi nemzeti egyetértés megteremtésére.
Sajnálom, uraim és hölgyeim, hogy ezzel a lehetõséggel önök nem tudtak élni. Azért is sajnálom, mert jóllehet nem vagyok történész, de azt tudom, hogy ebben a sokat szenvedett hazában nagyon sok jó, nagy súlyú kezdeményezés futott zátonyra azért, mert a politika különbözõ képviselõi, erõi nem tudtak egyetértésre jutni egymással. Többek között ez a széthúzás, egyet nem értés is vezetett el azokhoz a nagyon súlyos veszteségekhez, amelyek Magyarországot és a magyarságot érték az elmúlt évszázadok során.
Nagyon szeretnénk - személy szerint legalábbis szeretném -, hogy a jövõben ne a szûk pártpolitikai érdekek, ne az álhazafias és valójában nem a nemzeti érdekeket szolgáló törekvések határozzák meg a nagy ügyeink sorsát. Az, hogy nem sikerült ezt az egyetértést megteremteni, az sajnálatos, de nem tragikus. Tudniillik a kormánykoalíció vállalta a cselekvés felelõsségét, és ami számunkra különösen fontos, hogy a józan magyar közvélemény is támogatott bennünket ebben a törekvésünkben.
Meg kell mondanom önöknek, hogy nagy biztatást jelentett számunkra a szerzõdés aláírása elõtt kapott elismerõ támogató nyilatkozatok sora. És ezek a nyilatkozatok - amelyeket pedig a szerzõdés aláírása után kaptunk - bizonyítják, hogy Magyarország jó úton halad.
Tisztelt Képviselõtársaim! Hadd idézzek önöknek néhány fontos külföldi partnereink értékelésében szereplõ megállapítást.
William Clinton, az Egyesült Államok elnöke: "Ez a történelmi tett jelentõs mértékben járul hozzá azon erõfeszítéseinkhez, hogy biztonságos és virágzó demokráciákból álló, egyesült Európát teremtsünk meg. Ez ugyanakkor bizonyítja azt az elkötelezettséget, amellyel a közös értékeinket kívánjuk megvalósítani, valamint további lépést jelent az ön országának erõfeszítéseiben, hogy csatlakozzanak a nyugati demokratikus közösséghez. Ez összhangban van a békepartnerség elveivel, valamint a NATO megnyitásával az új európai demokráciák felé."
Jacques Chirac francia elnök: "A szerzõdés aláírása a magyar és a román hivatalos körök azon közös akaratából származik, hogy felülemelkedjenek a kölcsönös bizalmatlanság reflexein, amelyek egy zaklatott történelem termékei. E bátorság üdvözlést érdemel. Ez az egyezmény csakis felgyorsíthatja Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz és a NATO-hoz."
John Major brit miniszterelnök: "Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy az alapszerzõdés lényegesen hozzá fog járulni a Magyarország és Románia közötti jószomszédi kapcsolatokhoz, valamint a térség stabilitásához. Elkötelezett vagyok amellett, hogy Magyarország és a többi közép- európai ország a lehetõ leggyorsabban csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Éppen ezért melegen üdvözlöm Magyarország eddigi elõrehaladását ezen az úton, és bátorítani szeretném önöket a Magyarországot a tagságra elõkészítõ erõfeszítéseik folytatására."
Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke, miniszterelnöke: "Az Európai Bizottság üdvözli a szerzõdés megkötését Romániával. Ezen ötödik szerzõdés - amelyet az önök országa a szomszédos államokkal kötött - példája azoknak az erõfeszítéseknek, amelyeket a magyar kormány annak érdekében tesz, hogy a két ország közti kétoldalú tárgyalások útján érjen el megállapodást kényes politikai kérdésekben. E szerzõdés jelentõs hozzájárulás a stabilitás és a jószomszédi kapcsolatok megerõsödéséhez Közép-Európában."
Antonio Guterres portugál miniszterelnök: "Úgy ítélem meg, hogy a szerzõdés fontos elemet képez a közép-európai régió stabilitása és a jószomszédi kapcsolatok megteremtése szempontjából. Bizonyos vagyok benne, hogy a lépés jelentõsen járul hozzá Magyarországnak az európai és a transzatlanti struktúrákba történõ integrálódásához."
És végül a kanadai miniszterelnök üzenete: "Lenyûgöznek Magyarország és Románia azon dicséretes erõfeszítései, hogy helyes egyensúlyt találjanak a kisebbségi jogok és az állam területi szuverenitása között. A szerzõdés kijelöli a szorosabb együttmûködés útját mind regionális, mind nemzetközi téren, és erõsíti a demokráciát Közép- Európában. Ily módon a szerzõdés megkönnyíti Magyarország csatlakozását az európai politikai gazdasági intézményekhez, valamint az észak- atlanti szövetséghez."
Csak néhányat idéztem azokból az üzenetekbõl, amelyeket hozzánk küldtek. Azt hiszem, hogyha nemzetközi partnereink így (Dr. Szájer József: Az erdélyi magyarok mit írtak?) nyilatkoznak meg a magyar-román alapszerzõdésrõl, és üdvözlik Magyarországot, mint olyat, amely tovább erõsíti a demokráciát, a régió stabilitását és ezzel az euro-atlanti integrációs szervezetekhez való csatlakozást, ez mindennél fontosabb az elkövetkezõ hónapok és évek szempontjából. (Közbeszólás balról: Együtt írtuk alá.)
Ugyanez mutatkozott meg a múlt hét elején az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet lisszaboni tanácskozásán is, ahol a részt vevõ államok külön kiemelték a magyar-román alapszerzõdésnek a jelentõségét.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány és a magam részérõl mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezeket a kedvezõ feltételeket tovább erõsítsük, hogy megõrizzük Magyarországnak azt a jó hírnevét, amelyrõl nyugodtan mondhatom, folyamatosan erõsödik. Nagyon kérek mindenkit, hogy semmiképpen se gyengítse ennek az országnak, ennek a nemzetnek a jó hírnevét.
Higgyék el nekem, tisztelt ellenzéki képviselõtársaim, hogyha olyan megnyilatkozásokat tesznek, amelyet kihasználhatnak a szomszédos országokban létezõ különbözõ szélsõséges erõk, ezzel elsõsorban ürügyet szolgáltatnak, illetve megnehezíthetik az ország boldogulását. Nagyon kérem önöket, hogy érezzék át azt a felelõsséget, amelyet az ország, a nemzet iránt mindannyiunknak tanúsítani kell!
(9.50)
Nagyon kérek mindenkit, minden parlamenti képviselõt, hogy hiteles képet adjanak Magyarországról, a magyarság, a magyar nemzet törekvéseirõl! Hiszen nincs másról szó, mint hogy szolgáljuk az összmagyarság érdekeit. Mindezek alapján én azt kérem, hogy a ratifikációs vita az országhoz, Magyarországhoz méltóan folyjék. Felelõsek vagyunk mindazért, ami ebben a parlamentben elhangzik.
S kérem azt is, tisztelt képviselõtársaim, hogy a szavazataikkal erõsítsék meg a magyar-román alapszerzõdést, hiszen ez nemcsak 1996 nagy eseménye, hanem az elkövetkezõ évekre is szóló, nagyon fontos üzenet. Köszönöm a figyelmüket. (Erõs taps a kormánypártok soraiban.)