BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elõször is hadd jegyezzem meg, hogy tulajdonképpen azok beszéltek itt folyamatosan az alapszerzõdés kapcsán mégis belpolitikáról, akiknek minden egyes megnyilatkozásuk arról szólt, hogy semmiképpen nem hajlandók elfogadni az alapszerzõdést. (Beszólás jobb oldalról: Nem igaz! Nem mi beszéltünk...) Akár formájában, akár tartalmában, akár változzék is, akár megmaradjon, semmiképpen nem hajlandók ezt elfogadni. Eörsi Mátyás kitûnõen bizonyította ezt a magatartást a mostani ellenzék részérõl. Hadd jegyezzem meg, hogy talán nem volt olyan szerzõdés, nincs olyan szerzõdés, amelyik ilyen gyorsan igazolta volna megkötésének szükségességét, mint amilyen a román-magyar alapszerzõdés.
Alapvetõen tehát az a kérdés, hogy mi is bizonyította be már most errõl a szerzõdésrõl, hogy szükséges és helyes a megkötése. Elõször is vegyük az idõzítését, illetve idõtállóságát. Az alapszerzõdés mindenekelõtt konjuktúra-függetlennek bizonyult. Ami azt jelenti, hogy nem egyik vagy másik kormánnyal, nem egyik vagy másik elnökkel, hanem Romániával köttetett. Ez pedig bármely kormány számára biztonságot nyújthat, különösképpen pedig a most újonnan megválasztott elnök, kormány, parlament számára.
Azt bizonyítottuk az alapszerzõdés aláírásával, hogy politikánk következetes, azaz mindenképpen történelmi megbékélésre, rendezett viszonyokra, a nemzetközi jogszerûség kereteinek megteremtésére törekszünk. Ezúton pedig határozottan jeleztük, hogy nem akarunk semmilyen módon beavatkozni Románia belügyeibe, még abban a formában sem, hogy fintorgunk egyik-másik kormány láttán. Valami ilyesmit szorgalmazott az ellenzék az alapszerzõdés elõvitáján. Ugyanakkor persze nem tagadható, hogy biztatóbb ma a helyzet, mint ezelõtt néhány héttel, még a választásokat megelõzõen. De hangsúlyozom, egy országgal alapszerzõdni természetes és helyes, egy kormánnyal alapszerzõdni körültekintést kíván, és bár lehet ízlésünk szerint való vagy avval ellentétes, végsõ soron, ha csak valamilyen alapvetõ emberiességi ellenvetés nem merül föl, a kormány milyensége másodlagos.
Az alapszerzõdés körüli vita egy másik eleme volt annak hangsúlyozása, hogy amint madarat tolláról, úgy alapszerzõdést tartalmáról lehet megismerni. Az ellenzék egészen odáig ment, hogy a tartalom határozza meg egész viszonyunkat az alapszerzõdéshez. Evvel szemben én azt állítom, hogy maga az alapszerzõdés ténye az elsõdleges. Vegyük tekintetbe ugyanis, hogy tökéletes alapszerzõdés nincs. Más szóval, minden alapszerzõdésben lehetne találni olyasmit, ami kifogásolható, ami hiányzik. Ennek a tökéletességnélküliségnek pedig nem pusztán az az oka, hogy tökéletesség egyáltalában nincs is.
Az alapszerzõdés mint nemzetközi dokumentum mûfajában keresendõ a magyarázat. Elõször is mindig kérdés marad, hogy a mai szuverenitási feltételek mellett mennyire marad betû a betû, és mennyiben sikerül a nemzetközi szerzõdést valódi belsõ joggá változtatni - esetünkben mennyire sikerül az alapszerzõdés valódi kisebbségvédelemmé változtatni. Itt a reményeknek és a szónak egyaránt van szerepe.
Másodszor pedig hangsúlyozni kell, hogy az alapszerzõdés betartása folyamat, és folytonos politikai akaratot feltételez. E tekintetben valószínûleg soha nem lesz majd elmondható, hogy az alapszerzõdés teljesen megvalósult. Ami egyenértékû volna avval, mintha azt állítanánk, hogy az alapszerzõdés fölöslegessé vált. Paradox módon tehát, akik azt mondják, hogy tökéletes alapszerzõdést kellett volna alkotni vagy hogy nem érett meg Románia az alapszerzõdés komoly és nemes aktusára, azok azt mondják, alapszerzõdést olyat és akkor lehet kötni, amikor már egyáltalán nincs is szükség alapszerzõdésre. Lássuk be, ez a magatartás nem egyéb, mint kelletlenkedés, mégpedig szándékos.
Tisztelt Ház! Vajon ha nincs alapszerzõdés, volna-e magyar miniszter Romániában? Az alapszerzõdés nem kínált-e védelmet a magyarokat kormányba bevonó most gyõztes kormánykoalíciónak, s nem hatástalanítja- e a hazaeladással vádaskodó mostani ellenzék handabandázását? Az alapszerzõdés ugyanis biztosítja a román kormányt arról, hogy az "ötödik hadosztály" teóriája merõ fantazmagória.
Tisztelt Képviselõtársaim! Való igaz, az alapszerzõdés kis lépés elõre, de hatalmas lépés a magyar-román kapcsolatok rendezésében. Történelmi jelentõségû változás, mert Románia történetében elõször teremtõdik meg a lehetõség a kisebbségi igények elismerése és az állampolgári lojalitás harmóniájának megteremtésére. Mert lehet-e jobb reklámja a romániai magyaroknak, mint hogy a román idegenforgalmi miniszter - aki történetesen magyar - azon munkálkodik, a turisták menjenek minél nagyobb számban az országba, és hozzanak minél több pénzt az országnak. Másfelõl pedig a nemzetiség tárca tárca nélküli minisztere kidolgozhatja azt a kisebbségvédelmi koncepciót, melyre többek között a romániai magyarok is oly régóta várnak. Romániában így elõször nyílik alkalom arra, hogy a politika ördögiesítése megszûnjék a magyar-román vonatkozásban. Mindennek pedig igen fontos, elengedhetetlen része az alapszerzõdés, ami a két ország viszonyában éri el ugyanezt.
Aki az alapszerzõdést támogatja, a nyugalmat és rendezettséget támogatja. Egy olyan folyamatot, melynek markáns kezdetét jelöli az alapszerzõdés. Aki a szerzõdést támadja, az ideiglenesség, a bizalmatlanság fenntartását igényli. A Szabad Demokraták Szövetsége egy rendezett, mindannyiunkat befogadó Európába tart, a határon túli magyarokkal s Romániával együtt. Aki akar, maradhat a keleti sztyeppéken, Gheorghe Funar társaságában. (Taps a kormánypárti padsorokban.)