ANNUS JÓZSEF (MSZP): Rövidebb leszek. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, a kétperces nem az a mûfaj, ahol hosszasan kellene elmélkedni és vitatkozni másokkal. Én egyetlen szempontra szeretném fölhívni a figyelmet, amely a szavazatunk leadásához segíthet.
Ez pedig annak a tévedésnek az eloszlatása kíván lenni, amely szerint az, hogy most új helyzet van, nem játszik szerepet a döntésünkben. Elnézést kérek, akkor mi a politika, ha nem a mindig változó helyzethez való alkalmazkodás? Itt pregnánsan errõl van szó; mindannyian tudjuk, hogy ami ma Romániában történik, az egy politikai istenkísértés; tudjuk azt, hogy ez a Don Quijote-i tekintetû professzor úr, aki a televízióban beszélt hozzánk, egy ördögi kör megtörésére, annak a több évszázados ördögi körnek a megszakítására törekszik, kézben a magyarokkal, amelyekre mindannyian várunk. Többek szájából elhangzott a szó: remény. Erre a reményre kell ma szavazni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártiak padsoraiból.)