PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor hajnalok hajnalán felkel egy vidéki ügyintézõ, autóbuszra száll, hogy elérje a legközelebbi vasútállomáson a Budapestre induló vonatot, több órás utazás után eljut a fõvárosba, majd a Népjóléti Minisztériumba. Az illetékes osztályon vár türelemmel. Miután beengedik a hivatalba, jelzik, hogy 5 percet kap, hogy elõadja mondanivalóját. Majd tájékoztatják arról, hogy két nap múlva jöjjön vissza és akkor rendezik ügyeit. A vidéki ügyintézõ kifejti, hogy nem budapesti, sem Budapest környéki, nem tud feljönni két nap múlva. Most azért van itt, hogy intézze ügyeit, figyelembe vehetné a hivatal a nagy távolságot, tiltakozik az eljárás ellen.
A panaszos tájékoztatott a történtekrõl, a fejetlenségrõl és az összevisszaságról. Nem az elsõ esetben kerestek meg vidéki ügyintézõk rossz tapasztalataikról tájékoztatva.
Kérdezem, miniszter úr: ebbõl lesz a nép jóléte? A közmegelégedést szolgáló ügyintézés? Ez a hivatal tekinti munkáját szolgálatnak? Felvetõdik az a kérdés, hogy az állampolgárok vannak a Népjóléti Minisztériumért, vagy a minisztérium van az állampolgárokért? Vagy köszönjék meg, hogy a hivatal beengedi egyáltalán a vidéki ügyintézõket és szóba állnak velük? Kérdezem, miniszter úr, miért küldözgetik a vidéki ügyintézõket? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)