NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Két kérdésre kívánok reagálni.
Az egyik, hogy van-e kapcsolat a magyar-magyar csúcstalálkozó és a román-magyar alapszerzõdés között. Akkor, amikor a Külügyminisztériumban egy hatpárti eligazítást tartott a külügyminiszter úr - a nyárnak a második felében -, akkor két érvet fogalmazott meg a román-magyar alapszerzõdés megkötésének az indokaként.
Ennek az egyike az volt, hogy a magyar-magyar csúcs rendkívül negatív visszhangot váltott ki a világban, ezért kényszerül a magyar diplomácia arra, hogy megkösse a magyar-román alapszerzõdést.
De van egy másik jellegû összekapcsolódása is a két kérdésnek, a mi véleményünk szerint a magyar-magyar csúcs az egy alkalom volt arra, hogy a határon túli magyarság autonómiatörekvései kialakuljon egy parlamenti konszenzus, és nem volt más a román-magyar alapszerzõdés, mint ezeknek a követeléseknek a kiiktatása a magyar politikai életbõl.
Ezért úgy gondoljuk, hogy indokolt az az elvárásunk, hogy reparálódjék ez a lépés, ami a magyar-román alapszerzõdés során gyakorlatilag csorbát ejtett az összmagyar külpolitikai konszenzuson.
A másik dolog, amelyre reagálni kívánok, az pedig Horn Gyula miniszterelnöknek a ma délelõtti beszéde. Õ úgy fogalmazott, hogy ne szalasszuk el a lehetõségét annak, hogy egy nemzeti egyetértés alakuljon ki a nemzet alapvetõ kérdését illetõ kérdésben. Mi komolyan vettük ezt a javaslatot, és az ügyrendi javaslatunk ebbõl a felajánlásból indult ki, azt hittük, hogy a miniszterelnök úrnak a javaslata egy õszinte javaslat, meg kell gyõzõdnünk arról, hogy ennyit érnek a miniszterelnöknek a szavai. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalról.)