LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Csépe Béla képviselõtársam felszólalásával kapcsolatban egyetlen mondat, hogy itt félreértés történt az államtitkár úr részérõl. Csépe Béla képviselõtársam nem a román-magyar alapszerzõdés ratifikálását dicsérte meg, hanem a romániai változást. Tehát õ, ha majd visszanézzük a jegyzõkönyvben, egyértelmû lesz, hogy a Romániában történt változást, amely a demokrácia felé mutat, õ ezt dicsérte meg és reményeit fejezte ki. Ennyit errõl.
A másik, ami az alapja végeredményben a napirend elõtti felszólalásának Csépe képviselõtársamnak, az bizony, azt hiszem, minden magyar emberben, pártpolitikától függetlenül is, bizony komoly veszélyeket rejt az ügy ott. Nagyon félõ, hogy ott még nem csitulnak el a kedélyek, és bizony nem hogy csökkenne, hanem ki fog terjedni a délkelet-európai konfliktus, most már Kis-Jugoszláviával is megtetézve. Természetes, hogy mi magyarok is részt vettünk, és ezzel azt hiszem, az ellenzék és a kormánypárt konszenzusra jutott, hogy igenis segíteni kell az ott lévõ embereknek, az életeket meg kell menteni. Különös tekintettel, hogy igen sok magyar ember él ebben a térségben, de ugyanakkor nemcsak a magyarok, hanem általában az emberek életét meg kell menteni - ahhoz segítséget kell nyújtani.
Mindenesetre felmerül a gondolat, és ez elég szomorúnak látszik, és még nagyon nehezen elképzelhetõnek, hogy amikor megszûnik a fegyveres ellenõrzés ebben a térségben, akkor vajon ott meg tud-e úgy erõsödni a demokrácia, hogy a békesség fennmaradjon és a demokrata jogrend meglegyen. Mindenesetre ennek még a kilátásai nem körvonalazódtak. Ezért is kellett meghosszabbítani a misszióját az ott tartózkodó IFOR-, illetve most már SFOR-erõknek. Természetesen nagyon nehéz úgy békét fenntartani, hogy állandóan a fegyvert rátartják a népekre, hogy békében maradjanak. Úgyhogy ez még egy kicsit odébb van, amíg ott valóságos békérõl beszélhetünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)