DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Az Országgyûlés másodszor módosítja az 1991. évi XXXIX. törvényt, a csõdtörvényt. Úgy gondolom, hogy ennek a törvénymódosításnak a kapcsán felmerülnek jogalkotásunk valamennyi eddig kifogásolt problémái. Hiszen most is nagyterjedelmû változtatásról van szó - mindjárt hozzá kell tegyem: sajnos mindenekelõtt formális módosítgatások soráról.
Az érthetõ volt a Független Kisgazdapárt megítélése szerint, hogy a világ egyik legszigorúbb csõdtörvényét, az 1991. évi XXXIX. törvényt, ha már egyszer elfogadták - amit, mindjárt hozzá is kell tennem, hogy nem kellett volna -, a súlyos következmények láttán, ha késve is, de módosították. De úgy gondolom, hogy amellett, hogy ez a módosítás szükséges volt, a jelenlegi módosítást sokkal inkább át kellett volna gondolni.
A csõdtörvény hatására, meg kell állapítanunk, egész iparágakat számoltak fel. Olyan vállalatok szûntek meg, amelyek nagy része nemcsak mûködõképes volt, hanem ezek egy része sokszor fejlett technikát is alkalmazott. Tehát az eredeti csõdtörvény, az alaptörvény mérhetetlenül nagy károkat okozott a gazdaságunkban.
(9.50)
A csõdtörvénynek lényeges szerepe volt a gazdaságunk korábbi visszaesésében és a munkanélküliség ugrásszerû emelkedésében. Úgy gondolom, hogy a csõdtörvény hatása - a külföldi közgazdászok véleménye szerint is - rendkívül negatív volt, ezért a pártatlan vélemények szerint is el lehetett volna kerülni gondosabb jogalkotással a csõdtörvény káros hatásait.
Az 1993-as változtatások tehát, ha megkésettek voltak is - hiszen '91-hez viszonyítva két év telt el -, szükségességét nem lehet megkérdõjelezni. A változtatások ugyanis a további veszteségek elkerüléséhez adtak jogi eszközöket.
A mostani átdolgozást - különösen az átdolgozás, illetve a módosítás irányát és ötletszerûségét tekintve - azonban megdöbbentõnek tartja a Független Kisgazdapárt. A gazdaság kétségkívül válságban van és ezt a válságot fel kellene oldani, azonban a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a kormány a válságot nemhogy kezelni tudná, hanem életben tartja, sõt, azt gerjeszti is.
Egy pangó gazdaságban, ahol a vállalkozások tömege fizetésképtelenné válhat, nyilvánvaló, hogy szükség van a csõdtörvény alkalmazására, ezért a csõdtörvény megalkotása kapcsán elkövetett hibákat a módosítások során már nem lett volna szabad követni. Olyan világos szabályozásra lett volna szükség, ami az eljáráshoz - és itt hozzá kell tegyem: a nagyon is bonyolult eljáráshoz - megfelelõ eligazítást adott volna. Bár a törvény indokolása hangsúlyozza, hogy a gazdasági szabályozók stabilitása rendkívül fontos, és ezért csak a szerinte legfontosabb pontokon kerül sor a változtatásra, a valóságban azonban ezzel éppen ellentétes módon cselekedett a beterjesztõje a módosításnak, hiszen hatalmas terjedelmû változások többnyire bõvítgetéseket, a meglévõ törvényszöveg cizellálását, ide-oda csoportosítgatását, a különbözõ rendelkezéseknek tartalmazza elsõsorban. Így például sûrûn elõfordul, hogy egyszerûen megismételnek olyan bekezdéseket, amelyek már az alaptörvényben is megtalálhatók, vagy ugyanazt a kifejezést, ugyanazt a konstrukciót két-három bekezdéssel odébb helyezik. Ez - a mi megítélésünk szerint - indokolatlan, és csak a törvény nehezen áttekinthetõségét segíti elõ, nem pedig annak világossá tételét.
Az átdolgozások tehát az esetek jelentõs részében - azért mondom, hogy jelentõs részében, mert természetesen vannak olyan módosítások is a mostani elõterjesztésben, amelyek célszerûek -, de nagy részben mégis egy olyan törvénydagasztást jelentenek, amire nemhogy nem volt szükség, hanem egyenesen rontják - a kisgazda álláspont szerint - a törvény alkalmazhatóságát.
Vannak azután olyan bõvítmények is, amelyek tulajdonképpen olyan szövegkörnyezetben szoktak megjelenni, ugye, a gyengébbek kedvéért, tehát teljesen kézenfekvõ leírásokat foglalnak a törvénybe más szavakkal. Én azt hiszem, hogy ezeket is el kellett volna kerülni.
Meg kell jegyeznem, hogy sokszor szinte megfejthetetlen, hogy mi a módosítás értelme. Így például a törvény 5. §-ában arról rendelkeznek, hogy az alaptörvény, a csõdtörvény 3. §-ának helyébe új bekezdést léptetnek. Ha a képviselõ nem kíméli az idejét és összehasonlítja az alaptörvényt, a módosítgatásokkal összeolvassa azokat, akkor - úgy gondolom -, hogy kiderül, hogy csak részben van szó új rendelkezésrõl, hiszen a korábbi (3) bekezdés szó szerint ugyanaz, mint most a törvénymódosítás kapcsán beterjesztett javaslat (4) bekezdése. Tehát csupán a bekezdés odábbhelyezésérõl van szó, nem pedig új rendelkezésrõl.
Vagy vegyünk egy másik példát: a 9. § a tartozások helyett pénztartozásokról rendelkezik. Én úgy gondolom, hogy ezek a módosítgatások a lakosság döntõ többsége számára követhetetlen fogalomzavarhoz vezetnek, mert ezzel egy olyan bekezdést visz tovább, ami úgy általában szól a tartozásokról, az alapcsõdtörvényben ez egy így van meghatározva. Ez pedig, miután most a tartozások helyett a pénztartozások fogalmát vezeti be, a törvényalkalmazók vagy a törvénytisztelõ állampolgárok egy igen tekintélyes része nem fogja tudni eldönteni, hogy mi a különbség a tartozás és a pénztartozás között. Meg kell hogy mondjam, nekem is komoly fejtörést okozna, ha meg kellene határoznom, definiálnom kellene ezt.
Az indoklás szerint a módosítgatások célja a késedelmi kamat felszámolásának a pontosítása. Errõl azonban az én megítélésem szerint szó sincs, hiszen a szöveg lényegében változatlan marad egy kiegészítéssel. Ez a szokásos újabb sarc kivetését jelenti az én szememben, hiszen a késedelmi kamaton kívül pótlék és bírság jellegû tartozás érvényesítésérõl szól. Ez azért érthetetlen az én megítélésem szerint, mert a felszámolás alatt álló cég tartozásainak is csak rendkívül ritkán van fedezete, hiszen a felszámolási eljárásra, a csõdeljárásra éppen ezért kerül sor, és egy ilyen helyzetbe került gazdasági egységtõl akarnak még többet kisajtolni, kipréselni, ami - megítélésem szerint - egy helytelen állami törekvés.
A felszámolással kapcsolatos lehetséges bevételek másutt is fontos szerephez jutnak, így a 17. § a követelések nyilvántartásba vételének feltételét, a követelés egy százalékának befizetéséhez, de legalább 1000 és legfeljebb 100 ezer forint befizetéséhez köti. Na már most, a bíróság a gazdálkodószervezet vezetõjét ugyanakkor kötelezettségmulasztás, illetõleg hamis adatszolgáltatás címén pénzbírsággal sújthatja, ami elérheti a felszámolás kezdetét megelõzõ év jövedelmének 50 százalékát - és most érdemes odafigyelni a törvény megközelítésére -, ha a vezetõ jövedelme nem állapítható meg - mondja az elõterjesztés -, akkor ez a bírság egymillió forintig terjedhet.
Itt rögtön fel kell tennem a kérdést, hogy hogyhogy nem állapítható meg a vezetõ jövedelme? Nem értem, hogy itt mit nem fogad el végül is a bíróság: az adóbevallást vagy az adókivetést, vagy netántán a szociálliberális kormány által oly szívesen alkalmazott állampárti megoldást, nevezetesen az adó becslésen alapuló megállapítását? Tehát önkényeskedésrõl vagy mirõl van itt szó?
(10.00)
Úgy hiszem, hogy ez egy nagyon szerencsétlen megközelítés. A nyilvántartásba-vételi díj és a bírság közötti feltûnõ aránytalanság, az 1000 forint és az egymillió forint - azt hiszem -, szembeötlõ. Ez megint egy átgondolatlan törvényalkotási mechanizmusra utal.
A változtatás újabb fajtája a határidõkhöz kötõdik. Az indoklás - félrevezetõen - a határidõk meghatározását eredményként mutatja be, és csak az alaptörvénnyel való egyeztetés kapcsán derül ki, hogy korábban is volt határidõ, csak a mostaninál átgondoltabb. A határidõk átgondolatlan módosítgatásának egyik bizonyítéka a 7. §, amely a felszámolási eljárással kapcsolatos zárómérleg beterjesztését a korábbi 30 nap helyett 45 napra emeli. Itt a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint egyértelmûen a határidõ indokolatlan meghosszabbításáról van szó. Ugyanakkor van egy olyan határidõ, amely a 14. §-ban található, ahol viszont a megtámadási határidõ indokolatlan leszûkítését jelenti, nevezetesen: itt indokoltabb lett volna az egy évet, a 365 napot fenntartani, most a megtámadási határidõt leszûkíti 180 napra, ami viszont éppen a behajtási lehetõségek szûkítését is jelenti.
A 15. § megint csak egy indokolatlan határidõ-módosítást jelent, mégpedig emelést: 30 nap helyett hatvanat. Annál fájdalmasabb, mert ez a bírósági egyeztetési eljárás határidejének a kitolásai (Sic!). Célszerû lett volna tehát megmaradni a korábbi határidõnél.
Igen sok ilyen példát tudnék felhozni, miután azonban lejár a Kisgazdapárt ideje, hadd legyen szabad rámutatnom arra, hogy módosításnak csak akkor van helye egy ilyen jelentõs törvény esetében, ha ez kellõen átgondolt. Azonban mi úgy gondoljuk, hogy a kormány egy nagyon átgondolatlan és összességében az áttekinthetetlenségig fokozó, nem egyszer zagyva megoldásokat alkalmaz, ezért mi úgy gondoljuk, hogy a kormánynak vissza kellene kérni átdolgozásra ezt a módosítást, és csak a szükséges részt kellene módosítani, nem értelmetlenül az egészet, és elhagyni a sok hókusz-pókuszt, a nagyarányú törvénymódosítgatást. Ettõl teszi függõvé végül is a Független Kisgazdapárt a végsõ álláspontja kialakítását, mert a jelenlegi az elfogadhatatlan. Remélem, hogy a módosításokkal ez elfogadható lesz. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)