GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint ahogy azt elõttem szóló képviselõtársaim többször elmondták, ezt a törvényt, amely '92. január 1-jén lépett hatályba, nagyon sokszor módosította a tisztelt Ház, pontosan tizenhatszor; ez a tizenhetedik módosítása a törvénynek.
Itt hadd térjek ki Torgyán képviselõ úr utolsó gondolataira, hogy ilyenkor tényleg meg kellene fontolni azt, hogy egy új, egységes szerkezetben lévõ törvényjavaslatot kellene a tisztelt Ház elé terjeszteni. Úgy gondolom, hogy ezt a módosítás után célszerû lenne megfontolni, és a '97-es évben napirendre tûzni.
Nem véletlen, hogy az elõzõ parlament - másfél évi tapasztalok után - gyökeresen megváltoztatta az eredeti törvényt. A szándék nagyon nemes, és részben megvalósult, kiszûrt olyan hibákat, amelyek lassították, nehezítették az eljárás lefolytatását, és gyorsította a felszámolási eljárás folyamatát.
Nagyon érdekes számomra - és ahogy figyeltem az elõttem szóló képviselõ urakat -, hogy senkinek nem tûnt föl, mindenki automatikusan mondta, hogy a '91. évi IL. törvény. Csak azt tudom feltételezni, hogy az elõzõ parlament is ugyanilyen leterhelt volt, és a nagy törvényalkotási hajszában sem az akkori elõterjesztõnek, sem az igazságügy-miniszternek nem tûnt föl, hogy a római számok között ilyen szám nem létezik, mint amivel ezt a törvényt jelzik. Mert a 49-et nem az "I" (egyes) és az "L" (ötvenes) egymás mellé írásával, hanem a "XL" (negyven) és a "IX" (kilenc) egymás mellé írásával kellett volna megtenni. A tizenhat módosítás során senkinek nem jutott ez - úgy látszik - eszébe. Azt gondolom, hogy a jogalkotásban nálam sokkal járatosabb képviselõtársaim ki fogják találni a módját, hogy ezt hogy lehetne helyre tenni.
Az elmúlt három év tapasztalatai nyilvánvalóvá tették, hogy ez a törvény valóban módosításokra szorul. Számos probléma maradt megoldatlan, és mint ahogy korábban már mondtam, én úgy érzem, hogy ezután is maradnak megoldatlan kérdések, miközben tényleg nagyon komolyan akarjuk venni, hogy az eredeti célkitûzéseket elérjük.
Nyilvánvaló, hogy a mindannyiunk által, és engedjék meg nekem ezt a rövidítést, én is csak csõdtörvényként emlegessem a továbbiakban, még akkor is, ha a csõdrészét nagyon kevés módosítás érinti ennek a törvénynek. Ez egy olyan jelentõs gazdasági törvény, hogy a gazdaság szereplõinek valóban jogos érdeke fûzõdik ahhoz, hogy mint gazdasági törvény igaz legyen rá a stabilitás, a nem túl gyakori változtatás. Ez a javaslat most olyan pontokat érint, olyan pontokat szándékozik megváltoztatni, amelyek a gyakorlati tapasztalatokban felvetõdtek. Csak gondolatként emelem ki, késõbb részletesen foglalkozom vele, vagy majd képviselõtársaim még érintik: az értékesítési eljárás, az összeférhetetlenség kérdése, a beszámítási lehetõség, a hitelezõi kontroll vagy a vagyontalan felszámolások finanszírozásának kérdése. Ahogy elmondták az elõttem szóló képviselõk, valóban mindössze egy paragrafus foglalkozik vagy érinti a csõdfolyamatot, a többi a felszámolással. A módosítások részben koncepcionális jellegûek, de nem változtatják meg az eredeti célkitûzéseket, másrészt kodifikációs hibákat, jogértelmezési nehézségeket oldanak meg.
Amikor a változásról, a változtatás szükségességérõl beszélünk, szeretném kihangsúlyozni, hogy általában is nehéz eljárást, dinamikus folyamatot, gazdasági folyamatot szabályozni, sokkal nehezebb, mint egy statikus, kívánt állapotot leírni vagy elõírni. Ennek kapcsán engedjenek meg nekem egy olyan kitételt, hogy úgy gondolom - és úgy, ahogy Torgyán képviselõ úr elmondta -, hogy ez a világ legszigorúbb törvényének indult 1991-ben, hogy minél részletesebben állapítunk meg eljárási szabályokat, annál nagyobb a veszélye annak, hogy több ellentmondást és lehetetlen állapotot viszünk be egy törvényjavaslatba.
A változások közül néhányat hadd említsek meg tételesen és konkrétan. Nagyon fontosnak tartom, hogy a javaslat tisztázza a hitelezõ kilétét, szerepét az egész felszámolási folyamatban, annak különbözõ szakaszaiban. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a törvénynek e ponton egyik hibája, hogy a kapcsolódó törvényekkel való összhangot meg kell teremteni. Gondolok itt a büntetõ törvénykönyv idevonatkozó részeire.
(10.10)
A javaslat kimondja azt, hogy felszámolási eljárást csak az kezdeményezhet, akinek az adóssal szemben jogerõs és végrehajtható határozattal, hatósági határozaton alapuló vagy az adós által elismert, lejárt követelése van. Kitüntetett szerepe van a felszámolás kezdõ idõpontjának, és ezt követõen hitelezõként már nem elégséges az, hogy valakinek követelése van, hanem szükséges az, hogy a felszámoló által ez egy nyilvántartásba vett követelés legyen. Ezzel kapcsolatos anomáliákra azért még visszatérek késõbb.
A javaslat jelentõsen szigorítja a hitelezõi választmány megalakításának feltételeit. Errõl Farkas képviselõtársam a gazdasági bizottságban hosszasan lefolytatott vitát részletesen ismertette.
Fontos, hogy a választmány csak akkor tekinthetõ megalakultnak, ha legalább a követelések egyharmadát és a hitelezõk egyharmadát is maga mögött tudja. Ami még nagyon fontos, hogy ehhez késõbb is csatlakozhatnak a hitelezõk. Tehát nem feltétlenül fontos az, hogy az elsõ körben mindenki részt vegyen.
Fontos kiemelni azt, hogy a csõdeljárási, hitelezõi választmányt ez a kitétel, ez a paragrafus nem érinti. Nagyon fontos az, hogy csak egy hitelezõi választmány hozható létre. Hadd ne folytassam ennek a gyakorlati gondjait!
A javaslat kizárja annak lehetõségét, hogy felülvizsgálati kérelemmel manipulálni lehessen a felszámolás megindítását. Azt hiszem, képviselõtársaim egyetértenek velem abban, hogy igen, e módosításnál fontos célkitûzés az, hogy lehetõség szerint csökkentsük vagy kerüljük el a vagyonvesztés lehetõségét a felszámolás folyamatában.
Nagyon fontos kérdés a számla- és a bankügyek kvázi nyilvánossága. A javaslat az adóst kötelezi arra, hogy a számláit vezetõ valamennyi pénzintézet nevét és a vezetett számlák számát is bejelentse a bíróságnak.
Úgy gondolom, hogy hasonlóan fontos a felszámolóbiztos személyét érintõ kérdések köre. Végre rendezi, hogy munkaviszony, tagsági viszony vagy megbízási jogviszony alapján lehet valaki felszámoló. A törvényjavaslat határozott szankciókat helyez kilátásba, például a felszámolói névjegyzékbõl való törlést vagy ismétlõdõ jogszabálysértés esetén a felmentést és új felszámoló kijelölési jogát a bíróságnak.
Megfontolandó, és azt hiszem, ehhez több módosító javaslat fog készülni, hogy a felszámolási folyamatban lévõ kizárási ok, a menet közbeni bekövetkezése és ennek kezelése mit okozhat. Vajon nem vezet-e oda, hogy a folyamatban lévõ felszámolási ügyek egyszerûen befejezhetetlenné válnak.
Tessék csak arra gondolni, hogy a tisztességes, becsületes felszámoló, annak érdekében, hogy a felszámolás folyamatába ne következzen be vagyonvesztés, még hitelezõjévé válik a felszámolás alatt lévõ szervezetnek, ezzel segíti a reorganizációt, az életben maradást, hogy a hitelezõk minél nagyobb összegben juthassanak a követeléseikhez. De ezzel hitelezõvé vált, és mint hitelezõ azonnal a kizárandók listájára kerül. Tehát beáll az összeférhetetlenség. Úgy gondolom, hogy ezzel majd részletesen foglalkoznunk kell.
A következõ pont, amit kiemelnék, hogy milyen kötelezettség van a feladatait rosszul ellátó vagy kötelezettségeit nem teljesítõ vezetõvel szemben, és ebben egy kicsit vitatkozom Torgyán képviselõ úrral. Tényleg el kéne dönteni, hogy egyik oldalon, ha szankciókat akarunk azokkal szemben, akik nem tisztességesen és nem korrektül a piaci viszonyoknak megfelelõen viselkednek, akkor nem kéne õket sajnálni akkor, amikor velük szemben szankciót alkalmazunk. Tehát módjuk van, lehetõségük van arra, hogy kikerüljék ezt a szankciót azzal, hogy megfelelõ adatszolgáltatást teljesítenek, nem próbálják meg kimenteni a vagyont, mondjuk az utolsó pillanatban.
Tehát én úgy gondolom, hogy nagyon fontos ez a javaslati pont, ami kimondja azt, hogy abban az esetben is, ha nem volt kimutatott jövedelme, amire az eddigi gyakorlatunkból vannak példák, akkor is meg lehet bírságolni.
A javaslat, és ez a másik dolog, amiben úgy néz ki, hogy véleménykülönbség van köztem vagy köztünk és a Kisgazdapárt között, hogy igenis fontosnak tartom, hogy a felszámolás kezdési idõpontja elõtt és a kezdési idõpont után lejárt követelések tekintetében rendezi a szerzõdéses kamat, késedelmi kamat kérdését.
A beszámítási kérdésekrõl is néhány gondolatot engedjenek meg nekem. Számos visszaélésre adott lehetõséget az eddigi gyakorlat. Gondoljanak bele, hány ilyen példa volt, amikor a sorrendben hátul lévõ hitelezõk, akik alig 10 vagy 20 százalékra számíthattak, eladták a követelésüket néhány tíz százalékkal magasabbért valakinek, aki ezt beszámíthatta késõbb 100 százalékon. Reményeink szerint ez a lehetõség egy kiskapuval most kevesebb lesz.
Rendezi a törvényjavaslat a felszámolás alatt keletkezõ és felszámolási költségnek nem minõsülõ követelések sorsát. E körül is nagyon sok vita volt és sok gond a gyakorlatban.
A javaslat lehetõséget teremt arra, hogy a hitelezõk folyamatosan figyelemmel kísérhessék a felszámolás napi ügyeit, új szerzõdések kötését, régi szerzõdések felmondását, készletek selejtezését. Természetesnek tartom, hogy ezt a pontot módosító indítványokkal tovább kell javítani majd.
A törvény szabályozza, hogy ki gyakorolhatja az egyezségkötési jogot, és ezt a tulajdonos kezébe teszi. Itt rögtön kiemelem, hogy a tulajdonos viszont kap más jogosítványokat is, ilyen az elõvásárlási jog. Én azt hiszem, hogy ezt vitatnunk kell, ezt módosító indítvánnyal helyre kell tenni, mert sok esetben a tulajdonost is terheli felelõsség a felszámolási folyamat bekövetkezéséért, és nem látom annak reális indokát, hogy õ elõnyhöz jusson a hitelezõkkel szemben a felszámolási folyamatban.
Nagyon fontos, hogy a hitelezõi választmány a jogosítványokat legfeljebb egy évre adja meg, és ezt folyamatosan meg kell újítani.
Befejezésül talán még egy gondolatot hadd jegyezzek meg, ami számomra egy kicsit furcsa: a közjegyzõ jelenléte a folyamatban, állandóan. Ha most egy kicsit ironizálnék, akkor ez azt jelentené, hogy pillanatokon belül óriási közjegyzõhiány keletkezhet Magyarországon, ha minden kicsi ingódolognál is a jelenlétét elõírjuk. Célszerû lenne itt valamilyen összeghatárt megállapítani. Köszönöm szépen a figyelmüket, és elnézést kérek, hogy kicsit túlléptem az idõmet. (Általános taps a teremben.)
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja
el.)