KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A többször módosított 1991. évi IL. törvény három, különbözõ tartalmú, de mégis összefüggõ eljárás szabályait tartalmazza. Ezek között a csõdeljárás, a felszámolási eljárás és a végelszámolás egészen más esetekben, egészen más tartalommal, egészen más jelentéssel bír.
A csõdeljárás igazából egy valamiféle hosszú távú, mûködõképes vállalat gazdálkodási stabilitásának helyreállítási folyamata, a felszámolási eljárás az egy gazdálkodószerv eszközeinek tulajdonosváltása, a végelszámolás pedig egy valamilyen gazdálkodószerv, amely tevékenységének már eleget tett, tulajdonosi alapú felszámolási eljárása, tevékenységének beszüntetése.
Ez a három tevékenységcsoport, jogi csoport természetesen egymással összefügg, de mégis egészen más szabályokat, egészen más jelentéseket hordoz magában. Az önmagában, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat a felszámolási eljárásokra koncentrálódik, az számomra csupán csak azt jelenti, hogy ebben a törvényben igazából gazdaságszerkezet-átalakító hatása, tulajdonosszerkezet-átalakító hatása miatt a felszámolási eljárásokra helyezõdik a hangsúly természetszerûleg.
Azt is el kell azonban mondjam, hogy véleményem és meggyõzõdésem szerint ez a törvény és a felszámolási folyamatok messze nem kaptak kellõ hangot, kellõ súllyal nem szerepelnek a médiában, hiszen - mint ahogy az államtitkár úr is mondta az expozéjában - lényegesen nagyobb esetszámokról van szó, mint a privatizáció esetében.
Meggyõzõdésem, hogy vagyonérték vonatkozásában is legalább akkora tételrõl van szó, gazdaságszerkezet-átalakító hatásáról is legalább akkora súlyról van szó, és mégis, a felszámolásokkal kapcsolatosan valahogy a közvélemény és a szakma véleménye egészen liberális ebben a vonatkozásban. És igazából nem vizsgáltuk ennek a kihatásait, nem vizsgáltuk ennek az anomáliáit.
(10.40)
Nem nélkülözhetõ egy kis idõbeli visszatekintés a felszámolási eljárások szabályozásával kapcsolatosan. A sokat emlegetett 1991. évi IL. törvény egy olyan átmeneti szakaszban érte a gazdaság átmeneti állapotban lévõ szereplõit, ami hatásában - úgy, ahogy Torgyán képviselõ úr mondta - rendkívüli volt. Különös tekintettel az úgynevezett öncsõd intézményének bevezetésére, és különös tekintettel arra, hogy az akkori szabályok szerint a csõdeljárás során valamennyi hitelezõ egyezsége, egyetértõ akarata kellett ahhoz, hogy az egyezség a csõdeljárás során bekövetkezzék.
Ez a kettõ dolog önmagában a gazdaság szereplõi számára egy óriási mértékû átrendezõdés, óriási mértékû felszámolási hullám beindulását eredményezte. Az, hogy akkor, amikor ezt a törvényt elfogadta az a parlament - aminek oszlopos képviselõje volt Torgyán József képviselõtársam is -, hogy akkor ez mennyire volt célzatos, vagy mennyire volt a gazdasághoz való hozzá nem értésnek a következménye, ma már nyilvánvalóan nehéz eldönteni.
De én úgy gondolom, hogy akkor, amikor több mint egymillió munkahely megszûnésérõl számolunk be az elmúlt 6 év során, nem lehet elmenni emellett, nem lehet elmenni amellett, hogy vajon szükségszerûen következtek-e be ezek a nagyléptékû változások. Kellett-e, törvényszerû volt-e, gazdasági okokkal magyarázható-e ez a felszámolási hullám, ami még most sem ülepedett le, hisz a felszámolások jelentõs része még ma is tart.
A felszámolási eljárások tartamát illetõen. A közvélemény úgy gondolja, hogy az a cég, amelyik felszámolási eljárás hatálya alá kerül, az egyszer s mindenkorra fölszántatott, sóval behintetett, hogy ott többet fû nem nõ.
Igazából szeretném azt mondani, hogy a felszámolási eljárás a gyakorlatban lehet valaminek a vége, de lehet valaminek a kezdete is. Ha a felszámolási eljárások jól mûködnek, akkor igazából ennek a gazdaság reorganizációra való hatásában sokkal erõteljesebb, ha a vállalkozások terheitõl megszabadulva, esetleg újabb piacokat szerezve, új tulajdonos, új menedzsment kialakulásával lényegesen nagyobb elõnyöket realizálhatnak a mûködtetésük során, mint egyébként a felszámolási eljárások vesztesége önmagában.
Én nagyon óvatos véleményformálásra hívnám fel tisztelt képviselõtársaimat akkor, amikor a felszámolási eljárásokat en bloc akarják minõsíteni és jelentõségét, veszélyességét megemlíteni. Meggyõzõdésem, hogy nincs jó felszámolás ezzel együtt is egyébként, természetesen, hiszen a felszámolási eljárás mindenféleképpen egy trauma a gazdaság szereplõi számára - úgy a hitelezõ, mint a felszámolás alatt álló szervezet számára - gazdasági, szociális, társadalmi hatásával együtt is.
A most tárgyalt törvényjavaslat problémákat és elõnyöket is jelent az én számomra. Miket nevezek én elõnyös változásoknak? Mindenféleképpen én elõrehoznám azt a hatását, ami a felszámolási eljárások mai bonyolult rendszerét gyökeresen átalakítja. Ma, aki ismeri a felszámolási eljárásokat, az tudja, hogy ma háromféle törvény szerinti felszámolási eljárások vannak. A '91. évi elõtti, a '90-93. közti, és a '93. év óta.
Ezek mind-mind eltérõ szabályokkal bonyolódnak, s ember legyen a talpán, akár felszámoló, akár bíró az illetõ, aki ezt folyamatában szakszerûen végig tudja követni. Nagyon jelentõs hatású szerintem az, hogy ez az új törvénymódosítás, ez a törvénymódosítás egységes szabályokat állapít meg azzal együtt is, hogy természetesen mind a hitelezõk, mind a felszámolók részérõl kellõ védelmet szolgál, mivel visszamenõleges a hatálya, a jogszabályok egységesítése számunkra lényeges problémát ne okozzon.
Problémásnak és elõnyösnek érzem a választmány alakításának lehetõség, szabályozását. Nagyon jó, hogy van a felszámolónak egy olyan partnere - a választmány -, amely a hitelezõk érdekvédelmét tudja biztosítani, folyamatos kapcsolattartási lehetõséget ad a felszámoló részére, ezért feltehetõleg kevesebb kifogással, kevesebb véleménykülönbséggel, viszonylag rövidebb idõszak alatt zárhatók a felszámolási eljárások.
Ugyanakkor a gondom az ezzel a választmánnyal kapcsolatosan, hogy nincsen garancia arra, hogy kellõ idõpontban a választmány megalakulásakor már az, aki hitelezõ és akar csatlakozni ehhez a választmányhoz, az automatikusan csatlakozhasson. A törvény azt tartalmazza, hogy a hitelezõk egyharmada választmányt alakíthat, és egy felszámolási eljárásban csak egy választmány lehetséges.
Nagyon könnyen elõfordulhat az, hogy nagyon gyorsan kialakul egy egyharmados hitelezõi kör és egy választmány, kialakítja mûködési rendjét, kialakítja a stratégiát a felszámolási eljárásban, és a késõbb csatlakozók már kész helyzet elé vannak állítva, és ezért én úgy gondolom, hogy módosító javaslattal feltétlenül szükséges kiegészíteni azt, hogy aki csatlakozni akar, az idejekorán csatlakozhasson, és ez a csatlakozási szándék már a megalakuláskor ne lehessen probléma.
Nekem gondot jelent az egyszázalékos kategória. Nem az önmagában, hogy ennek fedezetérõl gondoskodni kell, mert ez egy természetes törekvés. A gondot számomra az jelenti, hogy a felszámolói díjazást ezzel az egyszázalékos hitelezõi befizetéssel szemben kell elsõsorban elszámolni, nem pedig az eddig megszokott és logikus A kategóriás költségként kell figyelembe venni.
Én úgy gondolom, hogy túl azon, hogy a hitelezõket ezáltal terheljük - hiszen az eddig is elveszett pénzük után még egy további egyszázalékot kell nekik letétbe helyezni -, a hitelezõi érdekvédelem azt indokolná, hogy ez az egyszázalékos összeg csak egy tartalékként mûködjön abban az esetben, hogyha a felszámoló díjazására nem lenne elegendõ az A kategóriás költségekben rendelkezésre álló összeg. Erre vonatkozóan módosító javaslatot be fogok a magam részérõl biztosan nyújtani. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.)
A felszámoló érdekvédelme szempontjából - pillanat, mindjárt befejezem - a díjazás nem egy közömbös dolog. Valamennyien tudjuk ugye, hogy a '91. évi törvény kétszázalékos díjazást állapított meg. A '93. évi ötszázalékost, és kétszázalékost a mûködtetés után. A mostani ugyanezt hagyja jóvá azzal, hogy amennyiben valaki ehhez nem jutott hozzá, annak módja van a '93. év után esedékes felszámolás díjazása igényléséhez.
Magam részérõl ezt a visszamenõleges hatályt nem tartom praktikusnak, vagy ha igen, akkor viszont az összes felszámolási eljárás szempontjából követendõnek tartom. Nyilvánvaló, ennek gazdaságkihatása sokkal nagyobb, ezért úgy gondolom, hogy ezt a nem egészen szerencsés fogalmazást el kellene hagyni.
A sors folyamánya miatt a problémák felsorolására nem maradt idõm, ezért én úgy gondolom, hogy ezek a problémák módosító javaslatokkal - amire a téli szünet kellõ idõtartamot ad - rendezhetõk, és úgy gondolom, hogy ezzel együtt is a változtatás szükséges és támogatható. (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)