OSCAR LUIGI SCALFARO, az Olasz Köztársaság elnöke (olasz nyelven):
Oscar Luigi Scalfaro, az Olasz Köztársaság elnök felszólalása a Magyar Országgyûlésben:
Tolmács (Oscar Luigi Scalfaro, az Olasz Köztársaság elnök beszédének helyszíni magyar fordítása):
Mindenekelõtt szeretném önt üdvözölni, elnök úr és önt, elnök úr, Göncz elnök úr; tisztelettel üdvözlöm az összes képviselõ hölgyet és urat.
Külön szeretném köszönteni - és bizonyos értelemben meghatottan is - önöket, mert önök azok a képviselõk, akik a nép képét viselik, akiket a nép választott. Önök a megbízatást a népszuverenitástól kapták, akik a szavazattal önökre ruházták ezt a szuverenitást, és az önök feladata az volt, hogy ezt a megbízást átvegyék, és a néppel szemben felelõsséggel tartoznak érte.
Én az olasz nép meleg üdvözletét hozom magammal. Ez egy igen baráti, nagyon mélyen baráti üdvözlet, hiszen mélységes barátság áll a dolog mögött, évszázados barátság, amelynek az alapja egyfajta kulturális közösség, amely rendkívül gazdag, és amely bizonyos értelemben ennek a barátságnak a lelkét, az erejét képviseli. Nagyon nagy barátságról van szó, olyan barátságról, amelyik politikai szuverenitásban is kifejezõdik. Abban, hogy együtt érezzük, egymás mellett érezzük magunkat ebben a Közép-Európában, amelyik bizonyos értelemben Európának és az Európai Közösségnek is a szíve, vagy az lesz.
Olaszország totálisan, teljes mértékben Magyarország mellett áll
azon az úton, amíg ennek a szélesebb értelemben vett Európának, az Európai Közösségnek a tagja lesz, efelé menti útjában. Mint ahogyan tulajdonképpen már az európai civilizáció része nagyon-nagyon régen. Úgy gondoljuk, hogy rendkívül fontos a magyar nép, a magyar nép jelenléte Európában, az Európai Közösségben demográfiai pozíciója miatt, hagyományai miatt is. És úgy véljük, hogy Magyarország, a magyar nép egy egész különleges példát tud adni, mert hiszen Olaszországnak vannak kisebbségi problémái, amelyeket annak idején volt miniszterelnökünk, De Gasperi segítéségével, az õ bölcsessége segítségével, az elmúlt idõszakok kormányzatainak bölcsességével sikerült megoldani. Sikerült rádöbbenteni mindenkit arra, hogy milyen fontosak a kisebbségek, hogy milyen óriási kultúrával és tradícióval rendelkeznek önök, akiknek legalább hét országban vannak magyarjai. Hét országban van jelen az önök kultúrája, az önök nyelve, az önök civilizációja.
Úgy gondolom, hogy önök is õriznek itt és vigyáznak olyan kisebbségekre, amelyek itt a környezõ hét országból kerültek ide valamikor. Úgy gondolom, hogy a tegnap este ratifikált szerzõdés Romániával egy olyan példaértékû valami, amit rendkívül nagy csodálattal veszek tudomásul, és nagy, mélységes örömömet fejezem ki felette. (Taps.)
Az elõbb azt mondtam, hogy ebbõl a szempontból is az olasz nép baráti üdvözletét hozom. Egyszerûbben szólva azt akarom mondani, hogy a magam részérõl, a magam barátságát is szeretném önöknek kifejezni.
Kedves Kolléga! Kedves Kollégák! Azt szeretném mondani, engedjék meg ezt a kifejezést, hogy kedves kollegák, hiszen az olasz képviselõházban 46 évig voltam képviselõ, életem nagyobb része ezzel telt el. Életem kalandjai már igen fiatalon oda sodortak, hogy részt vehettem az alkotmányozó nemzetgyûlés munkáin, annak a nemzetgyûlésnek a munkáin, amely kidolgozta az alkotmányt, amelyre 1992-ben, aztán jóval késõbb felesküdtem akkor, amikor államfõ lettem. Azt hiszem, ismerem, tudom, mik jellemzik a nép lelkületét, életét, kívánságait, és ebben az értelemben az üdvözletem egyszerû emberi üdvözlet akar lenni. Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy teljes mértékben közel állok önökhöz, ezért szólítom önöket kedves kollegáknak.
Önök itt egészen különös módon is képviselik a népüket, fõleg azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van arra, hogy képviselve legyenek. Önöknek rendkívüli gondot kell fordítani arra, hogy nagyon sokan vannak, akik bizony nagyobb szükséget szenvednek, akiknek nagyobb figyelemre van szükségük, mint egy nagy családban, ahol a gyengébbeket, ahol a kevésbé erõseket mindenképpen támogatni kell. Segíteni kell õket útra helyezni, elindítani az életben. És éppen ezért fontos és jogos, sõt, kötelezõ, kötelesség is, hogy egy országgyûlés szolidáris legyen a nép gyengébb részeivel, akik mintegy védelmet, egyfajta gyámolítást vár önöktõl. Gyakran azt is elvárják, hogy a kimondott, proklamált jogok azok valóban átszõjék az életet.
Önök itt, kedves kollegák, azokkal a választásokkal, amelyek visszaadták a demokráciát az önök országának, és önök közül sokan igen sokat fizettek ezért a szabadságért, önöknek az a kötelességük, hogy hûségesek legyenek az alkotmányukhoz, és az a feladatuk, hogy teljes mértékben megvalósítsák az emberek jogait. Minden magyarnak joga van ahhoz, hogy úgy érezze, hogy itt képviselik õt, hogy itt olyan állampolgárok ülnek, akik gondolnak rájuk, akik itt vannak, ismerik gyötrelmeiket, nehézségeiket, elvárásaikat, és akik tudják, hogy melyek azok az ígéretek, amelyeket valóban be kell tartani.
Az önök országa, függetlenségének a megvédése - itt nagyon vigyázni kell a kisebbségekre önöknek is. Mint ahogy nálunk is vigyázunk a mi kisebbségeinkre. És gondolom, hogy önök is sokat foglalkoznak a munkával, a munkahellyel és azzal a szörnyû nehéz kérdéssel, ami a munkanélküliség, amely munkanélküliség bizony a szegénység felé csúszik.
Oldozzanak engem föl, hogyha azt mondom, hogy gyötrelmeket kívánok önöknek, legalábbis annak a gyötrelmét, hogy tudják, hogy minden problémát nem tudnak megoldani, hogy egyben minden este azért el tudják mondani, hogy mindent elkövettek azokért, akik nem érvényesített jogok okán szenvednek. Beszéltem errõl a csodálatos jogról, ugye a munkához való természetes jog lenne, az elsõ cikkelye azt mondja a mi olasz alkotmányunknak, hogy az Olasz Köztársaság a munkára alapul. A munkára alapul a köztársaság. És tessék, itt van a munkanélküliség szörnyûsége, a fiatalok aggodalma, nem látnak maguk elõtt jövõt, akik attól tartanak, hogy noha nagyon sokat tanultak, mégsem sikerült beilleszkedniük az életbe. Ezt legalább egy államfõ hadd mondja ki! Remélem, hogy mindent elkövettem, aztán, hogyha minden problémát nem tudok megoldani - mit csináljunk? De mindent elkövettem, ez a legfontosabb. Az elkötelezettség. Azt hiszem, hogy ez az elkötelezettség kell hogy meghatározza minden egyes képviselõnek a tetteit, és ez kell hogy visszahasson a lelkiismeretére.
Önök itt nagypolitikai kérdésekkel is foglalkoznak, azzal foglalkozni kell, és számomra ez nagyon fontos dolog. Mint ahogy fontos dolog volt mindig is találkozni az önök elnökével, Göncz elnök úrral. Mindig egybeestek az elképzeléseink, mindig egybeesett mindaz, amit gondoltunk az aktuális kérdésekrõl.
(11.20)
Gondok gyötörnek. Gondok gyötrik az embereket a világban és itt, Európában. Itt van a kábítószer-kereskedelem. Itt van a fegyverkereskedelem. Az erõszak folyamatos fenyegetése, veszélye. Az erõszak az az emberi jogoknak a negációja, a tagadása. Tagadása a rációnak, tagadása a vitának. Tagadása dialógusnak. Az erõszak tagadja az embert, az emberi méltóságot. És gondolják meg, hogy ez a veszély még nem múlt el! Amikor belügyminiszter voltam, akkor robbant szinte fel a terrorizmus Olaszországban. Önök rendkívüli nehézségeket, 40 éves szomorúságot és gyötrelmeket hagytak maguk mögött. Nagyon jól tudják, hogy mit jelent az, hogy hiányzik az emberi béke, hiányzik az igazi biztonság.
Hányszor ismételtem meg - és most is megismétlem önök elõtt -, hogy ezekkel a gondokkal szemben, ezekkel a gyötrelmekkel szemben, amely megrohanja az embert, az emberi nemet, egyetlenegy ország sem tud egyedül szembenézni. Óriási szolidaritásra van szükség. Közös harcra van szükség mind az agresszióval, a munkanélküliséggel szemben, az el nem ért jóléttel szemben. De minden egyes ország, ha csak egyedül lép fel, akkor vesztes. Mert a világ, Európa egységében, hogyha egy ország elesik, az erõszak lába tapossa el, vagy más rontók sodorják el magukkal, nos, akkor itt nagy szolidaritásra van szükség. Emberi lények vagyunk, méghozzá egyenlõek. Egyenlõen tudunk szenvedni is és örülni is. Tulajdonképpen ugyanabban a hajóban hajózunk mindnyájan. Szükségünk van a szolidaritásra. Szükségünk van arra, hogy érezzük a testvériséget. Az emberi jogok deklarációjában is benne van ez a kifejezés. Az ENSZ nyilatkozatában, 1948-ban fogalmazták ezt meg, és még mindig milyen nehéz igazán megérteni vagy pláne végrehajtani ezt, meg kell csinálni.
Én remélem, hogy önök egy olyan parlament, hogy van ereje, hogy van kitartása, nem rémíti el önöket az, hogy néha a valóság eltér attól, amit szeretnének. Különféleképpen kell hogy lássák a valóságot, természetes dolog. Ez nem rémisztõ. Ami rémisztõ, az az, ha valaki valamit mond, de közben mást gondol. Ha valaki annak csak egy részét mondja el, mint amit gondol. Ha fél az igazságtól, ha fél az õszinteségtõl. Dialógust egymástól legtávolabb esõ csoportok is tudnak egymással folytatni, ha tudják azt, hogy egy közös kötelességük van: népük javát szolgálni. Akkor lehet csak igazi szintézist elérni, akkor ez nyilvánvaló. Ha ezt mindenki tudja, és én kívánom, hogy önök elõtt ez megvilágosodjon, teljes szívembõl kívánom, teljes szolidaritással az olasz-magyar barátság alapján kívánom önöknek. Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy ez a legnagyobb alapja kapcsolatainknak. A népeink közötti barátság, azt hiszem, ebben az Európában más népek számára is példaértékû lehet.
Még egy rövid gondolat. Beszéltünk arról, hogy az ideológiák elbuktak. De úgy gondolom, hogy ideák nélkül, eszmék nélkül és nagy ideálok nélkül, célkitûzések nélkül a civilizáció történelmében nem lehet lépéseket tenni. Az ideológiák, fõleg azok, amelyek ellentétben állnak az ember méltóságával és jogaival, azok megbuknak. De azok az ideák, azok az eszmék, amelyek valorizálják az embert, amelyek felszínre hozzák az ember értékét, azok soha nem fognak elbukni. Erre gondoljunk mindig, ezt tartsuk szem elõtt, ezt próbáljuk végbevinni! (Taps.) Erre alapozzuk egységünket, barátságunkat, a szabadságra, az igazságosságra! Mind a kettõ a béke alapja. Az egyes embereknek és a népeknek joguk van a békéhez. Aki megzavarja a békét, az a lehetõ legnagyobb bûnök egyikével terheli lelkiismeretét. Ez a parlament szabad parlament. Az összes többi szabad parlamenttel
együtt az a joga, hogy megvédje a szabadságot és az igazságosságot.
Tegyék ezt, ez a legszebb alapja a népeink közötti barátságnak.
Köszönöm szépen, hölgyeim és uraim. (Általános taps, Oscar Luigi Scalfaro olasz köztársasági elnök, és Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság
elnöke elhagyják az üléstermet.)
(11.30)