DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én valóban nem kívánok két perc alatt azzal foglalkozni, amit Gellért Kis Gábor képviselõtársam oly hosszan ecsetelt - ezt tudjuk be az õ képviselõi munkássága részeként. Aki ennyire ismeri a kárpótlást, attól, sajnos, csak egy ilyen felszólalás telik.
De tényként el kell mondani, hogy az Alkotmánybíróság önszántából foglalkozott a 27. § 2. pontjával, tudniillik senki nem vitatta az 1990- es években, hogy ezen résznek a végrehajtása megtörtént vagy nem történt volna meg, maguk az érintettek sem. Az 1. § végrehajtásával kapcsolatban voltak bejelentések az Alkotmánybírósághoz, aki viszont megállapította, hogy a kárpótlási törvények azt a részt rendezték, ezt viszont nem. Én azt hiszem, hogy azért a '90-ben megválasztott kormánynak szemére róni, hogy egy olyan ügyben, amit senki nem kifogásolt, miért nem lépett, holott '47-ben meg kellett volna tenni a szükséges intézkedéseket, azért valóban jelzõs szerkezettel minõsíthetõ lenne, de inkább annak a számára, aki ezt felvetette.
Az ingatlannal kapcsolatban pedig azt kell mondani, hogy nyilvánvaló, hogy a közalapítvány nem olyan ingatlanokat fog kapni, amelyek valamikor olyan tulajdonban voltak, hogy azokat át kellett volna adni az egykori Zsidó Helyreállítási Alapnak, hanem a magyar állam a jelenleg tulajdonában levõ ingatlanok közül fog átruházni bizonyos ingatlanokat.
A jövõre nézve ez a törvény rendezi, hogyha esetleg felbukkanna olyan ingatlan, és nem folytatták volna le még a különféle eljárásokat, nem birtokolták volna el mások - adott esetben a magyar állam -, azon hagyatékok tekintetében majd egy külön törvény alapján közalapítványnak ezeket át kell adni. Én úgy gondolom, hogy valóban teljesen szükségtelen érzelmeket bevinni, gyalázkodni, tényszerûen és tárgyszerûen kellene felszólalni. Köszönöm szépen.