DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmúlt hét folyamán egy napirend elõtti hozzászólás során súlyos váddal illették a kormányt. A közvélemény tisztességes tájékoztatása érdekében és a kormány becsületének védelme okán is szeretném annak tárgyszerû és pontos magyarázatát adni, hogy miért késik a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény, mi ennek a késedelemnek valódi oka, és mi az ezzel kapcsolatos félremagyarázás lényege.
Szájer képviselõ úr nem elõször állította a parlamentben azt, hogy a kormány azért nem kívánja szabályozni a miniszterek és államtitkárok jogállását, valamint felelõségét, mert, idézem: "A kormány a törvény nélkül bizonytalan helyzet fenntartására spekulál azért, hogy a kedvezõ jövedelemszerzõ helyzetet is fenntartsa." Magyarán, tisztelt képviselõház, azért nem született meg ez a törvény hat esztendeje, mert a kormány tagjai esetleg attól tartanak vagy tartottak, hogy elveszítik hat hónapi felmondási idõre járó juttatásukat. Ez a nyilvánosság elõtt elhangzott kijelentés olyan minõsítést sugall, amelyet a kormány volt és mai tagjai nevében leghatározottabban visszautasítok. (Gyér taps a bal oldalon.) Nem voltunk és nem vagyunk olyan pénzsóvárok, olyan szatócslelkûek, hogy foggal, körömmel ragaszkodnánk a hat havi felmondási idõbe foglalt juttatáshoz, és ezért késleltetnénk szándékosan egy fontos, a közjogi berendezkedés szempontjából fontos törvény megalkotását. Ez a kicsinyesség és kisstílûség, meggyõzõdésem, hogy nem volt, és nem is lehet egyetlenegy magyar kormány jellemzõje sem, sem a múltban, sem a jövõben. Bármennyire is támadják önök politikailag a kormányt, arra nincsen joguk, hogy a kormány tagjainak emberi tisztességét kétségbe vonják, ebben az esetben pedig véleményem szerint ez történt. Ráadásul nagyon világosan ismertek az okok is, hiszen február 27-én elhangzott interpellációjára adott válaszomban, képviselõ úr, ezt részletesen ismertettem. Az ok valójában nem más, mint a parlamenti pártok által közösen vállalt alkotmánymódosítási moratórium 1994 õsze óta.
Alkotmánymódosításra van szükség ahhoz, hogy a törvényjavaslat parlamenti vitája megkezdõdhessék, és erre csak akkor van esély, ha erre a parlamenti pártok igent mondanak. 1994-ben elkészült a törvény tervezete, ezt is nagyon jól tudja képviselõ úr. Ahogyan azonban a népszavazási törvény, mely szintén alkotmánymódosítást igényel, nem kapta meg a politikai pártok támogatását az alkotmánymódosítási moratórium miatt, ez esetben sem számíthattunk erre.
Nem egyszerû kérdésekrõl van szó, hiszen az alkotmány nagyon fontos részének koncepcionális jellegû átdolgozásáról van szó, amely nyilvánvalóan csak az új alkotmány elõkészítése során történhet meg. Az Alkotmánybíróság valóban hatályon kívül helyezte a hatályos szabályozást, de nem a felmondási idõre járó juttatás törvénytelensége miatt, hanem a szabályozási szint meg nem felelõ volta miatt, és egyben július 15-éig utasította az Országgyûlést, hogy ezt a mulasztását pótolja, a jogállás, a díjazás és a felelõsség valamennyi kérdésére egységes törvényi szabályozást terjesszen elõ.
(15.10)
Ez a tervezet is elkészült. Ön, amikor rendkívüli ügyben hozzászólásra emelkedett, tudta, hogy frakciója már megkapta a törvénytervezetet, és megkapta a törvénytervezet vitájáról szóló meghívást. Azzal is tisztában kellett lenni, képviselõ úr, hogy a kormány nem elodázni akarja a probléma megoldását, hanem a megfelelõ feltételeket keresi, sõt a jelenlegi hatályos szabályozásnál még szigorúbb szabályozási módot javasolt.
Ez tehát az igazság, ezért késik - remélhetõen nem sokáig - a törvény elfogadása, és az ügy kapcsán ismételten azt emelhetem ki, tisztelt Ház, hogy a politikai küzdelmeknek is megvannak a maguk természetes és józan határai, és általában azokban az esetekben, amikor ezt átlépik, ez soha nem hozza meg a várt eredményt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Általános taps.)