DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Örülök, hogy a téma a mai napon napirendre került, hiszen ez azt jelzi, hogy nem volt teljesen pusztába kiáltott szó az elmúlt héten, kedden reggel itt elmondott napirend elõtti. Akkor persze a kormány mindezt nem tudta - úgymond -, a becsületét megvédeni, hiszen a kormány képviselõje az Igazságügyi Minisztérium részérõl akkor nem volt jelen.
Örülök annak is, hogy a kormány végre benyújtotta, mint ahogy én ezt a múlt heti hozzászólásomban is elmondtam, végre benyújtotta a miniszterek jogállásával kapcsolatos törvényt, ami egyébként azt jelzi, hogy mindezt alkotmánymódosítás nélkül is, illetõleg a miniszterekre vonatkozó munkajogi szabályok tekintetében akár alkotmánymódosítás nélkül is meg lehet oldani. Nem örülök azonban a következõknek.
Sajnálom azt, hogy a kormány egy ilyen lépésre csakis az Alkotmánybíróságnak a nyomása alatt volt hajlandó lépni. Ehhez a Fidesznek el kellett menni az Alkotmánybírósághoz, hogy megszüntesse azt a morálisan és jogilag is tarthatatlan gyakorlatot, hogy azok a miniszterek, akik saját maguk válnak meg pozíciójuktól, vagyis lemondanak, és ilyen az elmúlt évben három volt - Bokros Lajos, Dunai és Szabó miniszter urak -, ezek hat havi végkielégítéssel távozzanak aközben, hogy ebbõl még az egyik miniszter képviselõ is volt.
Ez a szabály az elõzõ kormány idején is élt, és elmondtam, hogy szégyen, hogy hat éve ez a politikai elit nem bírt magából, hogy úgy mondjam, kiizzadni egy olyan törvényt, amely a munkajogi viszonyokat ilyen módon szabályozza. Az elõzõ kormánynak több képviselõje nem úgy érezte, hogy ez egy kényszer, fölvenni ezt a hat hónapi végkielégítést, többen alapítványoknak ajánlották fel ezeket az összegeket.
Éppen ezért azt gondolom, hogy helyre kellene állítani azt a helyzetet, amelyben a miniszter nem esik más megítélés alá, mint a többi munkavállaló, vagyis hogyha maga válik meg a posztjától, abban az esetben nem jár neki semmiféle hat hónapi pénz. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)