LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Van-e még hazánkban becsülete a politikának akkor, amikor 2076-ig titkosították az olajbotrány adatait? Sõt, legújabban a Katonai Biztonsági Hivatal fõnöke 80 esztendõre zárolta a kecskeméti MIG-repülõgépbotrány, a fegyvercsempészési ügy összes aktáját.
Szerkesztõségi álláspontot idézek a kecskeméti Petõfi Népe címû megyei napilapból. A titkolódzás szánalmas módszerével, úgy tûnik, eljutottunk a demokrácia határához. A titkosítás ugyanis általában a legsötétebb gyanúnkat igazolja, s azt sugallja, hogy odafönt már nem találtak más megoldást a mocskos ügyek eltusolásához.
Mi idefenn vagyunk, itt a parlamentben, az ország legszebb munkahelyén. Tudomásul kell vennünk, hogy a választópolgár a híradásokat, történéseket egymáshoz illeszti, és a korrupciós ügyeket, a robbantásokat, a rendõri vezetés váratlan és ideges lefejezését, az adóhivatal elnökének gyors távozását, az olajbotrányt, a titkosításokat ösztönös dramaturgiai érzékkel vonja össze, és a valós vagy vélt látványtól elborzad. Elõbb-utóbb minden vagyonnövekedésben korrupciót lát, minden vállalkozásban adócsalást sejt, minden bank az ellensége lesz, minden egyezményt gonosz paktumnak vél, és becstelennek tartja a politikát, a politikust.
A mi egykori kormányzati magatartásunk, tévedéseink, eredményeink és kudarcaink mérlegelhetõk. A Tocsik-ügyön nincs mit mérlegelni. Az Antall-kormány idején hisztériakeltõ kampányok rombolták a politika tekintélyét.
Csak példaként; tudjuk, sokaknak nem tetszett Boross Péter erõskezû belügyminisztersége, és megindult ellene a tudatos lejáratás. Pletykáltak balatoni szállodákról, erdõbirtokokról, egyebekrõl. Egy otrombán hazug újságcikk szerzõjét, akit - bevallása szerint - erre felbujtottak, Boross Péter beperelte. Amirõl a sajtó részletesen beszámolt. Egy év után a volt miniszterelnök a bírósági pert megnyerte, 1,5 millió forintos kártérítést kapott, amirõl az újságok alig-alig adtak híradást. Pedig Boross Péter ezt az összeget a beteg kisgyermekek gyógyítására fordítja.
Évek óta folyamatosan gyanúsítgatják a Lakitelek Alapítványt is. Nem igazak a milliárdokról szóló híresztelések. (Zúgolódás.) Ezúton is fölajánlom valamennyi képviselõtársamnak a lehetõséget, ismerjék meg az APEH, a számvevõszék vizsgálati anyagait, ismerjék meg a népfõiskola történetét, felnõttképzõ programjait.
Van-e még becsülete a politikának akkor, amikor valamennyi párt és politikus hecckampányok áldozata lehet? De botrány és botrány között különbség van. Legalább akkora, mint a pragmatizmus és a flegmatizmus között. Nem a többpártrendszer beteg, hanem az, ami az egypártrendszerbõl elvadulva kisarjad. Nem a demokrácia, nem a piacgazdaság teszi tönkre az országot, hanem a nem kellõen ellenõrzött hatalom. Alkalom szüli a tolvajt, s az lesz korrupt, aki a titkosított hatalom birtokában hosszú távon is büntetlenséget remél.
Jászi Oszkárt idézem: "A politika erkölcs nélkül banditizmus. A 10 milliós Magyarországot néhány tucat gazember tönkreteheti." A világméretû politikai és gazdasági küzdelemben Európa nem ígér könnyû álmokat nekünk sem. Nagy, megrendítõ erejû vereségekkel sodródunk a harmadik évezred küszöbére, vagy pedig szívós munkával megteremthetjük a fölzárkózás történelmi lehetõségét. Ehhez vissza kell hódítani a politika becsületét, de a magunk nyugalmát is.
Javaslom a tisztelt Házban korábban már fölvetett parlamenti becsületbíróság felállítását, amely gyorsan és megnyugtatóan képes rendezni a közöttünk keletkezõ fölösleges vitákat, félreértéseket, feszültségeket. (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.) Egy mondat még. Talán így több idõ jut az érdemi munkára, a jó törvények megszületésére is. A tisztességes Magyarország rendpárti, rendet, (Az elnök ismét pohara megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.) nyugalmas jövõt akar. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)