VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy Szekeres Imre frakcióvezetõ úr némileg elnézte a parlamenti matematikát, ugyanis ma Magyarországon nem az ellenzék ad kormányt, és nem az ellenzéknek kell inflációs számításokat végeznie, hanem a kormánynak.
A kormány számításához igazítják a legtöbb munkaadói, munkavállalói érdekképviseletek a számításaikat. Ezért nagyon fontos az, hogy a kormány milyen inflációt jósol 1997-re. Az inflációs várakozások tekintetében sajnos, eddig ennek a kormánynak igazából sok szerencséje nem volt. 1995-ben 4 százalékkal becsülték alul a reális inflációt, 1996-ban várhatóan egy 3,5, szintén 4 százalékos tévedése lesz ennek a kormánynak.
Ezek után joggal feltételezhetjük, hogy az 1997-es számítások sem kellõen megalapozottak. A Szabó Iván által felsorolt közüzemi és különbözõ alapvetõ szolgáltatások áremelkedése jócskán felette lesz a 18 százaléknak, ezért joggal becsülheti meg mindenki azt az inflációs várakozást 20 százalék fölé, ami 1997-ben reális lesz. Ha ehhez még hozzávesszük néhány más cikknek az áremelkedését, például a gyógyszerekét, ami csak januárban 13,5 százalékos lesz, akkor - véleményünk szerint - sem tartható a kormány '97-es várakozása.
A kormánynak tehát, véleményünk szerint, észre kellene venni, hogy nem a kormány adja meg az alapvetõ inflációs várakozás szintjét, hanem azok a vállalkozók és az a lakossági réteg, aki ehhez kalkulálja mind a kifizetését, mind pedig a jövedelmi várakozását. A kormánynak igazából tehát a lakosság várakozásaival kellene már számolnia, nem egy irreális és nem teljesíthetõ várakozásokhoz kellene a saját inflációs számításait igazítania. És itt - hadd jegyezzem meg -, ha kalkulálunk azzal a korábban sikeresnek vélt, az energiaszektorban végrehajtott privatizációval, aminek most az áremelés részét kénytelen a lakosság elviselni, akkor nagyon jól láthatjuk, hogy a 18 százalékos infláció jövõre nem tartható. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)