PÓDA JENÕ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Nagyon röviden három megjegyzést szeretnék önökkel ismertetni. Az elsõ, és ebbõl a szempontból a legfontosabb, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselõi meg fogják szavazni az országgyûlési határozati javaslatot.
Meghallgatva képviselõtársaim hozzászólásait, és közben ismét elolvasva a tavaly ilyenkor elmondott parlamenti beszédemet, jólesõ érzéssel állapíthattam meg, hogy az emlékezetem pontos, bár az elõbb elhangzott megjegyzések nem mindegyike volt az. Amit tavaly ilyenkor elmondtam érvekként, azokat az idõ visszaigazolta, és támogató szavazatomban sem kellett csalatkozni, de azok az észrevételek, amelyek kritikai elemként akkor megfogalmazódtak, azok is igazak voltak, legalábbis a kezdeti idõkben.
Ma már lényegesen jobb a helyzet. Felesleges volt például azzal a szerzõdéssel, amely az okozott károk jogi és pénzügyi természetét rendezõ, SOFA szerzõdéssel kapcsolatos késõi hatályba léptetés, és a károknak ilyen késõi megállapítása és kifizetése. Feleslegesen terhelte az ott élõ dél-nyugat-magyarországi lakosságot az a vita, sokkal precízebben, sokkal frappánsabban lehetett volna a kormány részérõl ezeket a problémákat kezelni. Szerencsére ezek talán ma már megoldottnak tekinthetõk.
Mécs elnök úr azt mondta, hogy bölcs dolog volt a parlament döntése, amikor is határidõ nélkül adta felhatalmazást. Én nem nevezném ezt bölcs dolognak, mert szerintem felesleges döntés volt, és azért is kicsit keserû a szám íze ezzel kapcsolatban, mert akkor a benyújtott ellenzéki módosító javaslatot lesöpörte a parlamenti többség. Azért volt felesleges mindez, hiszen egyrészt ma is látjuk, hogy konkrét ideig, méghozzá pont addig az ideig szólhatott az a felhatalmazás, ameddig általában az IFOR, a nemzetközi misszió felhatalmazása szólt. Hiába gondolhattuk volna, hogy nélkülük van értelme a mi határozatunk. Nincsen, tehát ameddig a keretfelhatalmazás szól, addig van értelme a mi felhatalmazásunknak.
Egyébként pedig más szempontból alkotmányos, garanciális kérdésnek tekintette az ellenzék ezt a kérdést, és azért fájt, hogy elutasította a kormányzó többség ezt a módosító javaslatot. Most azonban már nincs vita ebben, ezt örömmel állapítjuk meg mind a két részérõl az országgyûlési határozatnak, tehát a külföldiek itt állomásozására illetve átvonulására vonatkozóan, és a magyarok külföldre vonulásával kapcsolatban is ott van a megfelelõ alkotmányos keretet, civil kontrollt biztosító határidõ.
Ami pedig a zárómegjegyzést illeti, szerencsére nagy az egység itt közöttünk a parlamentben, de nem dõlhetünk hátra, hiszen egy nagyon komoly feladat most folytatódik, és egy-másfél évig még eltart, és ne feledjük el, hogy nem a mi bölcs vagy nem bölcs döntéseink fogják döntõ mértékben befolyásolni a misszió és azon belül a magyar katonai alakulat sikerét, hanem a körülmények kedvezõ vagy kedvezõtlen alakulása és a szerencse. Ne felejtsük el, hogy nem véletlenül ismert az a fogalom, amelyet "katonaszerencseként" szoktak az érintettek emlegetni, és bizony a kedvezõ vagy kedvezõtlen feltételek megítélésében ma épp úgy nem lehetünk magabiztosak, mint ahogy egy évvel korábban sem lehettünk magabiztosak. Ki gondolta volna egy évvel ezelõtt, hogy ezekben a napokban, hetekben Belgrád utcáin pattanásig feszülhet a helyzet, és ki tudná ma ennek alapján megmondani, hogy egy év vagy másfél év múlva mi lesz a helyzet.
Ez az érdekünk, és az a reményünk, hogy a daytoni megállapodás a politikai rendezést is lehetõvé teszi, nemcsak a katonai erõ alkalmazásával teremt egy többé-kevésbé stabil állapotot, hanem kitartóan és hosszabb idõre is szavatolja az ott élõ népek, nemzetek békés egymás mellett élését. Ez nemcsak nekünk, a Magyar Köztársaság polgárainak elemi érdekünk, hanem - és ne feledjük el, tavaly is beszéltem errõl - a határon túl élõ magyaroknak a Vajdaságban és a Horvátországban, sõt Szlovéniában élõ magyaroknak is legalább annyira érdekük.
Ezzel együtt is én még egyszer hangsúlyozom, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselõi megszavazzák ezt az országgyûlési határozatot. Bízunk abban, hogy kedvezõen alakulnak az események, azok is, amelyekre nincs befolyásunk, ráhatásunk, és egyébként pedig katonaszerencsét kívánunk a misszióban résztvevõknek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)