SZALAY GÁBOR, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor a rendszerváltás nyomán bekövetkezett alapvetõ gazdasági és politikai változások miatt 1993 áprilisában szükségszerûen megalkottuk a bányászatról szóló új törvényt, az 1993. évi XLVIII. számú törvényt, már akkor elõre jeleztük, hogy a magyarországi bányászati jogviszonyokat alapjaiban újraszabályozó törvény alkalmazásának tapasztalatai alapján, valamint az idõközben megszületõ kapcsolatos jogszabályoktól függõen valószínûleg szükségessé válhat pár év távlatában a törvény módosítása.
Ennek jött el most az ideje. Az 1993. évi bányászatról szóló törvény négy legfontosabb célkitûzése az volt, hogy vállalkozási alapokra helyezze az ásványi nyersanyagok kutatását és kitermelését, hogy védelmet kapjanak a bányászati tevékenységgel szükségszerûen érintett környezeti, természeti és települési értékek, hogy a bányajáradék intézménye biztosítsa a kitermelt nyersanyag értékével arányos, tulajdonost megilletõ állami bevételeket, s hogy szigorú szabályozással és hatósági eszközökkel is óvja a bányászatban foglalkoztatott személyek életét és egészségét.
Általános értékelésként megállapítható, hogy a bányatörvény a megalkotás idõszakában fennálló viszonyok között alapvetõen jól szolgálta a szakágazat szerkezetváltását, a tevékenység vállalkozási alapokra helyezését és piaci viszonyok közé kényszerítését.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés
elnöke foglalja el.)
A nemzetközi összehasonlításban is korszerû jogi szabályozás élénk érdeklõdést váltott ki a külföldi tõkebefektetõknél. Tengerentúli és fejlett európai államok bányászati koncessziós társaságai mûködnek ma már az ország területén, és a szakágazatban általános lett a magyar- külföldi vegyes vállalkozási forma.
A törvény pozitív eredményei mellett azonban a jogalkalmazási gyakorlat több olyan konkrét szabályozási hibára vagy hiányosságra is felhívta a figyelmet, melyek nehezítik vagy kifejezetten lehetetlenné teszik a törvény egyes szabályainak alkalmazását vagy azok kikényszerítését. Az önök elõtt lévõ törvényjavaslat e hibákat kívánja orvosolni, illetve a hiányzó szabályokat pótolni.
Három és fél év gyakorlati tapasztalatával a hátunk mögött ezért gondoltuk úgy három képviselõtársammal együtt, hogy - a szakma véleményét elõzetesen kikérve - képviselõi önálló indítvány formájában a tisztelt Ház elé bocsátjuk törvénymódosítási javaslatunkat. A javaslat kidolgozását s elõttünk lévõ végleges formába öntését mintegy féléves konzultációs idõszak elõzte meg.
Munkánkat alapvetõen a Magyar Bányászati Hivatal szakemberei, s különösképpen annak elnöke, dr. Esztó Péter úr segítették, de velük együtt folyamatosan egyeztettünk a bányászati iparág különféle szakmai és érdekképviseleti szervezeteivel, nagyobb cégeinek vezetõivel is. Jelentõs segítségünkre volt a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete is, amelyik egész napos egyeztetõ fórumot hívott össze az akkor még félig kész törvénymódosítási javaslat megvitatására.
Így készült, alakult ki azután sorrendben az a hetedik változata a törvénymódosítási javaslatnak, amit végül három hónappal ezelõtt képviselõtársaimmal a parlament elé terjesztettünk.
(18.50)
És most már magáról a törvénymódosító javaslatról. A bányászatról szóló törvény módosítását egyrészt jogtechnikai és jogalkalmazási problémák kiküszöbölése, másrészt a szükséges jogharmonizáció biztosítása, harmadrészt a módosítandó törvényen belüli tökéletesebb összhang megteremtése érdekében láttuk indokoltnak. Ezen rendezõelvek alapján a jelenleg érvényes törvényt alapvetõen négy vonatkozásban kívánjuk tökéletesíteni.
Elõször: Az államot megilletõ bányajáradék bevételére, behajthatóságára vonatkozó garanciákat ezáltal kívánjuk megteremteni, hisz ezek eddigi hiányát kihasználva nem egy esetben visszaéltek egyes bányavállalkozók, elsõsorban azok, akik külfejtéssel elérhetõ építõipari nyersanyagok kitermelésével foglalkoznak. Közülük nem kevesen folyamatosan kikerülték a tevékenységük után törvényileg elvárt Bs elképzelt bányajáradék megfizetését.
A feketebányászkodók a koncesszióra alkalmas, állami eszközökbõl korábban megkutatott zárt területeken a legváltozatosabb fedõtevékenységekre történõ hivatkozással - például tereprendezés vagy fitness-park létesítése vagy halastóépítés ürügyén, fittyet hányva a környezetvédelmi és bányászati követelményeknek szakszerûtlenül letermelték, és még most is történik ilyen -, letermelik az ásványi nyersanyag egy részét, végül is a szomszédos bányavállalkozónál jóval olcsóbban, minden felelõsség nélkül eladják az építõanyagot a közeli útépítõ cégnek. Bányajáradékot nem fizetnek, és a tájrendezési költségek sem terhelik a vállalkozást.
Úgy hiszem, nem kell részletesen kifejteni azt, hogy ezek a vállalkozások milliókkal károsítják az államot, súlyosan támadják a közérdeket, és látszólag jogszerûen teszik tönkre a törvénytisztelõ bányavállalkozásokat. Felderítésük esetleges, de még tettenérésük esetén is könnyedén kimenthetik magukat egy utólag beszerzett földhivatali, vízjogi vagy önkormányzati engedéllyel attól függõen, hogy milyen fedõtevékenységet választanak ki maguknak.
Módosítási javaslatunk tehát egyértelmûvé kívánja tenni a bányajáradék fizetésére kötelezettek körét, továbbá egységesen állami tulajdonként deklarálja az ásványi nyersanyagvagyont, amely tulajdonjog nem függhet attól, hogy ahhoz milyen szándékkal, milyen módszerrel, vagy mely hatóság engedélyével férnek hozzá.
Másodszor: Érdekeltté kívánjuk tenni az önkormányzatokat a területükön folytatott bányászati tevékenységek támogatásában. Nem egy esetben ugyanis jelenleg az tapasztalható, hogy a nemzetgazdasági érdekek a helyi érdekek áldozatául esnek pusztán azért, mert az önkormányzatok, a helyi közösségek csak hátrányokat kéne hogy vállaljanak anélkül, hogy a saját érdeküket is érvényesíthetnék a területükön, a közelükben folyó bányászati tevékenységekhez kapcsolódóan.
Épp ezért méltányolandó módon meg kell teremteni a településeknek a bányászattal kapcsolatos közvetlen érdekeltségét. Ellenkezõ esetben az önkormányzatok ellehetetleníthetik az állam számára kívánatos és hasznos bányavállalkozásokat is. Ezért elképzelésünk szerint az évente befizetett bányajáradék összegének 5 százaléka a kitermeléssel érintett önkormányzatot vagy önkormányzatokat illetné meg.
Harmadszor: Pontosítani kívánjuk az engedély alapján végezhetõ, azaz liberalizált bányászati tevékenységek és a koncessziós jog alapján gyakorolt bányászati tevékenységek elválasztását, s tisztázni akarjuk a bizonytalanságot okozó átfedéseket, valamint egységesíteni, egyenszilárdságúvá kívánjuk tenni azt a követelményrendszert, melyet e két különbözõ, jogi alapon folytatott bányászati tevékenységgel szemben támasztunk.
Végül szeretnénk megjeleníteni a törvényben azt, amit három és fél évvel ezelõtt nem sikerült, nevezetesen, hogy e kiemelten nehéz és veszélyes szakmát e sajátosan egyedi körülmények közt végzett munkát vállaló emberek, a bányászok megbecsülésérõl, elismerésérõl a jogszabály rendelkezzen.
A bányászatról szóló törvénymódosítás elõterjesztõjeként úgy gondolom, nem érdektelen, ha említést teszek további hat olyan javasolt módosításról is, melyek ugyan nem átfogó jellegûek - mint az elõbbi négy, melyet ismertettem -, de melyek jelentõsége nyilvánvaló.
Bányajáradékot ezután nem a hasznosított, hanem a kinyert geotermikus energia után kell fizetni elképzelésünk szerint. Környezetvédelmi szempontból ugyanis különös érdek fûzõdik ahhoz, hogy a geotermikus energia energetikai célú hasznosítása során a felesleges hõterhelések megszûnjenek, s az energiapazarlás, a feleslegesen kitermelt geotermikus energiamennyiség csökkentésében legyen érdekelt a kitermelést végzõ.
A bányajáradék csökkentésének indokául szolgálhat ezentúl a foglalkoztatási szempont is a foglalkoztatási költségek mértékéig. Szeretnénk biztosítani ugyanis, hogy a bányajáradék-fizetési kötelezettség miatt ne növekedjen a munkanélküli bányászok száma.
A szénhidrogének esetében a növelt hatékonyságú mûvelési eljárások alkalmazásba vétele hazai viszonyok között szükséges és indokolt. S ezt kívánjuk elõsegíteni azzal, hogy ilyen esetben a bányajáradék-fizetés alóli mentesítést nemcsak a kõolaj, de a kísérõ földgázok esetében is biztosítanánk.
Egyértelmûvé tesszük javaslatunkban, hogy a környezeti hatásvizsgálatra és környezetvédelmi engedélyre kötelezett bányászati tevékenység nem kezdhetõ meg a környezetvédelmi engedély nélkül, mely engedélyt a bányavállalkozó azonban nem a bányatelek megállapítási eljárását megelõzõen, hanem azt követõen, de mindenesetre a feltárás és kitermelés megkezdése elõtt köteles beszerezni.
Az Alkotmánybíróság 1995-ben hatályon kívül helyezte a bányászatról szóló törvény 26. §-nak (8) bekezdését, amely garanciát biztosított a bányavállalkozások részére arra vonatkozóan, hogy a bányatelekben lekötött ásványi nyersanyagvagyon kitermelését utólagos védetté nyilvánítással ne akadályozzák meg.
Indokolt, hogy ilyen esetekben a bányavállalkozó kárát térítse meg az, akinek érdekében az utólagos védetté nyilvánítás történt. Ellenkezõ esetben súlyos érdeksérelem éri a bányavállalkozót, és teljes mértékben kiszolgáltatott helyzetbe kerül valamennyi bányavállalkozás. Például az is, aki az állammal kötött koncessziós szerzõdést. A törvényi szabályozásnak lehetõvé kell tenni azt is, hogy a bányavállalkozó többletkártalanítási igényét bírói úton érvényesíthesse. Ezt szolgálja képviselõi indítványunk egyik paragrafusa.
Végül pontosítottuk a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó feladatokat, valamint az idõ közben befutott és indokoltnak bizonyult vélemények alapján módosítottuk a fogalommeghatározások egy kisebb részét.
Tisztelt Képviselõtársaim! E törvénymódosítási javaslattal segíteni kívánjuk a jogalkalmazást, növelni kívánjuk a kockázatot vállaló bányászati tõkebefektetõk jogbiztonságát, és hatékonyabb eszközökkel lehetetlenné szeretnénk tenni a bányászat területén mûködõ feketeüzletek mûködését, illetve elõsegíteni ezek mielõbbi felszámolását.
Kérem a tisztelt Országgyûlést, képviselõtársaimat, hogy az általunk benyújtott törvénymódosítási javaslatot megtárgyalni, s a szükségesnek mutatkozó módosítási javaslatokkal együtt majdan elfogadni szíveskedjenek! Köszönöm szépen türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)