VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Valóban arról az ügyrõl kívánok napirend elõtt szólni, amelyet a sajtóban már csak Bokros Lajos utolsó idõzített bombájaként emlegetnek és amely a Budapest Bank részvényének eladásáról szól.
Mint közismert, 1994 végén a magyar kormány egy 12 milliárdos állami tõkejuttatásban részesítette a Budapest Bankot, hogy ezzel is elõsegítse a Budapest Bank többségi részvényének eladását. December végén - részben az idõ szorítása miatt is - létrejött az eladás, amikor a vevõ az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint a General Electric Capital a részvények 60 százalékát megvásárolta, és ezért 87 millió dollárt, hozzávetõlegesen 12 milliárd forintot fizetett. Az ország ötödik legnagyobb bankja került tehát így többségi külföldi tulajdonba.
(8.50)
És egy probléma volt már akkor is, hogy a szerzõdést senki nem ismerhette, valószínû azon kívül, aki ezt aláírta. Hiába kérte többek között az Állami Bankfelügyelet, õk sem tekinthettek bele a szerzõdésbe, a Pénzügyminisztérium ezt elutasította.
Idõközben az elmúlt három hónapban újabb tények láttak napvilágot, amit szeretnék röviden, néhány szóban felidézni. A Magyar Hírlap szeptember 20-ai számában megjelent egy írás, miszerint az adásvételi szerzõdésnek létezik egy titkos záradéka, és e szerint az eladó a magyar állam, valamint a vevõ, a GE és az EBRD fele-fele arányban osztozik a bank rossz portfoliójának és kétes kinnlevõségeinek a finanszírozásában. Ez tehát azt jelenti, hogy a számítások szerint körülbelül 24 milliárd forintos rossz portfolió miatt a magyar államnak 12 milliárd forintot kell még kifizetnie, és beszámoltak arról is, hogy ebbõl már egy 4 milliárd forintos összeg átutalásra is került. Kiderült az is, amit korábban nem tudtunk, hogy a szerzõdés csak angol nyelven született meg, magyar nyelven nem. Medgyessy pénzügyminiszter úr szeptember 24-én a parlamentben megígérte, hogy a képviselõk betekinthetnek ebbe a szerzõdésbe. Szeptember 27-én el is küldte a levelét a két másik tulajdonoshoz, amiben kérte õket, hogy ezt a szerzõdést hozzák nyilvánosságra. Szeptember 28-án az EBRD szóvivõje be is jelentette, hogy nincs kifogásuk az ellen, hogy ez nyilvánosságra kerüljön. A GE pedig egy közgyûlési határozattól tette függõvé, hogy ez a betekintés megtörténhet-e vagy sem.
Ugyancsak a Magyar Hírlap október 3-ai számában már az is felmerült, hogy visszaadhatja a Budapest Bankot a vevõ, méghozzá kamatostul, ugyanis kiderült, hogy a szerzõdés egyik pontja arra vonatkozhat, miszerint 1999. május 15-ig a vevõ bármikor kérheti, hogy a magyar állam vásárolja vissza a megvett részvényeket, méghozzá kamatostul. Október közepén már csak arról kaptunk információkat, hogy tovább húzódik a nyilvánosságra hozatal, bár ehhez már a külföldi tulajdonosok hozzájárultak, és végül november 22-én arról számoltak be a lapok, hogy nem találják a titkos záradékot, a központi Kormányzati Ellenõrzési Iroda nem találja ezt a titkos záradékot, és a fordítás ezek szerint továbbra sincs kész.
Összegzem tehát, hogy mirõl van szó, tisztelt képviselõtársaim. Egyrészt a képviselõk továbbra sem kaptak felvilágosítást errõl a szerzõdésrõl, a nyilvánosság nem tudhatja meg, hogy a magyar állam a magyar állam tulajdonának az ügyében milyen szerzõdést kötött, és az adófizetõk forintjait a késõbbiek során mire kell még vajon fölhasználni.
Kettõ. Nem tudjuk, csak sajtóértesüléseink vannak arra, hogy a fordítás miért nem készült el még a mai napig. A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója felajánlja segítségét ahhoz, hogy ennek a szerzõdésnek a fordítása lehetõleg minél hamarabb elkészüljön.
Harmadrészt. A szerzõdésbõl ezek szerint nem készült magyar példány, csak angol nyelvû példány. Én szeretném felidézni azt a két törvényt, az 1840-es 6. törvénycikkelyt a magyar nyelvrõl, amely kimondja, hogy ezentúl az ország határaiban a köztörvényhatóságok is a legfelsõbb helyre teendõ felírásaikat szinte egyedül magyar nyelven szerkesztessék. Majd a 3. § kimondja azt is, hogy ezentúl a magyar állam keretein belül minden fontos szerzõdést magyar nyelven kell lekötni. Ugyancsak ezt mondja ki az 1844-es 2. törvénycikk a magyar nyelvrõl.
Úgy tûnik, tehát tisztelt képviselõtársaim, hogy V. Fendinándhoz képest a magyar kormány 150 évet lépett vissza. Hiszen már akkor fontosnak tartották azt, hogy magyar nyelven szülessenek meg szerzõdések - nem így a Horn-Kuncze-kormány.
És végül, negyedik részt nem tudjuk azt, hogy megtörténtek-e azok a visszautalások, amelyekre a sajtó hivatkozott, hogy valóban már 4 milliárd forintot visszautaltak-e vagy sem. És azt sem tudjuk, hogy ez az egész szerzõdésnyilvánosságra hozatala vajon hogyan érinti, érintheti a késõbbiekben sorra kerülõ banki privatizációkat. Erre várunk a magyar Országgyûlés tagjaiként továbbra is felvilágosítást a tisztelt Pénzügyminisztériumtól, a tisztelt kormánytól. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)