GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Különösen hatalmas ellentét feszül az elsõ és a második napirend elõtti felszólalás között. Elõször pár millióról, az egész mezõgazdaság számára juttatott milliárdról beszélünk, míg a második napirend elõtti felszólalásban hallunk egy bankprivatizációról, ahol milliárdokat vállal magára az állam, ahol olyan bankkonszolidáció történik az adófizetõk pénzébõl, ahol milliós, több tízmilliós végkielégítések és az a hatalmas ellentét, amely itt Varga Mihály képviselõ úr beszéde után a miniszter úr válaszában is elhangzott, hogy kérem, nem lépett a kormány, most sem lépett még e nagyon komoly probléma ügyében. Ez mutatja, hogy míg milliók szegényednek el, Magyarországon körülbelül a lakossága 5 százaléka, körülbelül 500 ezer ember éhezik, mindennap éhezik, akkor 10 milliós végkielégítések és milliárdok bankok konszolidációjára történik. Hát kérem, nem lehet nevezni szociálisan érzékenynek, a kormány nem nevezheti magát szociálisan érzékenynek, amikor ezt megengedi a XX. század végén, és a közel 40 bankból - mert ha csak egyedi eset lenne a Budapest Bank, az is nagyon szomorú lenne, de sajnos, azt kell mondanunk, hogy a közel 40 bankból - Magyarországon egy sincs, amely a vidéknek, a szegény parasztságnak, a magyar termelõknek, mondjuk a mezõgazdaság sajátosságaihoz igazodó agrárbank lenne.
Itt van az a hatalmas ellentét, amelyre elõbb céloztam, és amikor az elõbb optimistán ítéltük meg az agrárágazatnak a helyzetét, a jövõbeni helyzetét, sajnos ma, a miniszter úr, államtitkár úr válasza és ez a másik napirendi pont meggyõz bennünket, hogyha a kormány gyökeresen nem változtat a pénzügyi politikáján, semmi felemelkedés sajnos nem várható. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)