DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyûlés! Nagy örömömre szolgált, amikor tegnap Kertész Zoltán képviselõtársunk Sopron hetvenöt évvel ezelõtti népszavazásának, akkor a magyar társadalmat átható eseményeirõl számolt be.
Sopron a magyar történelemben mindig kiemelkedõ, fontos helyet töltött be. Tulajdonképpen az ország egyik nagy nyugati kapuja volt, amelyeikben a soproni céhek mindig kiemelkedõ munkát végeztek. A soproni szõlészek, a soproni szõlõtermelõk és az ottani mezõgazdaság, amely kétségtelenül magyar szívû, de általában német nyelvû poncisterekbõl állt. Ezzel a tettükkel is Magyarországhoz való hûségüket bizonyították.
Nagyon nehéz évek következtek az ötvenes években is Sopronra. Annak idején egyszerûen a város megközelíthetetlen volt. Különbözõ engedélyek voltak szükségesek. Amikor hivatalosan jártam ott, akkor is legalább háromszor igazoltattak, míg a városba beérhettem és beérkeztem.
A város akkor kétségtelen befelé fordulva, hisz iparfejlõdés nem volt, semmiféle fejlõdésre nem kerülhetett sor, és tovább folytatta tudományos, megalapozó munkáját Házi Árpád, a megboldogult barátom, Csatkai Endre (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi, hogy a felszólalási idõ lejárt.), vagy a környezetvédelemben is és a várostörténelemben is szerepet játszó Fridrich István tulajdonképpen nagyon jelentõs munkát végeztek.
Én szeretném, hogyha kompenzációként Kassát, illetve Sopront (Kisebb derültség a teremben.) - Kassát azért említettem, mert hasonlóképpen szabad királyi város volt, tehát hasonló helyzetû és hasonló (Az elnök pohara megkocogtatásával jelez, hogy a felszólalási idõ lejárt.) terület volt -, kompenzációban részesítenénk valamilyen módon, és szeretnénk, hogyha Sopron visszanyerné régi fényét és jelentõségét. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a teremben.)