DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök úr! Soproniként különös örömömre szolgál, hogy ennek a városnak ez a történelmi évfordulója nem járt úgy, mint a millecentenárium számos ünnepi eseménye, tehát nem egyszer, hanem kétszer beszélhetünk errõl a tisztelt Ház elõtt.
Fontos az, hogy ami Sopronban történt, milyen üzeneteket hordoz a ma számára. Az a 71,25 százalékos igen, amely Sopron és a környezõ falvak lakossága részérõl a magyar anyaország, Magyarország mellett voksolt, két dolgot üzen ma nekünk: az egyik az, hogy fontos, minden körülmények között fontos a hûség a hazához, hûség a területhez, ahhoz a közösséghez, ahol és amelyben élünk.
A másik üzenet nem más, mint példáját ritkító módon az akkor divatos wilsoni elveknek a maga korában szinte egyedülálló megvalósítása, nevezetesen nemzetközi ellenõrzés mellett az önrendelkezés, a saját közösségrõl és területrõl való véleménynyilvánítás tiszteletben tartása.
Igen, fontos az, hogy Sopron a magyar anyaországnál maradt. Sajnos disszonáns hangok ma is vannak természetesen, hiszen közforgalomban vannak Ausztriában olyan vélemények, olyan kiadványok is, amelyek azt a címet viselik a címlapukon, hogy Sopron Burgerland elveszett szíve. Azonban most, amikor erre a hetvenötödik évfordulóra emlékezünk, akkor számunkra ugyanazok az európai normák, ugyanazok az igények és remények döntõk, amelyek számunkra '89-ben a határt átjárhatóvá tették, és amelyek ennek a régiónak a számára a békés együttmûködést és együttélést biztosítják.
Nem vitatom azt, hogy Sopron és környéke többségében milyen nyelvû volt. Nem ez a döntõ, hanem az, hogy valamennyien hungarusok voltak, és amikor az ország romokban állt, és az egész állam tehetetlen volt, akkor õk a szavazatukkal tudtak dönteni. A mai napig és mindnyájunk számára is példamutató módon. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)