FEKETE GYÖRGY, a kulturális és sajtóbizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Magyarországon a mûemlékek számbavételének és védelmének ügyét törvényi szinten 1881-ben szabályozták elõször, ami európai normának is igen jelentõs volt. Ezt törvénnyel rendezték. Ez egészen 1949-ig volt érvényben. Ezt a múzeumi és mûemléki ügyeket együttesen kezelõ és igen jól használható 1949-es törvény váltotta fel. Újabb szabályozás 1964-ben volt a III. számú törvénnyel, a részletes megoldást miniszteri rendelet szintjére azonban visszavetve - tehát itt a törvények sorsában volt egy visszaesés. Ennek megfelelõen kiadott, azóta többször igazított, módosított, tehát építésügyi rendelet, egy ÉM-rendelet lépett érvénybe, amely ma is hatályos, és amelynek rendkívül sok hiányossága van.
Ennek a rendeletnek a helyébe lép az elõttünk fekvõ törvényjavaslat, és mint a miniszteri expozéból is kiderült, ebben is nagy jelentõsége van. Az Országgyûléshez benyújtották ugyanakkor az épített környezet alakításáról szóló törvényt is, amely a mûemlékvédelem külön törvényben való szabályozását jelenti ki. A mûemlékvédelemmel rokon harmadik szakterület törvénye pedig, "A kulturális tárgyi örökségrõl és a múzeumokról" munkacímmel, mint hírlik, a koncepció elkészültének és a normaszöveg összeállításának fázisában van, ami egy igen biztató jelenség. E törvényjavaslatnak és az elõbbieknek az összhangját az elõkészítõ folyamat munkacsoportjaiba mindkét, illetve mindhárom szakmából jövõ képviselõknek - a lehetõségek keretein belül - feltétlenül biztosítani kell.
Mint látjuk, a kulturális örökség kezelése a törvényhozásban a jelenlegi kormányzati munkamegosztás szerint több külön törvényben kerül szabályozásra. Az elõkészítõ munka oda-vissza csatolásos egyeztetõ tevékenységének felelõssége az, hogy a törvénytervezet- javaslatok, a végsõ soron ezek után hatályban lévõ törvények harmonizálásának, együtt dolgozásának, egymást erõsítõ hatásának beépítése megtörténjék, és feltétlenül megtörténjék, hiszen az európai országok közül számosban ezt egyetlen nagy kerettörvényben szokásos szabályozni.
A jelenlegi jogalkotói programban egyetlen átfogó jellegû kulturálisörökség-törvény kibocsátása sajnos tehát nem valósul meg, ezért a kormány által benyújtott mûemlékvédelmi törvényjavaslat konkrét vizsgálata, észrevételezése, módosítási és kiegészítõ indítványokkal való ellátása lehet a célratörõ gyakorlat, és ebben mindannyiunknak részt kell venni. Korunk körülményeihez egy jobban igazodó, állampolgári jogokat alapvetõen is érintõ, kötelességeket jól meghatározó, érthetõ szövegû és teljesíthetõ törvény kell. Mert a mindennapi élet, a tulajdonosváltások gyorsasága, a technológiai váltások és nem kis mértékben az egyházi ingatlanok visszakerülése jogos tulajdonosaikhoz, mint szükségszerûség, nem tud további haladékot adni a megoldandó feladatokban.
Képviselõtársaim! Fogjunk össze mi mindazok, akik valamelyest értünk ehhez a dologhoz azokkal, akik valóban értenek, a törvény jobbításához, mert a magyar kultúra egyik legfontosabb alapokmánya bízatott most ránk. A kulturális bizottság egyhangú szavazással fogadta el, természetesen csak tárgyalási alapként, a törvénytervezetet, lényeges kisebbségi vélemény nem fogalmazódott meg, és Baja miniszter úrnak az az ígérete, hogyha ezek mégis megfogalmazódnak, akár többségi vagy kisebbségi részrõl elhangzott, ezzel a joggal a kisebbség is élni fog. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)