KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnöknõ. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a mondandóm bevezetéseképpen elfogadhatatlannal minõsítsem azt az eljárást, amit a kormány választott annak kapcsán, hogy a privatizációs törvényjavaslatot módosítsa!
Az elõtörténet mindenki számára világos. A három SZDSZ-es képviselõ, aki a most tárgyalt módosító indítványnak az elõterjesztõje - Bauer Tamás, Tardos Márton és Dornbach Alajos - ezt a módosítást 1996. május 14-én terjesztette be, vagyis egy egész más szituációban, egész más paragrafusokhoz, mint ami az érdemi része ennek a mostani törvénymódosításnak. Azonban világos, hogy az õsszel a Tocsik-ügy kapcsán nyilvánvalóvá vált a privatizációs törvény tarthatatlansága, és a kormány maga is úgy nyilatkozott, hogy ezt a törvényjavaslatot módosítani kell, illetõleg a privatizációs törvényt módosítani kell.
Azonban a kormány valamilyen oknál fogva nem merte saját nevén vállalni ennek a privatizációs törvénynek a módosítását, hanem bebújt a három SZDSZ-es képviselõ válla mögé. Nyilvánvaló egyébként, ha pestiesen akarok szólni, akkor azt mondom, hogy ez ügyes, hiszen az SZDSZ ezzel társvesztessé válik végképp a privatizációs ügyekben, hiszen õ módosítja, a három SZDSZ-es képviselõ az elõterjesztõje annak a javaslatnak, ami alapján késõbb a privatizáció folyni fog. Vagyis, hogyha az MSZP-nek ez volt szándéka, akkor azt mondom, hogy ügyes, ez végképp lezárja az ügyet az SZDSZ csiki-csuki taktikája elõtt. Ezzel bele vannak keverve a privatizációba vastagon. Nehéz lesz nekik majd azt mondani, hogy fel vannak háborodva, hiszen az õ elõterjesztésük alapján kerültek be ezek a csatlakozó módosító indítványok. Persze módjukban állna az elõterjesztõknek visszavonni - látván ezt a helyzetet, ami kialakult - az eredeti javaslatot, hogyha mentesülni akarnának ennek az erkölcsi súlya alól, de szemmel láthatólag nem akarnak. Tehát innentõl kezdve végképp el lehet mondani, hogy az SZDSZ ebben cinkos.
A módosítás tartalmi részét illetõen sajnálattal állapítjuk meg, hogy privatizációs botrányok és a Tocsik-ügy kapcsán az MSZP, SZDSZ nem azt a tanulságot vonja le, hogy a privatizációt ellenõrizhetõvé, nyilvánossá és átláthatóvá kell tenni, hanem az ellenkezõjét. És azt a tanulságot vonja le, hogy az a baj a Tocsik-ügyben, hogy nem törvényi felhatalmazás alapján csinálták azt, hogy az állami vagyont ilyen kétesen használták fel. Tehát most az állami vagyont akarják ilyen, a törvényi felhatalmazás alapján már saját politikai céljaikra felhasználni.
Napnál világosabban és fényesebben beszél errõl az ügyrõl az a módosítás, ami a kormány döntése alapján kívánja az ÁPV Rt.-t kötelezni arra, hogy térítés nélkül adjon át helyi önkormányzatok részére állami vagyont.
Hogyha megnézzük azt, hogy az ehhez kapcsolt kritériumok micsodák, akkor világos: ezek a kritériumok nem körülírtak, nehezen behatárolhatók, hiszen mindegyik önkormányzat minden gazdálkodásában érintett a foglalkoztatáspolitika vagy a szociálpolitika. Ezek a célok azt sugallják, sõt azt mondják ki, hogy a kormány döntése alapján ingyen önkormányzatoknak kell adni állami vagyont. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Lehet.) Lehet adni. A kormány döntése alapján kell, bocsánat. Tehát a kormány dönthet úgy, viszont ha a kormány úgy döntött, át kell adni. Itt az ÁPV Rt.-nek önmagában nincsenek semmifajta döntési jogosítványai, így az ÁPV Rt. kötelezhetõ a kormánydöntés alapján. Na most, ez területfejlesztési szempontból, önkormányzati szempontból és foglalkoztatási, szociálpolitikai szempontból sem indokolt.
Gondoljuk csak meg azt, hogy ott ahol a legnagyobb bajban vannak az önkormányzatok, azok típusosan olyan önkormányzatok, hol nincs olyan állami vagyon, amit át lehetne adni. Mert az a baja ezeknek az önkormányzatoknak, hogy nincs ott semmi, nincs termelõtevékenység, nincsenek jelentõsebb üzemek, az ország önkormányzatainak nagyobbik részében nincs olyan állami vagyon, amit térítés nélkül, ingyenesen át lehetne adni. Tehát, hogyha a kormánynak komolyan az a szándéka, hogy a hátrányos helyzetben lévõ önkormányzatok szociálpolitikai és foglalkoztatáspolitikai célok megvalósítása érdekében segítséget kapjanak, akkor egy rendes programot kellett volna ideírni, nem pedig azt, hogy a kormány döntése alapján feltételek nélkül lehet osztani az állami vagyont.
Ez nyilvánvaló politikai szándék. Nem szól másról, minthogy '97 már a választásokra való felkészülés éve, és osztani kell az állami vagyont. Lehetõleg úgy, hogy abban ne legyen kritérium, és ha lehet, akkor a politikai szempontoknak maximálisan eleget lehessen tenni.
Ez a törvényjavaslat számunkra elfogadhatatlan. Lehet persze mindenfajta ködös érveket felhozni annak érdekében, hogy ez miért nagyon elõnyös és kedvezõ szociálpolitikai, vagy foglalkoztatáspolitikai szempontból. Vagy hogy és miért segíti az a) változat az önkormányzatokat, a b) változat a szövetkezetekkel kiegészítve a hátrányos helyzetben lévõ önkormányzatokat és szövetkezeteket. Azonban hogyha valódi a szándék, akkor valami világosabb kritériumrendszert és világosabb feltételrendszert kellett volna leírni. Így ez nem szól másról, mint arról, hogy ingyen lehet a kormánydöntés alapján állami vagyont osztani. Ez számunkra elfogadhatatlan.
A beterjesztett törvényjavaslat egy másik pontjában megpróbálja rendezni a kormány - a gazdasági bizottságra hivatkozva, természetesen, hiszen a gazdasági bizottság az elõterjesztõ - az állami tulajdonban lévõ erdõknek a kérdését, illetõleg azokat az erdõket, amelyek nem a kincstári vagyonkezelõ vagy a kincstár tulajdonában vannak, és nem a honvédség tulajdonában vannak, ami töredéket érint, hanem azokról az erdõkrõl van szó, amelyek az ÁVÜ - vagy késõbb az ÁPV Rt. - tulajdoni körébe tartoznak.
Azonban ez a megoldás - bár ehhez már sokszor próbált hozzányúlni a kormányzat, illetve különbözõ képviselõk - sem éri azt el, hogy az erdõgazdálkodás egységes legyen abból a szempontból, hogy a tulajdoni viszonyok átláthatók és világosak legyenek. Hasonlóképpen attól félünk, hogy így az erdõgazdálkodás erdészeti szempontjai a privatizáció kapcsán messze háttérbe szorulnak. Ezért ezt a javaslatot így elfogadni nem tudjuk, azonban ez egy valós és fontos probléma, aminek a megoldása mielõbb szükségessé vált vagy válna, de nem ebben a formában.
Nem tudjuk elfogadni azt a javaslatot, ami az ellenõrzést úgy próbálja megvalósítani, hogy magát az ÁPV Rt.-t kötelezi arra, hogy egy belsõ ellenõrzési rendszer kialakításával valósítsa meg a privatizációs ügyletek ellenõrzését. Mert persze ez szükséges, de ez önmagában kevés. A privatizációs törvényhez pont egy olyan módosító indítványt kellene betenni, amely a privatizáció ellenõrzésének nem a privatizációs rt.-n belüli kérdésével foglalkozik, hanem azzal foglalkozik, hogy más, a privatizációt ellenõrizni hivatott vagy képes szervezetek hogyan tudják ellenõrizni, milyen jogosítványok kapcsán a privatizációt. A privatizációs rt.-re bízni önmaga ellenõrzését, ez önmagában nem old meg, azt gondoljuk, semmit.
A következõ kérdés az módosítás, amely a versenyeztetést mellõzni kívánó részt érinti. Ez a törvénymódosítás kinyitja azt a lehetõséget, hogy mely körökben lehet a privatizáció kapcsán a versenyeztetést mellõzni. Mi ezt nem tudjuk támogatni, és nem tudjuk elfogadni, mert szintén nincsenek meg azok a garanciális elemek ebben a bõvítésben, amelyik érvényesítené azt a követelményt, hogyha már tényleg nincsen ellenõrzés, akkor világos feltételekkel legyen a privatizáció lebonyolítva.
Már beszéltem arról a javaslatról, ami az önkormányzatok számára történõ ingyenes vagyonosztást jelenti. Itt csak azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nem az önkormányzatok vagyonjuttatásának az ellenzõi vagyunk, hanem annak vagyunk ellenzõi, hogy feltételek nélkül a kormány döntése alapján lehessen ezt megtenni, vélhetõleg politikai szándékkal.
Éppen ezért ezt a törvényjavaslatot a Fidesz frakciója támogatni nem tudja, sem az eredetit, sem a módosításokat és rendkívül aggályosnak tartjuk azt a módszert, ahogy ezt a parlamentben a kormány tárgyalni óhajtja. Ez messze nem azt mutatja, hogy a helyes tanulságot vonta le a kormány a privatizációs botrányokból, inkább az ellenkezõjét mutatja. Ezért aztán ezeket a módosításokat nem fogjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)