KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A privatizációs törvény egy rövid kis részéhez szeretnék kiegészítést és magyarázatot adni, ez pedig a vagyonjuttatásnak azon kicsi, rövid sorához kapcsolódik, amelyik úgy szól, hogy "szövetkezetek számára ingyenesen vagyon juttatható kormánydöntés alapján és oszthatatlan szövetkezeti formában".
Kósa Lajos úr emlegette az új választásra való felkészülést, én meg azt mondom, hogy a '94. évi választásra való felkészülés jegyében fogalmazódott meg a mezõgazdasági termelõk igénye, már akkor, hogy igenis szeretnének egy olyan jellegû vagyonhoz jutni, amelyikkel talán át lehetne ugrani azt a 40-50 évet, amennyi elõnye van legalább a nyugati szövetkezõknek, és egy nyugati típusú szövetkezést létre lehetne hozni bizonyos száz százalékos állami tulajdonú élelmiszer ipari cégeknél.
Sajnos, amikor ez a politikai döntés megszületett '95-ben a kormány részérõl, és támogatta a mezõgazdasági bizottság, ez rendkívül szûk körre korlátozódott, összesen hat 100 százalékos állami tulajdonban lévõ üzemre lehetett ezt a célt meghatározni. Hozzá kell tennem, hogy idõközben, sajnos, ez a kör is lényegesen jobban leszûkült, alig a felére.
Mi lett volna és még mindig mi az eredeti cél? Az, hogy egy térség mezõgazdasági termelõi, beleértve szövetkezetet, társaságot és egyéni termelõt is, ne csak beszállítója lehessen egy élelmiszer ipari cégnek, ne csak integrálhassa õt egy magán élelmiszer ipari vagy egy állami élelmiszer ipari cég, hanem elmondhassa azt, hogy õ ennek a cégnek a tulajdonos beszállítója, el lehessen mondani, hogy ez az élelmiszer ipari cég az adott térség termelõitõl vásárol fel, és az adott térség termelõinek az érdekeit szolgálja, mint, mondjuk, egy holland vagy egy dán típusú szövetkezés.
(11.20)
Ezt a gondolatot tulajdonképpen nagyon sokan befogadták, és nem csak kormánypártiak, hisz az elõbb, amikor hivatkoztam Szájer képviselõ úr visszaigazoló levelére, akkor elmondhatom, hogy az ellenzék összes pártja részérõl hol frakcióvezetõ, hol frakcióvezetõ-helyettes nyilatkozott ennek a célnak a támogatásáról.
Összességében mára már ez konkrét formában igazából két cégnél valósulhat meg: a Gemenc Gabona Rt. és a Ringa Húsipari Vállalat esetében. Mindkét cégnél, a Ringánál jelenleg 50 egyéni és szövetkezeti, illetve jogi személyiség, a Gemenc Gabona esetében 140 magánszemély és jogi személyiség hozta létre azt a szövetkezetet, amelyik célul tûzte ki, hogy ezt a két céget elõször vagyonkezelésre, s a késõbbiek során - ha megfelel az állami elvárásoknak, tehát megfelelõ módon kezeli, és nem herdálja el az állami vagyont -, akkor oszthatatlan szövetkezeti formában tulajdonosai is lehessenek ezeknek az élelmiszer-ipari cégeknek.
Éppen ezért örülök én annak, hogy a kormány továbbra is fenntartja ezt az indítványát, örülök annak, hogy támogatja a kormány. Hozzá kell tenni, hogy politikai döntés, de nem "osztogatósdi", és nem valamiféle ködös választási és egyéb célkitûzéseket akar ezzel megvalósítani, hanem igazából be akarja váltani ez a kormány, ez a politika azt az ígéretét, amelyik úgy szól, ha már az elõzõ kormányzat idejében alig jutott tulajdonhoz a mezõgazdasági termelõ az élelmiszer-ipari cégek privatizációjában, most legalább a morzsákból kaphasson valamit. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)