DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Miután részletes vitáról van szó, a vita menetét illetõen úgy gondolom, hogy érdemes lenne erre a körre terelni, ezért én most a magántulajdon fogalmának a pontosítására vonatkozó SZDSZ-es indítvánnyal kívánok mindenekelõtt foglalkozni.
Úgy gondolom, hogy helytelen az elõterjesztõknek az a megközelítése, hogy csak a magyar állami tulajdont tartják állami tulajdonnak. Arra hivatkoznak, hogy a pontosítással az állami tulajdont akarják tisztázni, illetõleg az állami tulajdont a magánszférától elkülöníteni.
Ugyanakkor - az én megítélésem szerint - az elõterjesztõknek a magántulajdon fogalmával kapcsolatos álláspontja félrevezetõ, mert itt rögtön hivatkoznék is rá, ha ez nem így lenne, akkor az egész energiaprivatizáció törvénysértõ lenne, hiszen az energiaszektor jelentõs része külföldi állami tulajdonba került, nem pedig magántulajdonba, amint azt a privatizációs szabályok elõírnák.
Úgy gondolom, hogy ez lehetett az egyik indoka annak, hogy a privatizációt felügyelõ miniszternek, illetõleg az ÁPV Rt. vezetésének a független kisgazdapárti frakcióban történt látogatása kapcsán az állami oldalról is felmerült annak a szükségessége, hogy a stratégiai iparágak privatizációjának szükségességét felülvizsgálják. Álláspontom szerint ez a felülvizsgálat mindenképpen indokolt.
De erre való tekintettel indokolatlan a T/2505. szám alatt elõterjesztett önálló képviselõi indítvány tárgyalásának a befejezése, hiszen ha adott esetben éppen az állami tulajdon fogalmának, illetõleg a magántulajdon fogalmának a pontosításával kapcsolatban az elõterjesztõk álláspontját fogadnák el, akkor az könnyen szembekerülhetne a stratégiai iparágak privatizációjának kérdésével szembekerülõ állami vezetéssel.
Én úgy gondolom, hogy itt arra ki kell térni, hogy a privatizáció mindenképpen magánosítást jelent, és a magánosítás szabályait akkor is be kell tartani, hogyha az külföldi vevõt érint. Hiszen nem hinném, hogy bármivel is jobban mûködne a külföldi állami tulajdon, mint a magyar állami tulajdon, akkor egyszerûen nincs értelme a privatizációnak, hogyha a külföldi állami tulajdont más kategóriaként értékeljük, mint a magyar állami tulajdont.
A másik kérdés, amellyel foglalkozni kívánok, egy olyan érv, amely az SZDSZ indítványának, illetõleg az SZDSZ fémjelezte Bauer Tamás, Dornbach Alajos, Tardos Márton elõterjesztésének azt a részét illeti, hogy 1997-re fejezõdjék be a privatizáció. A Független Kisgazdapárt
lláspontja szerint a privatizáció gyorsításának ilyen megközelítése rendkívül veszélyes, és a mögött - a mi meglátásunk szerint - az a törekvés áll, hogy még ebben a kormányzati pozícióban a kormányzati erõk privatizálják a rendelkezésre álló vagyont, ami viszont ellentétes a gazdasági szemlélettel, hiszen a privatizációnak az lett volna az eredeti célja, hogy az ipar szerkezetét modernizálni lehessen.
Ha viszont nem ez a szempont, hanem az, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének kormányzatban való részvétele alatt fejezõdjék be a privatizáció, akkor nyilvánvaló, hogy itt politikai szándék húzódik meg a háttérben. Ez pedig árcsökkentõ hatású, a nemzeti vagyon további leértékelõdéséhez vezethet, és mindenképpen károsnak minõsül, hiszen itt egy politikai párt éhségének kielégítésérõl, nem pedig gazdasági szempontok figyelembevételérõl van szó.
Legyen szabad arra is kitérnem, hogy az elõterjesztés a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint nem tárgyal érdemi kérdéseket, és nem ad érdemi megoldást. Ugyanakkor a Független Kisgazdapárt H/3349. szám alatt beterjesztett országgyûlési határozati javaslata érdemi megoldásokat ad a felmerült kérdésekre.
A privatizáció eddigi folyamata egyértelmûen bizonyítja, hogy a nemzeti vagyon háromnegyed része úgy került privatizálásra, hogy nem volt valódi versenyhelyzet, nem volt nyilvánosság, nem volt - és a mai napig sincs - egy nemzeti leltár. Nincs meghatározva, hogy a nemzeti leltárban szereplõ értékek milyen hányadából milyen stratégiai cél megvalósítása látszik szükségesnek. Nincs olyan pozitívuma a privatizáció folyamatának, amely elõírtan és követhetõen olyan szempontokat határozna meg, hogy adott esetben például a jobb mûködõképességet kell elérni a privatizáció kapcsán, vagy több munkahelyet kell teremteni.
Tehát egyértelmû, hogy a privatizációnak a céljai nem követhetõk nyomon, és ennek az az eredménye, hogy a nemzeti vagyon háromnegyed része nemcsak úgy került elprivatizálásra, hogy semmilyen józan cél megvalósítva nem lett, hanem itt jelentõs, a termelõ szférában lévõ vagyon kikerült a termelõ szférából, és az nem is forgatható vissza a termelõ szférába, hiszen nemegyszer átalakultak luxusvagyonná, luxus- személygépkocsikká, és álláspontom szerint akkor, amikor az elõterjesztõk a javaslatukat megtették a különbözõ törvényi szakaszok precizírozására, akkor bár több paragrafust érintõen is ilyen indokot terjesztettek elõ a 2., 3., 7., 9. és 10. §-t illetõen is, ami az összesen 11 paragrafusból álló elõterjesztést illetõen egy elég jelentõs részét érinti az elõterjesztésnek.
(11.30)
Tulajdonképpen az õ utalásuk mindösszesen annyit tartalmaz, hogy pontosabban szeretnék kifejezni az eredeti törvényben megfogalmazódó törvényhozói munkát.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint azonban a privatizációs törvény módosításának bármely szakasza vonatkozásában csak akkor van értelme, ha a módosítást követõen azokból a célokból, amelyeket az elõbb felsoroltam, tehát hogy valamilyen módon elõsegítse a nemzetgazdaságjog mûködõképességét, egy valódi versenyhelyzetet, a nyilvánosságot és a többi, ebben a körben van értelme.
Na most, az elõterjesztésnek a nyilvánosság megteremtésére irányuló célja nyilvánvalóan helyeselhetõ, talán az egyetlen igazán helyeselhetõ elképzelés. Nem látjuk azonban eléggé konkrétnak azokat az elõterjesztéseket, amelyek a nyilvánosság és a verseny elvének kifejlesztését és érvényesülését elõsegítenék.
Ezért a T/2505. szám alatt elõterjesztett javaslatnak csak nagyon kis része támogatható a Független Kisgazdapárt által, és bár a részletes vita szakaszában tartunk az ügynek, legyen szabad megjegyeznem, hogy a cél mégiscsak az, hogy az elõbb említett stratégiai célok közül legalább valami megvalósuljon, és ezért végül is a Független Kisgazdapárt a lehetséges részében, annak ellenére támogatni fogja ezt az indítványt, hogy alapvetõen nem ért egyet az elõterjesztéssel, és úgy gondolom, hogy az elõterjesztés döntõ többsége valójában érdemi megoldást nem tartalmaz, de a privatizáció most már olyan súllyal érinti az egész nemzetgazdaság jövõjét, hogyha bármilyen kis részben javítja a jelenlegi helyzetet, akkor a kisgazdapárt azt is eredménynek tekinti. Köszönöm a megtisztelõ figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)