DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló különbözõ módosítások nagy részével a Magyar Demokrata Néppárt egyetért, de továbbra is sajnálatosnak tartja, hogy a hetek óta tartó javítgatások és egyezkedések után továbbra is benne maradtak a végsõ változatban, módosító javaslatban zavaró megfogalmazások, amelyek kicsit ilyen gumitörvénnyé tehetik magát a privatizációs törvényt.
Én azt hiszem, hogy ezek közül néhányat érdemes megemlíteni, és fölhívnám a figyelmét az ÁPV Rt. vezetõinek és dolgozóinak, hogyha ez a törvényjavaslat és ezen módosító indítványok így kerülnek elfogadásra, akkor a belsõ szabályzatokban pontosítsák azt, hogy például mit jelent az, hogy állami tulajdonban lévõ termõföld értékarányos cseréje! Tehát ezt valahol meg kell külön fogalmazni, mert tudnék ötleteket mondani, hogyan lehet állami tulajdonú földet úgy elcserélni, hogy az papíron értékarányos, a valóságban esetleg mondjuk egy fél év múlva már óriási értékkülönbség keletkezik az egyik földterület javára.
Azt, hogy megelõzzünk esetleges újabb botrányokat ez ügyben, és azt hiszem, hogy a konstruktív ellenzéki magatartás az, hogy erre a figyelmet fölhívja, valóban az ott dolgozók és a politikai vezetõk érdeke az, hogy erre megfelelõ írás legyen, amely majd a késõbbiekben szabályozza, hogy ilyen földcserénél a versenyeztetést hol lehet mellõzni és milyen indokkal.
Hasonlóan - véleményünk szerint - nem sokat ér az a módosító indítvány, ami azt mondja ki, hogy a pályázatot az ÁPV Rt. igazgatósága - kivételes esetben, ha az értékesítés jelentõs vagyonvesztéssel járna -, az igazgatósági tagok kétharmadának szavazatával elfogadott határozata eredménytelennek nyilvánítja.
Probléma ott van, hogy jogállamban élünk, a gazdasági jogászok egyre kifinomultabb eszközökkel dolgoznak, és itt ugye arról van szó, hogy eredményes pályázatról van szó. Mert ha eredménytelen a pályázat, akkor arról az igazgatóság tagjai nem is szavaznak. Tehát eredményes pályázatról van szó. Végül is lehet, hogy egy 1 milliárdos, papíron kimutatott eszközértékû céget 1 forintért vásárol meg valaki, és ez még lehet, hogy úgy mondjam, a piaci realitásoknak megfelelõ adásvétel, és esetleg kapcsolódhat hozzá olyan egyéb kikötés, ami mégiscsak ésszerûvé és az állam számára kifejezetten elõnyössé tehet egy ilyen adásvételt.
Na most, amennyiben a késõbbiekre nézve, ugye itt ki lehet mutatni könnyen, hogy hát kérem, itt jelentõs vagyonvesztés történt, hogyhogy mégis megszavazta az igazgatóság ezt a bizonyos üzletet. Teljesen mindegy, hogy kétharmaddal vagy annál nagyobb arányban, én azt hiszem, hogy ez gazdasági jogászok számára, hogy "az értékesítés jelentõs vagyonvesztéssel jár", amikor piaci versenyben döntünk egy adott állami tulajdonú eszköz eladásáról, ez semmit nem mond. Tehát mind a kettõt nagyon jól meg lehet indokolni. Én azt hiszem, hogy ez a módosító indítvány nem igazán szerencsés, és nem fogja segíteni a jobb döntés meghozatalát az igazgatótanács részérõl.
A Magyar Demokrata Néppárt ugyanakkor egyetért azzal, hogy magát az egyszerûsített privatizációt - ami nagyon döcögõsen halad -, ezt gyorsítsuk föl, és nagyon egyetértünk azzal, hogy itt a dolgozók is a késõbbiekben tulajdonhoz juthatnak, akár jelentõs tulajdonhoz is. Azért azt megint tisztázni kellene, hogy: "A társasági részesedéseket 50-50 százalékban a társaság vezetõ tisztségviselõi, illetve dolgozói térítés nélküli tulajdonszerzésére kell fordítani."
Most azt, hogy mi a társaság vezetõ tisztségviselõje, az egy fõ - tehát maga az ügyvezetõ igazgató -, vagy három fõ, vagy öt fõ, megint nem derül ki belõle semmi. Benne vannak nekem mondjuk esetleg a telepvezetõk vagy az osztályvezetõk, és még kicsoda más. Szerencsésebb lett volna maradni amellett, hogy az adott vállalat dolgozói között, és döntsék el a dolgozók azt, hogy aztán ezt a megosztást lehet, hogy nem 50-50 százalékban, hanem 25-75 százalékarányban teszik meg. Én úgy gondolom, hogy nem szerencsés ilyen fele-fele arányban a menedzsment és a dolgozók között elõírni, hogy így kell megosztani az így szerzett ingyenes vagyont.
Az elõbbiekben Karakas képviselõtársam említette a kakukkfiókát, ugye a szövetkezeti tulajdont, illetve ingyenes vagyonszerzést. Úgy gondolom, hogy itt a vegyes rendelkezések között az, hogy a helyi önkormányzatok mellett szövetkezetek is kaphassanak térítés nélkül állami vagyont - persze kormánydöntés alapján, kivételes esetben -, ez megint nagyon nehezen indokolható, és egyébként a társadalmi igazságosság elvének sem felel meg.
(11.40)
Ugyanis a szövetkezet - és itt hallottuk, hogy két cégrõl van szó, tehát a Ringa Húsipari Részvénytársaság, valamint a Gemenc Gabona Rt.- rõl van szó -, a Ringa esetében mintegy 50 fõ szövetkezett arra, hogy ezt a vagyonkezelést, majd késõbb pedig az oszthatatlan vagyonba való helyezés alapján tulajdonába vegye a Ringa Húsipari Rt.-t, amelynek - csak úgy megjegyzem - körülbelül 2,5 milliárd forint a vagyonértéke.
50 fõrõl beszélt, na most a Ringa Húsipari Rt.-nek, utánanéztem, közel ezer beszállítója van, most kérdés, hogy az az 50 pontosan az, ahol ezt a fajta pozitív diszkrimánicót meg lehet tenni, mi van a másik 950-nel. A Gemenc Gabona Rt.-nél nem tudom, hogy mennyi oda a beszállító, de valószínûleg többszöröse, mint ahányan erre szövetkeznek.
Önmagában véve azt mondhatom, hogy: na, ti voltatok az ügyesebbek, elõbb jutott eszetekbe az ötlet, ez bizonyos szempontból versenyelõny, talán el is lehetne fogadni. Nekem ennél nagyobb problémám van azzal, hogy mind a két cég - és itt nagyon kérem szocialista képviselõtársaimat, gondolják végig még egyszer javaslatukat - kiválóan mûködik.
A Ringa Rt. és a Gemenc Rt. is nyereséges cég. Ha jól tudom, több százmillió forint nyereséggel fog zárni ebben az évben. Az iparágban - akár a gabonaipar, akár a húsipar - kõkemény verseny van jelen pillanatban. Jelentõs befektetõk érkeztek és valószínûleg érkeznek a közeljövõben, komoly tõkeemelés történik mindkét iparágban, és azt õszintén el kell mondanom, hogy a vagyonkezelés - természetesen feltételezem, hogy maga a szövetkezet nem elkezelné a vagyont, hanem rendesen mûködtetné, de mind a két cég esetében jelentõs tõkeemelésre van szükség, ami készpénzt jelent.
A Gemenc Gabona Rt.-nél - a véleményem szerint - körülbelül 5-600 millió forintra tehetõ készpénzben az a szükséges forgótõkeigény, amit jelen pillanatban külsõ finanszírozók, tehát hitelbõl finanszíroznak, de azáltal, hogy a gabonaárak ennyire megemelkedtek az elmúlt idõben, a Gemenc Gabona Rt. hitelképessége olyan szempontból romlott, hogy kevesebb gabona felvásárlására van jelen pillanatban lehetõsége, lévén, hogy a tõkéje nem emelkedett az elmúlt idõszakban. Tehát emiatt szorul jelentõs készpénztõke-emelésre.
A Ringa Húsipari Rt.-nél körülbelül 300-400 millió forintról van szó, nagyon aggasztónak tartom, hogy ugye itt a javaslat az, hogy mind a két cég fel nem osztható szövetkezeti vagyonba kerüljön, a pénzügyi befektetõk és a szakmai befektetõk egyaránt nem tudnak mit kezdeni a szövetkezettel. Ott, ahol az egy tag egy szavazat elve érvényesül, ott nem tud semmilyen formában külsõ pénzügyi befektetõ, befektetési társaság vagy éppen szakmai befektetõ belépni, mert õneki is egy szavazata marad.
Utánanéztem, itt hivatkozás történt a dán szövetkezetekre, miután a gazdasági bizottsági ülésen is sokat vitattuk ezt a témát, azóta telefonon érdeklõdtem mind Dániában, mind Hollandiában, hogy hogy is mûködnek ott ezek a vertikális szövetkezetek, és gondolom, a választ ön is nagyon jól tudja, kivétel nélkül mindenütt részvénytársasági formában. Tehát nem szövetkezeti formában mûködtetik az adott feldolgozóüzemet, hanem részvénytársasági formában.
Én ezt javasolnám, tényleg kellõ megértést, konstruktivitást mutatva, gondolják végig még egyszer ezt a javaslatukat! Azt, hogy legyen preferencia, azzal egyetértek, de magát a két vállalkozást versenykörnyezetben, profitorientált módon kell mûködtetni, ha önök azt akarják, hogy ezek a cégek valóban az ott élõ termelõk érdekeit hosszú távon képviseljék.
Az nem lehet cél, és persze érzelmi oldala is van, hogy én tulajdonosa vagyok egy feldolgozóüzemnek, ahova én beszállítok, de a cég továbbra is nem vonatkoztathat el attól, hogy az adott ágazatban verseny van, tehát magyarul nem fizethet magasabb felárat a vágósertésért, vagy éppen vágómarháért, a másik a búzáért, mert ha ezt teszi, rövid idõn belül tönkremegy, és akkor valóban a vagyonelkezelés esete fog fennforogni.
Tudomásom szerint a Ringa Húsipari Rt. ma is a legmagasabb árakat fizeti a környékbeli termelõknek, ennél többet akkor se fog tudni nekik fizetni, hogyha tulajdonosok lesznek ezek a termelõk, és hogyha szövetkezeti formában történik ez, akkor a külsõ tõke becsalogatása nagyon megnehezül, ami késõbb komoly nehézségeket okozhat.
Tehát az én javaslatom az, hogy inkább egy olyan koncepcióban gondolkozzanak, amelyben szövetkezetek létrehoznak gazdasági társaságot, és ez a gazdasági társaság mûködteti az adott húsipari vállalatot, és ez a gazdasági társaság már értékelhetõ befektetõk számára is, lehet tárgyalni velük, oda be lehet csalogatni tõkét, mert erre valóban szükség lesz.
Tehát azt hiszem, hogy talán érzelmileg lehet hogy megérthetõ vagy érthetõ ez a fajta törekvés, de Nyugat-Európában nincsen pandanja, tehát ilyen szervezetek nem mûködnek, és lévén, hogy elõbb-utóbb az uniós csatlakozásunk megtörténik, talán jobb lenne, ha most ez a nemes cél, amit önök megfogalmaztak, valóban piacgazdasági környezetbe illõ módon történjen meg.
Ha ez így történik, akkor azt természetesen más ellenzéki képviselõtársaimmal is támogatni tudjuk, de ezt a kicsit anakronisztikusnak tûnõ elképzelést semmiképp. Pontosan a termelõk érdekében s pontosan a két cég dolgozói és magának a cég jövõje érdekében.
Én azt hiszem, hogy emiatt ez a módosító indítvány így nem fogadható el, vagy nem lenne célszerû elfogadni, de természetesen nyitott vagyok én is, a Magyar Demokrata Néppárt többi tagja is, és valószínû az ellenzéki képviselõk is, hogy ezen a téren valami, ennél átfogóbb megoldás szülessen, mert nemcsak a Kapuvár környéki termelõk, nemcsak a Szekszárd környéki gabonatermelõknek van szüksége arra, hogy valóban komolyabb érdekeltségeket szerezzenek az élelmiszeriparban és kereskedelemben, hanem az ország más területein is.
Való igaz, hogy Magyarország a versenyen alapuló privatizációs technikát alkalmazva, jelentõs mértékben kiszorította - már magából a lehetõségbõl is - a mezõgazdasági termelõket, itt kompenzáció szükséges, csak úgy gondolom, hogy ennek a kompenzációnak mindenképp piacgazdasági környezetbe illõnek kell lenni, és olyannak, ami hosszú távra megoldja, illetve építi fel ezt a fajta integrációs rendszert, vertikális érdekeltségi rendszert, aminek a szükségességével magam is egyetértek.
Ezekkel az észrevételekkel a Magyar Demokrata Néppárt természetesen támogatni fogja, mert szükségesnek tartja azt, hogy a privatizáció tovább haladjon, és lehetõleg gyorsuljon, és mielõbb záródjon le, fõleg azokban az esetekben, amit talán resztliknek nevezhetnénk.
Teljesen értelmetlen dolognak tartjuk azt, hogy óriási költséggel, apparátussal néhány százaléknyi állami tulajdont mûködtetünk, amelyet se ellenõrizni nem tudunk, érdemben beleszólni ennek a vagyonnak a sorsába szintén nem tud az ÁPV Rt., jobb, ha mielõbb megszabadul tõle és az a javaslat, hogy ez legyen az ott dolgozóké, akár ingyenes formában vagy egy jelképes összegért, ez mindenképpen - véleményünk szerint - elfogadható, és ezzel egy komoly szeleteit a privatizációnak ezen a területen le lehetne zárni.
Befejezésül szeretném megemlíteni, hogy nagyon sajnáljuk, hogy e módosító csomag kapcsán nem foglalkozik a javaslattevõ és a kormány képviselõje sem érdemben azzal a kérdéssel, hogy az úgynevezett állami vállalkozói vagyont milyen szervezeti formában mûködtessük.
(11.50)
Talán szerencsés lett volna akár most ezt a javaslatot benyújtani, mert nagyon szerencsétlen dolognak tartanánk, hogyha az állam vállalkozói vagyonát, amely az ÁPV Rt.-nél bizony igen jelentõs, valamiféle felemás rendszerben mûködtetnénk, kincstári értelemben. Én úgy gondolom, hogy a kincstárnak csak a nem vállalkozói állami vagyont kell mûködtetnie, ami vállalkozói azt pedig megint piacgazdasági környezetbe illeszthetõen kell mûködtetni részvénytársaság, holding formájában, amelynek igenis nyereségérdekeltnek kell lenni, amelynek igenis a részvénytársaságokra, befektetési társaságokra és bankokra jellemzõ környezetben kell a helyüket megállni. Ha nem ez történik, akkor ezt a vagyont is el fogják kezelni és ott hogyha az alkalmazottak, mivel részben kormánytól közvetlenül függõ, vagy pedig éppen a költségvetéstõl, legyen akár kinevezés, fizetés vagy bármi, akkor a döntéseiket mindig olyan mérlegelés alapján hozzák meg, amely kicsit talán politikai ízû, ennek egyértelmûen lásd az olasz nagy állami holdingok folyamatos csõdjét és botrányait, vagy éppen az osztrákokét is említhetném. Szóval nem igazán tartós megoldás, hanem bebetonoz egy folyamatos botránysorozatot, amit azt hiszem, hogy mind a kormánypárti képviselõk, mind az ellenzék ezen a területen a privatizáció érdekében igenis el akarnak kerülni. Tehát az a Magyar Demokrata Néppárt zárójavaslata, hogy mielõbb ezzel a kérdéssel a parlament foglalkozzon, készüljön, elõterjessze és ebben és igenis meggyõzõdésünk, hogy emiatt magát a szervezetet is ketté kell választani és a vállalkozói vagyont mûködtetõ egységet piacgazdasági környezetbe illeszthetõ, társasági formában kell mûködtetni. Köszönöm szépen.