SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A '97. évi költségvetés nagy változásokat nem hozott, maximum a kincstári optimizmust.
Ez a költségvetés ugyanúgy nem volt semmire tekintettel, mint ahogy Bokros úr sem volt tekintettel a magyar népre. Pedig õ csak egy epizodista volt. Elvégezte a piszkos munkát, megkapta a harminc ezüstöt, aztán balra el.
Azt a legelemibb szabályt sem tartották be, hogy ne ártsanak (Moraj a teremben a kormánypárt részérõl.) Sajnos a jövõ év költségvetését megsínyli a közoktatás, az egészségügy, a stratégiai ipar és az egész magyar nép.
A szegény még szegényebb lesz, ígérgetésen kívül csak a mesterségesen gerjesztett infláció nõ. Na meg a bankok száz milliárddal lesznek gazdagabbak, amit a kincstárjegyeken keresztül az adófizetõk zsebébõl kihúznak. Nem véletlen, a hitelkamatok olyan magasak, hogy senki se merjen hozzányúlni a bankok pénzéhez, mert akkor esetleg kiderül, hogy meztelen a király.
A minisztériumok gondoskodtak magukról. Tizennyolc, húsz százalék inflációt jeleztek, ugyanakkor nincs olyan minisztérium, ami harminc százalék alatt emelte volna a saját büdzséjét. Harminc és százötven százalék között emelkedett a minisztériumok költségvetése, vajon miért, mit tudtak a miniszter urak (Moraj a teremben.) Talán, hogy nem bíztak a tizennyolc százalékos elõrejelzésbe.
(19.00)
Ugyanakkor a társadalmi szervektõl elvontak fondorlatos módon különbözõ támogatásokat. Ilyen például a Magyarok Világszövetsége, akitõl 30 milliót vettek el. A Független Kisgazdapárt nem ért egyet ezzel a népnyomorító gazdaságpolitikával, amely még a mezõgazdaság megtartó erejét is megtámadta, nevezetesen a kistermelõk adókedvezményét is elvette. Ezért a Kisgazdapárt frakciója egységesen nemmel szavazott. Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiból.)