DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Szájer Józseffel egyetértve a Magyar Demokrata Fórum az ez évi utolsó parlamenti felszólalása elõtt nagy dilemmában volt, hogy vajon az utcai gyilkosságokról szóljon-e, amelyek sajnos nem csökkennek - kivégzésszerû gyilkosságokra gondolok -, a kilátástalan sorsú rétegek egyre csüggedõ reménytelenségével, az egyre terebélyesedõ korrupciós ügyekkel, a tetten ért megvesztegetésekkel vagy a csõdbe jutott önkormányzatokkal foglalkozzunk? Tehát széles a választék, ahogy ezt Szájer József is mondta.
Végül is úgy döntöttünk, hogy az év utolsó ülésnapján kötelesek vagyunk egyfajta számadást mi is készíteni, arról ugyanis, hogy a mögöttünk álló esztendõben milyen súlyos ballépések, illetve mulasztások terhelik a koalíciót, elsõsorban a Horn-Kuncze-kabinetet, olyanok, amelyek az ország közjogi stabilitását és intézményrendszerét is veszélyeztetik. Nos, elõre kell bocsátanom, hogy a leltár nem lehet teljes.
Íme, kezdjük! Elsõ helyre kívánkozik az alkotmányozás hányatott sorsú ügye, mert ugye azt önök is tudják, hogy amikor nyáron a kormány szembekerült a parlament döntésével, akkor természetesen le kellett volna mondania.
Második helyen kell említenünk azt a ma már idült, krónikus alkotmánysértést, amellyel a kormánypártok több mint két éve szabotálják az ellenzéki jelölésû alkotmánybíró megválasztását. Hiába hozta meg újólag a jelölõbizottság több mint egy hónapja ismételten döntését, az Országgyûlés szocialista elnöke nem hajlandó szavazásra bocsátani az ügyet.
Harmadjára mindjárt itt kell említenünk azt a kínos esetet, amikor a Legfelsõbb Bíróság elnökét a kormánypártok többsége csak másodszorra választotta meg, megalázva ezzel a magatartásával a független bíróságok intézményét. És közvetlenül itt kell szólnunk azokról az állampárti idõket idézõ figyelmeztetésekrõl és intelmekrõl, amelyek idõnként a miniszterelnök részérõl elhangzanak a bírói karnak címezve, és amelyeket nem gyõznek pironkodva vagy méltatlankodva visszautasítani, mint legutóbb a Legfelsõbb Bíróság elnöke néhány nappal ezelõtt. Mellesleg attól is tartunk, hogy egy szerencsétlen konfliktus kezd kialakulni egy másik ügy kapcsán az igazságügy-miniszter és a bíróságok között.
Negyedikként kell megemlíteni Keleti György miniszter úrnak a kora nyári, emlékezetes, semmivel sem magyarázható és meg sem magyarázott alkotmánysértését, amikor mi képviselõk is a televízióból értesülhettünk arról, hogy a magyar vadászpilóták ott röpködtek valahol a Balti-tenger felett egy hadgyakorlaton. Megint más vadászgépek pedig baráti zsúrra repültek a szomszédos Ausztriába - igaz, talán nem annyi fegyverrel -, mindenesetre elfelejtette a miniszter úr a parlament jóváhagyását kérni az ügyben.
Ötödikként említhetjük az Állami Számvevõszék elnöki székének sorsát, amely gyakorlatilag egy éve, hogy üres, amikor a korábbi elnök bejelentette ugyanis, hogy visszavonul. Tovább gyengült a vezetése, amikor az ÁPV Rt. elnöki székébe egy igazgatót kellett kinevezni. Ezzel egyetértettünk, de az Állami Számvevõszék ügyét ez nem oldja meg, hanem gyengíti továbbra is a vezetési válságát.
Sajnos néhány esetet át kell ugranunk idõhiány miatt, így nem tudjuk bõvebben érinteni a Magyar Nemzeti Bank két alelnökének rapid menesztését, amely visszatetszést keltett nemzetközi pénzügyi körökben, helyük azóta is betöltetlen. Csak találgatjuk, miért kellett váratlanul távozni az APEH elnökének, talán a zavaros adókártya ügy miatt...
(11.30)
Rá kell térnünk a leghangosabb ügyre, arra a statáriális döntésre, amellyel a miniszterelnök és a belügyminiszter a rendõrséget sújtotta, fittyet hányva a kétharmados rendõrségi törvény elõírásainak, amely szerint felmentése elõtt meg kellett volna hallgatni az illetékes bizottságban az országos fõkapitányt (Kuncze Gábor közbeszólása: Jaj, jaj!). Nem kímélték a köztársasági elnök jogkörét sem, és a belügyminiszter azt jelentette be, hogy a tábornokokat azonnali hatállyal nyugdíjazta, holott a tábornokok esetében, mint kiderült, erre a köztársasági elnök volt jogosult.
Végül néhány napja értesülhettünk arról is, hogy a magyar kormány mégiscsak elszánta magát, hogy szembenézzen egyik súlyos mulasztásával, ami az önkormányzatoknak járó és ki nem fizetett bevételekbõl halmozódott föl. Nos, tisztelt képviselõtársaim, csekély 120 milliárd forintról van szó. Egészen mostanáig hiába tettük fel a kérdéseket, hogyan fordulhat az elõ, hogy a kormány ilyen nagyságrendû kérdéssel nem foglalkozik, az a bizonyos ingerküszöb, úgy látszik, 120 milliárdnál kapcsolódott be.
Az a mellébeszélés, az a felelõtlenség, továbbá az a megalapozatlan sikerpropaganda, amely mögött nemhogy sikerek nincsenek, de egy példátlan botránykrónika kerekedett belõle, azt eredményezte, hogy miközben milliárdok folytak szét a közvagyonból közvetítõk zavaros számláira, miközben sok száz önkormányzatot vagyonvesztés ért, mellékesen kiderült, hogy 120 milliárd forint adósság felhalmozódását segítette a kormány nemtörõdömsége.
Tisztelt Országgyûlés! Elismerem, hogy ez az év végi leltár nem túl vidámra sikeredett. Mi sem örülünk - a Magyar Demokrata Fórum nem örül annak -, hogy szembesíteni kell önöket a tényekkel, és attól tartunk sajnos, hogy 1997-ben sem lesz másként. Mégis, a '98-as választások közeledte némi bizakodásra adhat okot, ezért még idõben arra kérjük a kormányt, hogy tanúsítson önmérsékletet a választást megelõzõ évben az ország stabilitásának megõrzése érdekében. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)