DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Azt hiszem, körülbelül két óra van hátra az õszi ülésszakból, és néhány nap az esztendõbõl. Ilyenkor illik egy kicsit visszatekinteni saját magunk munkájára is, és megfelelni arra a kérdésre is, hogy vajon megtettünk-e mindent ebben a Házban mindkét oldalon, hogy amiért minket a választók ideküldtek, annak az elvárásnak megfeleljünk.
Azt hiszem, abban nincs vita, hogy ebben a parlamentben egy többpárti demokrácia szabadon választott képviselõi ülnek. A többpártiságból egy dologra következtetnünk kell: mégpedig arra, hogy ez a szó nemcsak a magyarban, hanem minden európai nyelvben arra a latin eredetre utal, amelyik a "pars" szóból származik, a "részt" jelenti ki. Tudomásul kell vennünk, hogy itt, a parlamentben, ahány parlamenti frakció ül, a magyar társadalom egészének egy szeletét, egy részét képviseli gondolkozásmódjában, érdekeiben, világnézetében - és gazdasági problémáival együtt.
(12.00)
Igazán az a kérdés, meg tudunk-e felelni ennek a részérdekek kulturált megjelenítésében. Úgy gondolom, hogy az olyan jellegû megállapítások, amelyek utalnak bizonyos kizárólagosságra; akár az egyik oldalon arra, hogy annak a politikának, amit egy vagy két párt folytat, nincs alternatívája; vagy arra, hogy aki nem ért vele egyet, az nem képviseli a nemzetet, hanem valaki kizárólag képviseli a nemzetet, ez arra utal, hogy a rész vindikálja magának a jogot, hogy a teljességet birtokolja és a kizárólagosság birtokába jusson. Nem tartjuk szerencsésnek.
Azt hiszem, nekünk itt meg kell szoknunk, hogy rendkívül kegyetlen vitáink vannak. A részérdekek ütközésébõl jön ki az országnak a java, azonban arra mindenképpen figyelnünk kell, és azt hiszem, ez a demokrácia iskolája, hogy a részérdekek megjelenítése közben tudjuk az egészet is figyelni, és fõleg egymást ne sértsük, mert nem hiszem, hogy egymás sértegetésén keresztül visz az út oda, hogy megvalósítsuk az ország érdekét. (Erõteljes taps.)
Úgy hiszem, hogy a jövõ esztendõtõl, különös tekintettel arra, hogy az utolsó teljes esztendeje lesz ennek a ciklusnak, abban egyet kell értenünk, hogy bármilyen kemény ütközéseink is vannak, ezt ne vetítsük le a személyi konfliktusokra, ne emberek közötti gyûlölködés hangulatát keltsük az országban, ne osszuk meg tovább a társadalmat, hanem igenis a részérdekek megjelenítése révén valamiféle összhangot, valamiféle demokráciába vetett hitet és parlamentáris demokráciába vetett hitet sugalmazzunk ebbõl a Házból is.
Nem tudok most itt mást mondani a Magyar Demokrata Néppárt nevében - mint amit önök az asztalon lévõ kis kártyán is már megtalálhattak, mert szétosztottuk -, hogy úgy hiszem, ezekben az ünnep elõtti napokban az a leghelyesebb, ha valóban egymásnak, de azt hiszem, itt hozzá kell tennünk, hogy a parlament minden alkalmazottjának - akik itt a mi nyugodt munkánknak a háttérintézményeként kiszolgálnak, és munkalehetõséget teremtenek számunkra - megköszönjük a munkáját, boldog karácsonyi ünnepeket kívánjunk, és az egész magyar társadalomnak, egy az ez évinél boldogabb, de valóban az egész ország felemelkedését biztosító új esztendõt! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Általános taps.)