DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Tisztelt Országgyûlés! Búcsút venni valakitõl, akit becsültünk, akkor is nehéz, ha a távozó hosszú és megelégedett élet után hagy itt bennünket. Solt Ottília fájdalmasan korán, 53 évesen, sok-sok küzdelem és fájdalom után ment el közülünk. Méltó az Országgyûlés fõhajtására is, nem csupán azért, mert az 1990- 94-es parlamenti ciklus szabaddemokrata országgyûlési képviselõje, a szociális és egészségügyi bizottság alelnöke volt, hanem mert neve összeforrt a rendszerváltást elõkészítõ demokratikus ellenzéki mozgalom történetével is.
Ahhoz a bátor és tettre kész, a hatvanas-hetvenes években eszmélõ, alkotó szociológus nemzedékhez tartozott, mely nem csupán elméleti síkon vizsgálta az egypártrendszer kritikus gyengeségeit, hanem a szegény megyéket, lepusztult kistelepüléseket, cigánytelepeket járva - a közvetlen tapasztalatszerzés alapján is - emberi sorsok segítését vagy megoldását is kereste. Ebbõl a hozzáállásból született a Szegényeket Támogató Alap, a SZETA létrehozásának gondolata a hetvenes évek végén. Ez a kis, elszánt szervezet, miközben a demokráciának is iskolája volt, kézzelfogható segítséget akart nyújtani azoknak, akiket az akkori politikai rendszer képmutató módon, többszörösen hátrányos helyzetû személyeknek vagy csoportoknak nevezett. A SZETA másik célja az volt, hogy bátran nevén nevezve a valóságos problémát, a pipiskedõ mûszavakkal szemben ki akarta mondani a "szegények", a "szegénység" szavakat, rászorítva ezzel a rendszert a felelõsség elvállalására és ösztönözve a jobb helyzetben lévõket a szolidaritásra.
A rendszerváltást elõkészítõ idõszak egy másik fontos intézménye a Beszélõ címû folyóirat volt. Solt Ottília hosszú éveken át volt az illegális lap, majd a legálissá vált folyóirat fõszerkesztõje is. Az idén tíz éve annak, hogy e lapban még stencilezett formában, annak különszámaként megjelent a "Társadalmi szerzõdés", mely elõször fogalmazta meg jól átgondoltan és minden részletre kiterjedõen, hogy Magyarországon gyökeres politikai fordulatra van szükség.
(15.10)
Ennek a széles politikai és szakmai köröket vitára késztetõ munkának egyik szerkesztõje és a "Szociális biztonságot, méltányos szociálpolitikát" címû fejezetnek szerzõje is volt Solt Ottília. S habár az azóta eltelt évtized alatt sok minden megváltozott, Solt Ottília akkori elemzõ szavai és javaslatai ma is igazak.
A rendszerváltást közvetlenül megelõzõ kerekasztal-tárgyalásokon szociálpolitikai kérdésekben a Szabad Demokraták Szövetségét szakértõként képviselte. Természetes volt, hogy a demokratikus választásokon az új Országgyûlés képviselõje lett. A parlamenti jegyzõkönyvek õrzik mindig szakszerû és alapos felszólalásait, javaslatait. Nem kis része volt az 1993-as szociális gondoskodásról szóló törvény végsõ szövege kiérlelésében. Akik abban az idõszakban is a parlament széksoraiban ültünk, jól emlékezhetünk arra, hogy szakmaisága és szenvedélyes embersége még ellenfeleit, vitapartnereit is magával ragadta.
Vannak olyanok, akik humanistaként és az emberi szolidaritás vagy az alapvetõ emberi jogok védelmezésének élharcosaként látják õt. Joggal. Életéhez hozzátartozott a távoli szabolcsi faluból befogadott, cigány családból való elárvult kislány támogatásától a politikai okokból pszichiátriai kezelésnek alávetettek jogaiért való megalkuvás nélküli küzdelem és a március 15-ei, illetve október 23-ai ünnepségek szervezése, az azokon való demonstratív részvétel, melyért hatósági õrizetbe vétellel is számolnia kellett.
Életének utolsó éveire árnyékot vetett sok családi tragédia és betegsége is. De ebben az állapotban, a gyilkos kórral is dacolva, tovább tevékenykedett. Létrehozta a Wesley János Lelkészképzõ Fõiskolán a mára akkreditált szociális munkás szakot, és megadatott neki, hogy az elsõként felvetteket négy éven át, csaknem a diplomáig végigkísérhesse.
Solt Ottília méltó arra, hogy neve ott legyen a nemzet nagyasszonyaié között. (Taps.)