DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Szomorúan vagyok kénytelen önöket emlékeztetni arra, hogy amikor 1996 õszén a gazdasági törvények a Ház elé kerültek, akkor a Független Kisgazdapárt - megismerve az elõterjesztések tartalmát - elõre felhívta a Ház figyelmét arra a tényre, hogy az úgynevezett kényszervállalkozók, tehát a kisvállalkozóknak az a csoportja, akik azért lettek vállalkozók, mert nem akartak munkanélküli-segélyre menni, hanem ehelyett a saját maguk és családtagjaik munkájának a biztosításával és az addig szerzett vagyonuk kockáztatásával kívánták a mindennapi kenyerüket megkeresni, azok egyszerûen nem fogják bírni az emelt terheket, és körülbelül 100 ezer vállalkozás esetében lesz várható, hogy tönkremennek, és kénytelenek lesznek a vállalkozási engedélyt visszaadni. Ma már tudjuk, hogy eddig, tehát február elejéig hozzávetõlegesen 30-35 ezer kisvállalkozó ment tönkre, és adta vissza ténylegesen a vállalkozási engedélyét.
(15.40)
Az érintett érdekvédelmi szervezetek úgy ítélik meg, hogy ez a szám 100-150 ezerre is felmehet.
Ugyanakkor felhívom arra a figyelmet, hogy a Független Kisgazdapárt a gazdasági törvények tárgyalásakor hivatkozott arra, hogy az adókat és a közterheket 10-15 százalékponttal kellene csökkenteni ahhoz, hogy magasabb bevételhez jusson az állam, és hogy egyáltalán lehetõvé váljék a kisvállalkozók felvirágzása és a munkahelyek többségének megtartása vagy növelése. (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Rendkívül sajnálatos, hogy a kormányzat nem hallgatott a Független Kisgazdapártra. (Az elnök poharának megkocogtatásával ismételten jelzi az idõ leteltét.) Íme, itt az eredmény: a kisvállalkozók tömeges tönkremenetele. (Taps az ellenzék padsoraiban.)