DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! A tavaszi ülésszak elsõ ülésnapján valójában új évet kezdünk, és ilyenkor elkerülhetetlen, hogy ne vessünk egy futó pillantást az elmúlt esztendõre. Meggyõzõdésem szerint, én nagyon finoman fogalmazok, hogyha az elmúlt esztendõ értékelésénél a "lehangoló" jelzõt használom, mert sokkal kifejezõbb lenne az "elkeserítõ" vagy a "felháborító".
Itt már elhangzottak a leltárból részletek, és így csak néhány címszó a sajnálatosan gazdag leltárból: a korrupció félelmetes elszaporodása - ami itt nem említõdött -, az oktatás, a kultúra, az egészségügy ellehetetlenülése, a gazdasági visszaélések szinte büntetlen elszaporodása, a közbiztonság romlása, a mezõgazdaság csõdhelyzete, a kisvállalkozások összeomlása - és lehetne folytatni a sort.
De senki nem beszélt még arról, hogy ennek az áldatlan rombolásnak mi a legsúlyosabb következménye. Legsúlyosabb következménye, hogy ez a társadalom a végsõkig elkeseredett, és vegyük tudomásul, radikalizálódott. Gyökeres változást akar, elege van ebbõl az erkölcsi fertõbõl, és a bajt fokozza, hogy az értelmiség megcsömörlött a politikától, s egyre kevesebben vannak azok a józanok, akik a hangzatos szólamok helyett vállalkoznak a "hogyan?" kérdésére adható határozott és gyakorlati válasz megfogalmazására. Valahogy senki nem beszél arról, hogy a jelenlegi helyzet igazi oka, hogy annak idején félbe maradt, illetve meg sem kezdõdött a gazdasági rendszerváltozás. A kerekasztal-tárgyalásokon kínosan ügyeltek a jogállam közjogi és politikai intézményeinek a kialakítására. A gazdasági rendszerváltozással, a tulajdonviszonyok értelmes kialakításával azonban senki nem törõdött. Az ígéret szintjén befagyott a tavaszi nagytakarítás, a gazdaság területén minden maradt a régiben. A nagy lelkesedésben azt sem vették észre, hogy még a jogi rakéták fellövése is fordítva történt. Elõször megszületett a gazdasági társaságokról szóló törvény, amit logikusan nem az állami vagyon védelmérõl, hanem pont megfordítva, az állami vállalatok átalakulásáról szóló törvény követett, és azt ma már nagyon jól tudjuk, hogy mi zajlott le az állami vagyon védelme nélkül a vállalati átalakulás címszó jegyében.
Valójában tehát folyamatosan nyögjük annak súlyos következményét, hogy a 90 százalékos állami vagyon, a nemzet érdekében hasznosan és hatékonyan lebontó gazdasági feltételek megteremtése és egy valóságos gazdasági rendszerváltozás végrehajtása helyett a szinte védtelen állami vagyon széthordásából keletkezett kalandortõke megkezdte a garázdálkodást, kialakultak azok az érdek-összefonódások, amelyek azután a privatizációban a mai napig ismételten felszínre kerülõ visszaélésekre biztosítottak szinte korlátlan lehetõséget.
Ebben a súlyos helyzetben milyen feladatok várnak az Országgyûlésre? Nyilván fokoznia és hatékonnyá kell tennie az ellenõrzõ tevékenységet, és pótolnia kellene a gazdasági élet megtisztítását, a visszaélések megakadályozását szolgáló jogalkotási mulasztásokat.
Hatvanegy törvényjavaslat szerepel a tavaszi programban. Sajnálatosan hiányoznak az elõbb említett tartalmú gazdasági jogszabályok; viszont halvány reményt jelent, hogy az eddigi esetleges törvényalkotási hisztéria helyett megjelennek egy adott társadalmi viszony átfogó szabályozására irányuló, nyilván nagy vitát kiváltó törvényjavaslatok, mint a társadalombiztosítás, a nyugdíj, a nyugdíjpénztárak, az egészségügy, az egészségbiztosítás, az igazságszolgáltatás reformja, az eljárási szabályok módosítása, és végre talán megszületik a jelzálog-hitelintézetrõl szóló törvény is.
Én bízom abban, hogy a parlament nem válik már most a választási kampány színterévé, és próbáljuk meg együttesen... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.)... visszaszerezni az állampolgárok egyre csökkenõ bizalmát és megbecsülését.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)