DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! A Budapest Bank-botrány kezdetén határozottan emlékszem egy nagyon optimista képre: az ország legjobb bankja a Budapest Bank, az ország legjobb bankvezére Bokros Lajos volt. Ezt miniszterré választásakor nemcsak a kormány tagjai, de a kormányzó párti képviselõk is fölerõsítve hangoztatták országszerte. Ha ez a bank jó volt, akkor nincs magyarázat arra, hogy ilyen összegért adták el ezt a bankot, hiszen mínusz lett, még mi fizetünk rá arra, hogy a bankot eladtuk. Ha ez a bank olyan rossz volt, amit a vételára nagyon hûen tükröz, akkor félretájékoztatták a közvéleményt és minket is két éven keresztül, és a bank rossz állapotáért Bokros Lajos felelõs.
A Budapest Bank eladásának néhány jogi és politikai manõverére szeretnék rávilágítani, olyan jogiakra, mint például az elõnytelen visszavásárlási garancia, amit képviselõtársam már részletesen kifejtett. Gyakorlatilag minden eszközért, rossz hitelekért, rosszul kihelyezett hitelekért, elvesztett perek utáni fizetési kötelezettségért 8,5 milliárd forint erejéig fedezetet vagy kezességet vállalt a magyar állam. Az eladás után, tehát 1996. január 1-je és július 30-a közötti idõpontra is, még hat hónapra ilyen fizetési kötelezettséget garantált a magyar állam a vevõnek. Csak angol nyelven készítették el ezt a szerzõdést. Az is fölmerült idõközben, hogy eladható volt-e a jelenlegi pénzintézeti törvény szerint a Budapest Bank egy egyébként nem banki fõprofilú cégnek.
Furcsa története volt annak a 3,5 milliárd forintnak, amit 1995. év végén bennhagytunk mint eladók a Budapest Bankban. Kétszer húzta hasznát december hónapnak a vevõ. Egyszer 1995 decemberében, amikor elvitte elõlünk és elvitte a bank elõl a 3,5 milliárd forintos nyereséget. Másodszor akkor, amikor '96-ban, néhány nappal a mérlegzárás elõtt visszavesszük tõle a bankot, a Polgári Bankot, és vállaljuk azt a 700 millió forintos veszteséget, amit néhány nap múlva már a Budapest Banknak kellett volna vállalni.
De ettõl sokkal érdekesebbek a politikai manõverek. A kormány felelõs vagy nem felelõs? Ebben a körben nem tudjuk eldönteni mi, ellenzéki képviselõk, hogy a két miniszter közül ki mond igazat: a volt miniszter vagy a jelenlegi miniszter, aki egyébként nem volt ott a kormányülésen. Kinek és miért volt olyan sürgõs az eladás? Amint már hivatkoztam rá, a kényszerhelyzetû eladás mindig valamilyen kiszolgáltatottsággal jár. Semmiféle végszükség nem inspirálhatta a kormányt arra, hogy ilyen gyorsan el kell adni a Budapest Bankot.
Ami az én szememben még furcsább, hogy két miniszternek személyes érintettsége volt az ügyben. Erre tekintettel a miniszterelnök úrnak valami nagyon különös következetességgel és körültekintéssel kellett volna a privatizációs eljárásban részt vennie. Hiszen volt egy privatizációs miniszterünk, Suchman Tamás, aki a Budapest Bank fiókigazgatója volt, és volt egy pénzügyminiszterünk, aki korábban a Budapest Bank elnöki székébõl lett pénzügyminiszter, és õ maga készítette elõ egyéként a privatizációs szerzõdést. Önmagában a pénzügyminiszter személyes érintettsége elegendõ ok lett volna arra, hogy sokkal nagyobb körültekintést tanúsítson a miniszterelnök úr.
Mi történt 1995 decemberében? A miniszterelnök úr külföldön van, helyettesíti õt a kormányülésen az a pénzügyminiszter, aki a saját privatizációját korábban elõkészítette. Most õ a levezetõ elnök. A kormány elõtt semmi nincsen. Nincs egy szerzõdés, nincs egy szerzõdésfordítás, mert az idõ rövidségére tekintettel arra hivatkoznak, hogy ezt nem tudták megtenni.
Kérem szépen, az egész kormány hitelét minõsíti az, hogy egy ilyen horderejû ügyben, ahol kiderült, hogy körülbelül már tízszerese a minket ért veszteség a Tocsik-ügynek, a kormány úgy döntött, hogy egy darab szerzõdés nem volt elõtte, és az a személyében érintett miniszter tette meg az elõterjesztést, aki személyében érdekelt volt, ha másért nem, presztízsszempontokból. De utóbb, a szerzõdést megismerve feltételezem, hogy nemcsak presztízsszempontból, hanem egyéb anyagi érdekeltségbõl is jobban képviselte a vevõk, mint a magyar nemzet érdekét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)