TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A Szabad Demokraták Szövetsége és a magam nevében örömmel üdvözlöm egy régen várt, mondhatom nyomatékosabban is, elvárt törvényjavaslat - az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló - parlamenti tárgyalásának megkezdését és remény szerint elfogadható idõn belüli, parlamenti vita utáni megszületését.
A törvényjavaslatot az építõ, építész szakma is a legszélesebb körben megvitatta. Az 1996. év november 8-án szervezett építésügyi nyílt nap keretében minden fõ- és alágazat képviselõi, így a tervezõk, a beruházók, a kivitelezõk, a hatósági tisztviselõk, a minõség- ellenõrzési feladatokat végzõk, a szakmai oktatók és nem utolsósorban a tudományos élet képviselõi mondták el véleményüket a törvényjavaslatról. A résztvevõk egyértelmûen üdvözölték a törvény megszületését, általánosságban egyetértettek, néha részletkérdésekben vitatkoztak vele.
Elõadásom során teljes mértékben figyelembe veszem az elhangzott véleményeket, javaslatokat, így - ha szabad ezt mondanom - a képviselõi vélemény széles körû szakmai háttérre támaszkodik.
Az új törvényre feltétlen szükség van. Hiszen az építés mai viszonyai jelenleg meglehetõsen kaotikusak, finomabban fogalmazva kevéssé szabályozottak. Az elõd, az 1964. évi III. törvény - mely építési törvényként ismert - az elmúlt, durván 30 esztendõben jól- rosszul, de mûködött. A számos módosítás és kiegészítés is mutatja, hogy mai szemmel nézve természetesen lehetett volna jobb is.
Az érem másik oldalát vizsgálva elmondhatjuk, hogy a korábbi társadalmi, gazdasági viszonyok között a törvény mûködött. Bizonyság erre számos kiemelkedõ színvonalú építmény, városrész, város. Ezekbõl egyedenként nem illõ kiemelni alkotásokat, de ha minden igazán jó, szakmai, technikai szempontból korrekt és eszmeiségében színvonalas mûvet felsorolnék, arra az idõ nem lenne most elegendõ. Utalnék viszont arra, hogy hazánk lakosságának jelentõs része ma is ebben a korban született, épített környezetben él, lakik, tevékenykedik.
Az új törvényre tehát szükség van. Az 1964. évi III. törvény felett az idõ eljárt. Az 1990-ben bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások gyorsították az avulás folyamatát, és vitatkozhatunk azon a tényen, hogy miért 1996-ban és mondjuk nem 1990-ben, '91-ben vagy netán '92-ben készült el az új építési törvény. Lehet, hogy sok szempontból jobb lett volna, sok problematikus helyzet másként alakul, mint ahogy alakult, az építés viszonyai tisztábbak, szabályozottabbak, a felmerült nehézségek kedvezõbben és egyértelmûbben lettek volna megoldhatók.
Most mégis azt kell mondanom, hogy a törvény jelenlegi tárgyalása nincs késésben. Több tényt említenék ennek igazolására. A gazdasági szerkezetváltással együtt járó lelassulás, az építõiparral szemben támasztott igények csökkenése - például a '80-as évek közepén tapasztalt 80-85 ezer lakás/év teljesítmény 20-25 ezer lakás/évre való zuhanása - egyfajta szélcsendet teremtett az építõvilágban. Bár e ténynek, úgy hiszem, igazán nem kell örülnünk, de ez lehetõséget teremtett a problémák nyugodtabb áttekintésére.
(17.40)
2. A korábbi rendszer zökkenõkkel még mûködött, miközben már az építõipar és az építõanyag-ipar teljes mértékben privatizálódott, gazdát cserélt.
3. Az elmúlt évtized világméretû szemléletváltozása, a környezetvédelem kibontakozása és megerõsödése más szempontok és igények elsõbbségét vetette fel.
Nem új építési törvényrõl vitázik a tisztelt Ház, hanem a környezetvédelmi alaptörvényben jelzett sok más törvénnyel együtt a teljes környezeti törvénycsomag részeként jöhetett létre és fogalmazódhatott meg az épített környezet védelmérõl és alakításáról szóló törvény. Ez a törvény a természeti és épített környezet kölcsönhatásának egységében vizsgálja az építés problémáit. Megjegyezhetõ, hogy az építészek soha nem vitáztak ezen, de nem is lehet vitatni a természeti környezet értékei megtartásának fontosságát. Hiszen még a legsûrûbben beépített városból sem tudjuk - még vizuálisan sem - kizárni a természet, például a település feletti felhõk, az égboltozat látványát, hiszen ez állandóan jelen van; a kert, a növényzet és az építmény kapcsolatának biztosítása pedig az építészet legõsibb feladatai közé tartozik. Ezt akár az ókor, a középkor, a reneszánsz, a barokk és a legújabb korok építészete is tanúsítja.
A növényzet és az építészet kapcsolatrendszerében a növényzet a változó, az építmény a statikus elem. Az építmények megõrzésénél a korabeli kert fenntartása sok szempontból nehezebb feladat, de a barokk korból már ismert kertek, például a versailles-i kastély pompás kertje ma is megtekinthetõ. Állítható tehát, hogy a növényzet és az épületek együttléte minden korban hangsúlyosan létezett, noha koronként arányuk változott.
A városok túlnépesedése, a telekspekuláció teremtette meg azt a túlépített világot, melyet például fõvárosunkban a belsõ kerületekben tapasztalunk. A 60-70 százalékban vagy még azon is túl beépített telkek, a függõfolyosók látványa ma is ismert, de ebben a környezetben a természet jelképe a tûzfalra kapaszkodó ecetfa is.
Sokak által elmarasztalt, jóllehet méltatlanul - ha a leváltott közmû nélküli szoba-konyhás alternatívára gondolunk - a panelvilág, amely az elidegenedés, néha maga az ördög szinonimája volt egyesek szemében. A népesedés növekedése, ha minden lakó lakhatási igényeit elfogadható színvonalon akarjuk biztosítani, kétségtelenül jelentõs természeti területek beépítését, elfoglalását teszi szükségessé.
Összegezve e gondolatkört: a természeti és épített környezet helyes arányának megválasztását, mely területenként a klímától, a tájtól és megkockáztatom: a lakosság vérmérsékletétõl is függõen változik, utódainkra tekintettel kell meghatározni. A természet megóvásának igénye mellett az elhelyezendõ lakosszám nagyságáról sem feledkezhetünk meg.
Tisztelt Képviselõtársaim! A magamfajta mérnökember egy adott törvénnyel mindennapi munkája során mint jogalkalmazó találkozik, a jogalkalmazás szempontjait tehát ismerni kell. Elvárom egy törvénytõl, hogy érthetõ, illetõleg közérthetõ legyen. Elvárom, hogy az általában szabályozható kérdésekben szabályozzon. Ne próbáljunk mindent megmagyarázni; a részleteket bízza további szakmai szabályzatokra, mint például esetünkben majd az OÉSZ, melyet minden szakembernek jól kell ismerni. Elvárom, hogy könnyen kezelhetõ legyen, áttekinthetõ tagolású, a fõ fejezetek egymáshoz való viszonya ésszerû kapcsolatrendszert tételezzen fel. Elvárom, hogy rendelkezései a szakma egészére széleskörûen kiterjedjenek, joghézagot lehetõleg ne tartalmazzon. Elvárom, hogy legyen összhangban más törvényekkel. Elvárom, hogy magyar nyelven íródjon, kerülje az idegen kifejezéseket, még akkor is, ha mondjuk például a "konstrukció" szó majd' mindenki által ismert. Elvárom, hogy mellõzze a felszólító módok alkalmazását, a "kell"-ek helyett kijelentõ módban rendelkezzen.
Összefoglalva: úgy hiszem, hogy a törvénytervezet megfelel az általánosságban elmondottaknak, bár további finomítás, csiszolás még szükséges. E kijelentés akkor is igaz, ha a bizottsági ülésen elhangzott: "Ennyire jól szerkesztett, jól fogalmazott törvénnyel régen találkoztunk." Kaján megjegyzésem: volt rá elegendõ idõ.
A továbbiakban a törvényjavaslat olyan lényeges elemeirõl szeretnék szólni, melyek megtárgyalása az általános vitában indokolt vagy melyekrõl a bizottsági tárgyalások során nem született megnyugtató egyetértés.
A települések és térségek optimális és harmonikus fejlõdésének megteremtése nem utolsósorban a fõépítészeken múlik, akiknek a döntés elõkészítésében a szakmaiságot kell képviselniük. Ezért igen fontos a fõépítészi tevékenység feltételeinek rögzítése. Ennek értelmében a fogalommeghatározások között szerepeljen a fõépítész is. Az új törvény adjon felhatalmazást a kormánynak ezen tevékenység ellátása szakmai feltételeinek és a közigazgatás különbözõ szintjein mûködõ fõépítészek együttmûködésére vonatkozó követelményeinek szabályozására.
Örömmel nyugtázom, hogy a törvény II. fejezete átfogóan és sokrétûen rendelkezik a településrendezés kérdéskörével. A lépés célja, hogy a rendezési terven keresztül a közérdek és az egyéni érdek összhangja jobban érvényesüljön.
A törvényjavaslat az eddigi gyakorlathoz képest jelentõsen egyszerûsíti a rendezési tervek hierarchiáját. A település igazgatási területének távlati felhasználására, a település térszerkezetének kialakítására a településszerkezeti terv szolgál. A településszerkezeti terv alapján készül a szabályozási terv, a település helyi építési szabályzata, mely a település területén az építési rendet biztosítja, jogilag kötelezõ megállapításokat tartalmaz.
Az építési folyamat szabályozásával a törvény egyik legfontosabb és legtömörebb fejezete foglalkozik. Az építmények elhelyezésére és kialakítására egy új követelményrendszert vezet be, mely az Európai Közösség 89/106. számú direktívájának általános körû átvételén alapul.
A követelmények kötelezõ figyelembevétele európai kapcsolódásunk feltétele, egyben alapja az építés-mûszaki szabályozás terén kialakuló hazai rendszernek. Igen fontos lépésnek tartom az építészeti-mûszaki tervezés és a mérnöki-mûszaki tervezés eddig is létezett, bár tagadott fogalompár törvényi megkülönböztetését, mely a tervezési folyamat lényegi részének pontos ismeretéhez vezet el. Az építmények mérnöki-mûszaki megfelelésének követelményétõl nem kapunk garanciát az épületek, építmények kulturális, minõségi értékeire vonatkozóan. Az épített környezet óriási anyagi és kulturális értéke és az abba való beavatkozás általában visszafordíthatatlan következményei miatt az építészeti-mûszaki tervezés jogosultsághoz kötése közérdekbõl indokolt.
Az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság rendjének szabályozása részletekben a szakmai szervezetek, kamarák feladata. Az 50. §-ban felsorolt feladatok végrehajtását pénzügyi eszközökkel kívánja a kormány támogatni a Központi Környezetvédelmi Alap pénzügyi forrásaiból. Ez a lépés örömteli és üdvözlendõ, és mint tudjuk, a puding próbája a megevés.
Az építésügyi hatósági rendszer ma mûködõ modellje tarthatatlan; errõl már sok szó esett az elõkészítés során. Mint ismert, a törvénykezés 1990-ben az építéshatósági feladatokat sok más hatósági feladattal együtt a települési jegyzõkhöz telepítette. Mivel egy vitatható további rendelkezés a települési jegyzõ munkáltatójául a települési önkormányzatot jelölte ki, sok önkormányzat úgy vélte, hogy ez a feladat az önkormányzat "tulajdona". Az e téren elkövetett és az ebbõl a helyzetbõl fakadóan elkövetett elképesztõ esetekre, törvénysértésekre számos példát ismerünk. A szakma egyöntetû véleményét tudom tolmácsolni - egyetértve a törvény gyökeres változást igénylõ szellemével -: a korábbi tervezetekben alternatívaként szereplõ, a közigazgatási államtitkári konferencia által elvetett Állami Építési Hivatal koncepciót tartom a legtisztességesebb és tiszta közéleti viszonyokat teremtõ megoldásnak, bár a jelenlegi javaslat, a hatósági jogkörgyakorlási helyek lecsökkentése az eddigiek közel 10 százalékára a fennálló helyzetnél elfogadhatóan jobb megoldás.
A IV. fejezetben az értékek védelme kerül megfogalmazásra, mely kérdésekkel egyetértve csupán egy fontos részlettel kívánok foglalkozni. Hazánkat a világ természeti és építészeti értékeinek nyilvántartása területén, úgy tûnik, igen jól jegyzik. Az UNESCO által gondozott világörökségi jegyzék a Budai Vár és a Duna-part, Hollókõ, az aggteleki és a szlovák karszt-barlangrendszer mellett a gyönyörû ezeréves pannonhalmi apátság épületegyüttesével is gazdagodott, melyhez ezúton utólag is gratulálok. Ez óriási eredmény, ami a listára való felkerülést illeti. Ugyanakkor e nagyon fontos és felbecsülhetetlen értékû együttesek kiemelt hazai kezelése és fenntartása nagyon nehezen érvényesül.
(17.50)
A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága megalakulásáról és mûködési rendjérõl ma sincs ismeretem. A környezetvédelmi bizottság múlt év végi kihelyezett hollókõi ülésén elképedve hallottunk a település filléres gondjairól, a vele szemben alkalmazott negatív megkülönböztetésrõl. Kérem, hogy e területen rendezzük végre feladatainkat, és a listára felkerült területek kapják meg az õket megilletõ erkölcsi és anyagi támogatást.
Összegezve - az idõ rövidsége miatt nem tudtam olyan részletesen kitérni minden kérdésre, mint szerettem volna -, az elemzésbõl kimaradt például olyan alapvetõen fontos javaslatok méltatása, mint az építés-felügyelet újbóli megteremtésének szándéka vagy a minõség- ellenõrzés problémái. Ezért a vita során esetleg más képviselõtársaim gondolataihoz kapcsolódva, ha szükséges, szeretnék ismét szót kapni. A törvénytervezet egészéhez való támogató szándékom azonban az elmondottakból remélhetõen érzékelhetõ volt. Magam és a Szabad Demokraták Szövetsége nevében a törvénytervezet elfogadását támogatom, és erre kérem önöket is. Köszönöm érdeklõdõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)