DIÓSSY LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvénytervezet elfogadása esetén az 1964. évi III. törvény hatályát veszti, amely a társadalmi-gazdasági változások és az egységes környezetalakítási szemlélet szükségessége miatt már idõszerûségét vesztette és elavult. Úgy vélem, hogy az új törvényjavaslat általában véve a mai körülményekhez igazodó, korszerû rendelkezéseket tartalmaz, amelyeknek hatékonyságát a késõbbiekben természetesen végrehajthatósága igazolja majd.
A törvénytervezet elõremutató értékeit a következõkkel jellemezhetjük. Az új tervezet eltér a korábbi igazgatási szemlélettõl, és az épített környezet fogalmának megjelenítésével az épített és természetes környezet szoros egymásrahatását fejezi ki, hangsúlyozza a természetes és épített környezet értékeinek a megõrzését a különbözõ építési szándékok megvalósítása során. Ennek érdekében meghatározza az államigazgatási eljárásban részt vevõ állami és önkormányzati szervek feladatait az épített és természetes környezet alakításában és védelmében, figyelembe véve a társadalmi- gazdasági változásokat.
A törvény fontos eleme, hogy meghatározza és összhangba hozza a településrendezés céljait, feladatait, jogi szabályozását annak érdekében, hogy a települések mind gazdasági, mind településszerkezeti, mind pedig településépítési szempontból kezdvezõ helyzetbe kerüljenek, és az egyéni és közösségi érdekek összhangja is érvényesüljön.
(18.30)
A törvényi elõírások a településfejlesztés, településrendezés és az azt követõ építés egymásra épülését hangsúlyozzák. Megfelelõ alkalmazásuk esetén - úgy gondolom - jó eredmények érhetõk el a településeken élõ emberek közérzetének javításában.
A területfejlesztési döntések a fejlesztések tárgyát és idõbeliségét - vagyis, hogy mit mikor - határozzák meg, míg a döntésekre épülõ területrendezés a döntések megvalósításához szükséges mûszaki megoldásokkal együtt a térbeliséget, a hogyant hivatott meghatározni, megfogalmazni, amelyek tervi és építési szabályzat formájában jelennek meg.
A törvény erõteljesen hangsúlyozza, hogy a fenti és elhangzott feladatok elvégzése a helyi önkormányzatok kompetenciája, az érintett érdekképviseleti és társadalmi szervezetek, valamint a helyi lakosság bevonásával. Az elõttünk fekvõ törvénytervezet kötelezi a településeket a településszerkezeti terv elkészítésére, amelynek elhatározásai jogi értelemben alapvetõen a települési önkormányzatra nézve kötelezõek.
A tervezet szerinti terület- és településrendezésre vonatkozó kitételek egyszerûbbek és áttekinthetõbbek, mint a korábbi törvényekben. A szabályozás fontos eleme az, hogy erõteljesen taglalja a törvény a helyi építési szabályzatot, amely az építés rendjét, valamint a település épített és természetes környezetének megfelelõ alakítását biztosítja. Ebben a törvényben kiemelt feladat hangsúlyozottan a helyi természeti és épített környezeti értékek védelme, továbbá az építéshez fûzõdõ jogok és követelmények szabályozása. Az építési tilalom fogalmának és alkalmazásának pontos meghatározása az önkormányzatokat érintõ anyagi kiadások miatt szintén nagyon fontos.
Pozitívnak tekintendõ a 29. §-ban szereplõ településképet és településszerkezet védelmét célzó településrendezési kötelezettségekrõl szóló elõírás. "Az építési folyamat szabályozása" címû fejezetben egy sor, a korábbi törvénynél lényegesen korszerûbb szabályozási elem jelent meg, amely egyrészt tovább hangsúlyozza a környezet, természetvédelem és építészeti értékek védelmét az új építések esetében, ugyanakkor az Európai Közösség e témára vonatkozó törvényeire épül, ami európai kapcsolódásunknak feltétele.
Az építészeti-mûszaki tervezést taglaló rész különválasztja a korábban építéstervezés fogalommal összemosott építészeti, mûszaki és mérnöki, mûszaki tervezést, mely várhatóan pozitív hatással lesz az épületeknek, építményeknek épített és természetes környezetbe való illeszkedésére, ezen keresztül a környezet minõségét emelõ kulturális értéket hordozó építészeti alkotások megjelenésére.
A törvény az építési engedélyezési eljárás során kötelezõvé teszi a helyszíni szemlét, amely rendkívül fontos és hasznos változtatás az elõzõ, korábbi gyakorlathoz képest. Így az eljárási idõ megnõ ugyan, de sok vita és kellemetlen jogi procedúra elkerülhetõ.
A törvényjavaslat megcélozza a magasabban kvalifikált építésügyi hatósági ügyintézõk alkalmazását, amely a hatósági munkák színvonalasabb ellátását eredményezheti. Általában elmondható, hogy a jelenlegi szétszabdalt építésügyi hatósági munkát összehangolt, egységes, magasabb színvonalú tevékenység válthatja fel azáltal, hogy a nagyobb szervezeten belül dolgozó, megfelelõ végzettségû szakemberek a szükséges konzultációk után hozhatják meg döntéseiket. Ilyen módon erõteljesebben érvényesíthetik a szakmai szempontokat, így az esetleges politikai vagy egyéni befolyás kiküszöbölhetõ.
A törvényjavaslat IV. fejezetében az építészeti örökség és az épített környezet értékeinek védelme új fogalomként jelentkezik. Szorgalmazza a helyi építészeti értékek feltárását, védelmét, helyreállítását és az erre vonatkozó helyi rendeletek megalkotását. Sajnos a törvénytervezet néhány hiányosságát véleményem szerint feltétlenül korrigálni szükséges. Az építési tilalom fogalmának meghatározását nem tartalmazza a tervezet. Ezt azért is fontos megjeleníteni, mert az önkormányzatokat ezzel összefüggésben igen jelentõs anyagi kiadások terhelhetik. Szeretném nyomatékosítani és jelezni, hogy a törvényjavaslatnak a közutak, közterületek igénybevételére vonatkozó szabályozása rendkívül ellentmondásos. Egyértelmû és jogilag is tiszta helyzetet kell teremteni ezen a téren.
A törvénytervezet egyik neuralgikus pontja az építésügyi hatósági jogkörök tervezet szerinti szétválasztása, amit nem nevezhetünk szerencsés megoldásnak. Úgy gondolom, beláthatatlan következményekkel járna, ha például a telekalakításra és területfelhasználásra más adná az engedélyt, mint a létesítmény megépítésére. Egymásra épülõ eljárásokról van szó, és az építésügyi hatóság mintegy kötelezõ intézkedést tesz a telekalakítás és területfelhasználás jóváhagyásakor. Az építési engedélykérelmet elbíráló hatóságnak kell ezen elkötelezettségeket kezelni a késõbbi eljárás során. Az illetékességi terület meghatározására vonatkozó elképzeléseket ugyan még hivatalosan nem ismerjük, de a jelenlegi információk szerint... - például, ha Veszprémet nézem, Veszprémhez rendkívül nagy terület tartozna, a Balaton-partszakasszal és városkörnyékkel kibõvített terület már olyan méretû, hogy annak kezelése nehézkes, nem eléggé átlátható. Ezen túlmenõen a szakterület sajátosságait jobban figyelembe vevõ lehatárolás lenne, ha a Balaton-partot a közvetlen Balaton-parti településekhez csoportosítanák. Ezzel kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy ilyen nagyságrendû építésügyi hatóság csak jelentõs központi támogatással megvalósítható - ezen a bérköltségeket, a szükséges infrastruktúra kialakítását és kiépítését értem.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk lévõ törvényjavaslat alapvetõen jó, igen sok elõremutató elemet tartalmazó, korszerû jogszabálytervezet. Kérem, hogy az általam a meglévõ hiányosságokat javítani szándékozó módosító indítványokat támogassák, és a törvényjavaslatot fogadják el annak érdekében, hogy a települési önkormányzatok, az építésügyi hatóságok feladataikat magasabb színvonalon és jobb minõségben, kiszámíthatóbb keretek között láthassák el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)