SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Nem egy építésügyi szakember, nem építészmérnök szól most a SZDSZ-frakció részérõl a mûemlékvédelmi törvénytervezetrõl, hanem egy múzeumigazgató, aki élete egy jelentõs részét mindig mûemléki épületekben élte le, a nagycenki Széchenyi- kastélyban vagy most Mosonmagyaróváron a Cselley-házban. Ezért talán ez a vonzalom a mûemlékvédelem ügye iránt, és talán ezért is vállaltam el ennek a mûemlékvédelmi törvénynek a gondozását. Hiszen benne élve egy mûemléki épületben, megtapasztaltam annak minden elõnyét, szépségét, és bizony azt is mondhatom, hogy nehézségét és hátrányát is.
(18.40)
Persze nem azt, hogy egy régi kastélyban lakva az ember köszvényes lett, hiszen a régiekre ez is jellemzõ volt.
A mûemlékvédelmi törvénytervezet általános vitája együtt folyik az épített környezetrõl szóló törvénytervezettel, s azt gondolom, hogy ez nagyon fontos és hasznos, hiszen az épített környezet alakításáról szóló törvénytervezetnek egyik nagyon fontos része, kapcsolódó része a mûemlékvédelemrõl szóló törvénytervezet is. A mûemlékvédelemnek elég jelentõs hagyományai vannak Magyarországon, nagyon erõs hagyományai, kötõdései vannak, és azt gondolom, hogy a megváltozott körülményekhez igazodóan szükséges és fontos egy új mûemlékvédelmi törvény megalkotása.
Még mielõtt a jelenleg benyújtott mûemlékvédelmi törvénytervezetrõl szólnék, nagyon fontos az természetesen, hogy milyen megközelítési módokat alkalmazunk egy törvény megalkotásánál.
Az elsõ legfontosabb kérdés, hogy a mûemlékvédelemért ki a felelõs, s itt nyilván a dominanciák a fontosak. Magyarországon hagyományosan a mûemlékvédelemért elsõsorban mindig az állam volt a felelõs és annak különbözõ hivatalai, szervezetei; hozzá lehet most tenni, hogy az önkormányzatok is. Ugyanakkor elég jelentõs múltja és háttere van a társadalmi szervezõdéseknek is, a különbözõ, mûemlékvédelemmel foglalkozó egyesületeknek, civil egyesületeknek, csoportoknak, s azt gondolom, hogy hangsúlyozni kell, hogy a mûemlékvédelem ügyében nagyon fontos szerepe van a használóknak, a tulajdonosoknak, tehát minden állampolgárnak.
A másik megközelítési módhoz tartozó kérdés, hogy kinek az érdeke vagy mennyire érdeke a magyar állampolgároknak a mûemlékvédelem, a mûemlékvédelemmel kapcsolatos kérdések. Hiszen a mûemlékvédelemnek egyik alapelve az, hogy bizonyos tulajdonosi vagy használói jogokat korlátoz a törvényben, annak érdekében, hogy ezek a mûemléképületek speciális elbírálásban részesüljenek, tehát korlátokat állít fel tulajdonképpen a tulajdonossal és a használóval szemben. Ugyanakkor nagyon fontos az, hogy a korlátok mellé milyen támogatási rendszereket, milyen ösztönzõ rendszereket épít be, hogy a korlátokon belül a mûemléképületek mûemlék környezetének megõrzésében érdekeltség jelenjék meg. Én ezt az érdekeltséget, az érdekeltség megjelenését rendkívül fontosnak tartom.
A megközelítési módok közül talán a harmadik kérdés, amirõl mindenképpen szólni kell, hogy a mûemlékvédelem ügye elsõsorban építészeti ügy, avagy kulturális ügy, hiszen ezek a kérdések gyakran fölmerülnek. 1956-tól inkább építészeti ügy, elõtte a kultusztárcához tartozó kérdés volt. Én azt gondolom, hogy ezekben a megközelítési módokban a lényeg az, hogy mindegyik elemnek érvényesülnie kell a mûemléki törvény megalkotásakor, ugyanakkor bizonyos dominanciákat természetesen hangsúlyozni kell.
A jelenleg beterjesztett törvényjavaslat elég hosszú idõ alatt érett meg, hiszen már vagy öt éve tart a mûemlékvédelmi törvény megalkotása. Talán azt is mondhatnám, hogy volt egy idõszak, amikor túlérett állapotba is került a mûemlékvédelmi törvénytervezet elõkészítése.
A jelenlegi szöveganyag, ami nálunk van, egy 1995-ös változatnak egy egyszerûsített, pontosított, szûkített formája. Talán ebbõl is következik az, hogy úgy látjuk, hogy logikájában, tartalmában és néha jogi megfogalmazásában bizonyos bicsaklások és törések vannak a mûemlékvédelmi törvénytervezetben. Az a dolgunk nekünk, hogy megpróbáljuk ezeket kiküszöbölni, megpróbáljuk ezeket javítani, és azt gondolom, ezek nem pártokhoz kötõdõ ügyek, hanem az egész parlament számára fontos az, hogy egy használható mûemlékvédelmi törvényt hozzunk létre.
A törvénytervezettel kapcsolatosan azokról a problémákról szeretnék most beszélni, amelyek úgy gondolom, hogy megkerülhetetlenek és mindenképpen rendezni kell.
Az elsõ kérdés talán viszonylag egyszerûen kezelhetõ, hogy az épített környezetrõl szóló törvény és a mûemlékvédelemrõl szóló törvény szinkronját pontosabban meg kell teremteni. Tehát érdemes, azt gondolom, még mindannyiunknak átnézni, hogy ezeknek a törvényeknek a hatályba léptetése jól és sikeresen történjék meg, hiszen a mûemlékvédelem egy szigorúbb, zártabb szabályozás az épített környezet védelmén belül, és adott esetben egy bizonyos hatályba léptetési csúszás problémát okozhat. De úgy gondolom, hogy ez a kérdéskör elvégezhetõ.
A másik, amirõl mindenképpen hangsúlyosan beszélni kell, hogy a jelenleg beterjesztett törvényjavaslat nem rendezi a hatósági jogköröket. A beterjesztett törvényjavaslat alapján az elsõfokú hatósági jogkör a mûemlékvédelem szempontjából a Mûemlékvédelmi Hivatalnál marad, ugyanakkor nem kerül megfogalmazásra a másodfok. Én azt gondolom, hogy ezt a kérdéskört módosító javaslatokkal rendezni kell. Itt többféle elképzelés is felmerült. Mi elsõsorban azt az elképzelést támogatnánk, ha a mûemlékvédelemmel kapcsolatosan is a hatáskörök telepítése az épített környezetben megfogalmazott hatáskörökhöz igazodnék, ami azt jelentené, hogy az elsõfokú hatáskörök az elsõfokú építésügyi hatóságokhoz kerülnének, tehát az önkormányzatokhoz, a másodfok egy másik szintre kellene hogy kerüljön, például a közigazgatási hivatalokhoz, és a mûemlékvédelmi szervezetek szakhatóságként vennének részt ezekben a döntésekben. Ez, azt gondolom, hogy egy konform és indokolható hatóságijogkör-rendezés, de természetesen ettõl eltérõt is lehet módosító javaslatként beterjeszteni. Azt semmiképpen sem tartanánk szerencsésnek, hogy az elsõ-, másodfok a mûemléki hatóságon belül maradjon, illetve azt sem tartanánk szerencsésnek, hogy a másodfok a miniszterhez kerüljön. Tehát ennek a kérdésnek a rendezését szükségesnek tartom.
A következõ problémakör a pénzügyi támogatási rendszer problémaköre. A beterjesztett törvényjavaslat ilyen értelemben egyrészt pozitív, hisz a Környezetvédelmi Alapon belül kíván elkülöníteni egy Mûemlékvédelmi Alapot, amelynek megteremti a bevételi forrásait is, amelyek talán bõvíthetõk, és ezekbõl végül is egy alap rendszerén keresztül juttatja vissza a támogatást a mûemlékvédelmi mûemléképületekre.
Ugyanakkor megfogalmazódik a pénzügyi finanszírozási témakörben, hogy "egyéb pénzügyi eszközök", és aztán nincs mögé írva semmi. Most én errõl szeretnék azért egy kicsit beszélni, hiszen alapvetõen fontosnak tartjuk a mûemlékvédelem ügyében, hogy olyan ösztönzõ rendszerek épüljenek bele a mûemlékvédelmi törvénybe, amelyek az épületek tulajdonosait, használóit ösztönzik arra különbözõ eszközökkel, hogy a mûemléképületeket kezeljék, gondozzák, fenntartsák. Hiszen megfogalmazódik - nagyon helyesen - a törvénytervezetben, hogy a tulajdonosnak és a használónak törõdnie kell a mûemléképülettel; csakhogy mibõl és hogyan, ez a kérdéskör nincs pontosan kifejtve. Tehát azt gondolom, hogy pénzügyi ösztönzõ eszközöket kell a törvényjavaslatba megfelelõ módon beépíteni, amelyek lehetnek adott esetben adókedvezmények, vámkedvezmények vagy kedvezményes hitelkonstrukciók. Ezzel kapcsolatosan a Szabad Demokraták Szövetsége módosító javaslatokat fog elkészíteni.
A következõ problémakör, amirõl még röviden szeretnék beszélni, ez a Mûvelõdési Minisztérium és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium együttes felelõssége. Hiszen a törvénytervezetben megfogalmazódik, hogy ennek a feladatkörnek az ellátása mindkét minisztériumnak a feladatkörébe tartozik, bár miniszterként, tehát nyomatékosítva, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot nevezi meg a törvénytervezet.
(18.50)
Úgy gondolom, a leírt anyag alapvetõen jó és helyes, ugyanakkor szeretnénk bizonyos finomításokat a két minisztérium együttmûködésébe még beépíteni, amelyre szintén fogunk módosító javaslatokat benyújtani. Azt gondolom, az a fontos, hogy a két minisztérium együttesen, egységesen, erõteljesen tudja szolgálni a mûemlékvédelem ügyét.
Meggondolandónak tartanánk egy országos mûemlékvédelmi tanács visszahozását a törvénytervezetbe, amely elsõsorban a két minisztériumnak a szakmai, véleményezõ, tanácsadó testülete lehetne.
A következõ problémakör, amirõl még szeretnék beszélni, a kiemelkedõ mûemlékek listája, amely a törvénytervezetnek a mellékleteként jelenik meg. Ezzel kapcsolatosan nagyon sokféle vélemény fogalmazódik meg. Egyrészt az, nagyon fontos, hogy törvényben meghatározzuk azokat az ország vagy nemzetközi szempontból is fontos, kiemelt mûemlékeket, amelyeknek fenntartásáról, mûködtetésérõl alapvetõen az államnak kell gondoskodnia. Ezt helyesnek tartom, de természetesen továbbgondolva úgy vélem, hogy ennek a körnek valóban egy szûk körnek kell lennie. Tehát valóban a legrangosabb mûemléképületeknek kell a listába bekerülniük. Ugyanakkor azok esetében pedig, amelyek más tulajdonos által hasznosíthatók, nyilván nagyon komoly hasznosítási és szakmai feltételek mellett kell megfogalmazni, hogy milyen formában és milyen módon lehet õket hasznosítani.
Azt gondolom, az technikai kérdés, hogy ebben a listában esetleg olyan zárójeles megjegyzéseket ki lehet hagyni - végül is törvényrõl van szó -, hogy például most csecsemõotthon, ez egy technikai módosítás - hogy valóban ehhez a mellékletlistához ne kelljen olyan sûrûn hozzányúlni. Tehát azok az adatok maradjanak benne, amelyek stabilak és adott esetben nem változnak.
Tehát véleményem szerint szükség van erre a listára, de egy szûk listára van szükség. Végül is a törvénytervezet - helyesen - ad lehetõséget arra, hogy minden évben a költségvetési törvény benyújtásánál adott esetben ez a lista módosítható. Remélem természetesen, hogy az ezen a listán levõ mûemlékeknek a mûködtetésérõl, fenntartásáról valóban tud a forrásokból az állam gondoskodni. Itt most hadd említsem meg a fertõdi Esterházy-kastélyt - amely az én egyik szívügyem -, amelynek felújításával és rendbetételével már évek óta nagyon sokan foglalkoznak, csak nehezen jut elõbbre a fertõdi kastély ügyének a megoldása. Bízom benne, van olyan jelentõségû mûemléképület a fertõdi Esterházy-kastély, hogy egy reális és folyamatos finanszírozással a legalapvetõbb problémák a fertõdi Esterházy-kastéllyal kapcsolatban megoldhatók lesznek.
Még egy fontos problémát szeretnék megemlíteni, amely az önkormányzatok kérdésköréhez tartozik. Hiszen az önkormányzatok esetében a törvény megfogalmaz egy elõvásárlási jogot. Ezzel kapcsolatosan azt gondolom, jobb lenne egy olyan fajta megfogalmazás, amely nem települési, hanem helyi önkormányzatokról beszél, és az elõvásárlási jogot köti az önkormányzatok által ellátott kötelezõ feladatokhoz. Hiszen azt gondolom, azért az a legfontosabb, hogy ilyen esetben annak az önkormányzatnak legyen lehetõsége az elõvásárlási jogával élni, amelyik abban a mûemléképületben törvény által elõírt kötelezõ feladatot lát el. Ez a jelenlegi szövegben nem így van megfogalmazva, de gondolom, ez finomítható.
Apróbb, kisebb problémák - azt gondolom - megoldhatók lesznek majd a módosítás során.
A problémákon túl természetesen nagyon sok pozitív elemet is tartalmaz a mûemléki törvénytervezet, és azért ezt szeretném hangsúlyozni. Kicsit hosszabban a problémákról beszéltem, de nyilván a feladatunk az, hogy ezeket oldjuk meg. Nagyon pozitív a komplex szemlélet, amely kulturális örökségként és építészeti örökségként kezeli a mûemlékeket. Azt gondolom, pozitív az egész törvénytervezetben megjelenõ ismeretterjesztésnek, a közmûvelõdési szempontoknak, az oktatási szempontoknak a beemelése. Nagyon fontos a temetõk védettségének beemelése a mûemléki törvénybe, az ideiglenes védettség fogalmának a beemelése.
Talán apróságnak tûnik, de a védett területen a szakhatósági jogok közé soroltatott különbözõ cégtábláknak, reklámtábláknak és egyéb kiegészítõ elemeknek az engedélyezése, amely - azt gondolom -, ha kicsi dolog is, de nagyon fontos dolog a törvénytervezetben.
Összegzésként tehát és befejezésként: fontosnak tartjuk azt, hogy a mûemlékvédelmi törvénytervezet a parlament elõtt van, és a parlament törvényt fog hozni ebben a kérdésben. Véleményünk szerint egy komoly és intenzív munka idõszakában vagyunk most, hogy a mûemlékvédelmi törvénytervezetnek azokat a problémáit, amelyeket felsoroltam, próbáljuk a helyükre tenni, és remélem, ezáltal egy jól hasznosítható törvényt fog elfogadni a magyar parlament. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)