GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A mûemlékvédelemrõl szóló törvényjavaslat elõkészítése már hosszú évek óta folyik. Különbözõ okokból azonban csak most kerül sor a törvénytervezet vitájára. Idõszerûsége vitathatatlan, sõt bizonyos értelemben elkésettnek is tekinthetõ, mert akadályozta nemzeti értékeink fokozott védelmét.
A Független Kisgazdapárt - programjából adódóan - fokozott védelemben kívánja részesíteni különösen a történelmi hagyományainkat õrzõ ingatlanokat, kegytárgyakat, a népi mûemlékeket.
A mûemlékvédelem hazánkban az osztrák önkényuralom ellen vívott küzdelem idején bontakozott ki. A kezdeti eredmények egyetemek, múzeumok fokozott védelmét biztosították.
A Magyar Tudományos Akadéma 1847-ben a mûemlékek védelme érdekében felhívást tett közzé, amelyben hazafias kötelességnek minõsítette a mûemlékek fenntartását, megóvását, és célul tûzte ki az emlékek nyilvántartásba vételét. Kossuth Lajos is tett erõfeszítéseket a hazai emlékek védelme érdekében a szabadságharc alatti idõszakban.
Az akkori, majd a késõbb ígéretes törekvések valóra váltását jelentõs mértékben korlátozták a magántulajdon korlátlanságát rögzítõ jogszabályok. Az elsõ hazai mûemlékvédelmi törvény az 1881-es XXXIX. törvénycikk azonban már prioritást adott a mûemlékvédelemnek, de tiszteletben tartotta a tulajdonosi jogokat is. Az e törvénnyel kapcsolatos kritikák fõként azt kifogásolták, hogy az leszûkítetten csak az ingatlanemlékekkel foglalkozik és nem tartalmaz rendelkezéseket az ingó dolgok védelmére. Ennek pótlására 1929-ben került sor, amikor is az ingó mûemlékek és egyéb muzeális tárgyak védelme tárgyában elfogadták a XI. törvénycikket. 1942-ben pedig már olyan törvényjavaslat készült, amely az ingó és ingatlan értékekrõl egységesen kívánt rendelkezni.
A magyar mûemlékvédelem történetérõl összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az elsõ törvény megalkotására több fejlett országot megelõzõen került ugyan sor, de az elképzelések megvalósításához szükséges anyagi eszközöket csak részben tudták biztosítani. A háborút követõen azonban hamarosan megalkotásra került az a törvényerejû rendelet, amely átfogóan szabályozta a mûemlékvédelem kérdéseit.
A mûemlék mint nemzeti érték több érték összetevõje. A mûemlék ugyanis eszmei érték, használati érték és egyidejûleg gazdasági érték is. Eszmei érték, mert értéke nem mérhetõ. Használati érték, mert a mûemlék lakás és egyéb célra használható. És végül az eszmei értéktõl függetlenül épületként is van értéke.
A gazdasági érték azonban nem csupán a telek, az épület értékének a függvénye, hanem annak is, hogy milyen mûemlékrõl van szó. A mûemlékekkel kapcsolatos gazdasági és jogi problémák egyik oka a mûemlékek egyedisége. Minden mûemléknek megvan az a speciális sajátossága, amely más egyéb, még hasonló jellegû emlékektõl is megkülönbözteti. Ugyanakkor a jogi szabályozásnak általánosnak kell lennie, tehát valamennyi mûemlékre kell vonatkoznia.
A hatósági intézkedéssel történt védetté nyilvánítás egyidejûleg jogok és kötelezettségek keletkezésének forrása. Más szabályok vonatkoznak az ingatlan tulajdonjogának tartalmára, nevezetesen a birtoklás, a használat és a rendelkezés jogára.
(19.00)
Ezek a jogok ugyanis mûemlék esetében nagyobb mértékben korlátozhatók, mint az a polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseiben rögzítésre került. A jelenleg érvényes szabályok is lehetõvé teszik ugyanis azt, hogy például egy mûemléképületben lakó tulajdonos az ingatlant csak meghatározott módon hasznosíthatja, és azzal korlátozott mértékben rendelkezhet. Ez utóbbi alatt értendõ az, hogy tilos az épület homlokzatát megváltoztatni, és ilyen épületek tekintetében lebontási engedélyt kiadni.
A mûemléképületekben lakó tulajdonosok abban a vonatkozásban is speciális jogi helyzetbe kerültek, hogy az átlagostól eltérõ kötelezettségek terhelik õket. Tûrni kötelesek azt, hogy az ingatlant közcélra is, például kiállítóteremként használják, és viselniük kell a fenntartással járó költségeket is. Ez utóbbi, tehát a mûemlékingatlanok fenntartási költségeinek fedezése azonban nem minden esetben várható el a tulajdonos állampolgártól. Az államnak bizonyos anyagi terheket át kell vállalnia, mert nemzeti érdek a történelmi mûvészeti értékek fenntartása.
Tekintettel a speciális jogi és gazdasági helyzetre, a gyakorlatban többször tapasztalható, hogy a tulajdonosok szabadulni igyekszenek a mûemlék jellegû épületek tulajdonjogától. Elõfordult, hogy a mûemlék az állam tulajdonába, az önkormányzat tulajdonába és az is, hogy az államtól vagy az önkormányzattól magántulajdonba került. A 83/1992. számú kormányrendelet azonban a tulajdonátruházás tekintetében korlátozó rendelkezéseket tartalmaz, ugyanis felsorolja az állam tulajdonából ki nem adható mûemlékeket. Az 1991. évi XXXIII. törvény rendelkezik az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról.
A fent említett kormányrendeletben felsorolt vagyon azonban nem adható önkormányzati tulajdonba. Ezek olyan kiemelkedõ történeti, kulturális értékek, mint például a királyi palota, vagy szûkebb hazámban, Komárom-Esztergom megyében a tatai vár együttese, amelynél szomorúan állapítható meg, hogy az ez utóbbiban található Kuny Domokos megyei múzeum anyagiak híján az egész téli idõszakban zárva tart.
Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy a mûemlék jellegû ingatlanok korlátozottan forgalomképesek. A mûemlékingatlanok hasznosítása csak nonprofit tevékenység lehet, nem irányulhat elsõdlegesen nyereség szerzésére, hanem arra, hogy a mûemléki jelleg költségei a bevételekbõl lehetõség szerint fedezhetõek legyenek. A tulajdonosokat pénzügyi eszközökkel kellene az eddigieknél hatékonyabban ösztönözni a mûemlékingatlanok védelmére.
Az UNESCO 1983-ban minden év április 18-át mûemléki világnappá nyilvánította. Különösen ettõl az idõponttól kezdõdõen beszélhetünk az úgynevezett világörökségrõl, a világ legjelentõsebb mûemlékeinek fokozottabb védelmérõl. Ezzel összefüggésben utalni kell a határon túli magyar történelmi emlékek védelmére is, amely az összmagyarság ügye kell legyen, és ehhez a Magyar Országgyûlésnek minden segítséget meg kell adnia.
Örvendetes, hogy a '90-es évektõl Erdélyben is megkezdõdött a mûemlékvédelem újjászervezése, létrejöttek az ezzel foglalkozó hatóságok és civil szervezetek. Megnyugtató számunkra, hogy kellõ védelmet és felügyeletet kapott például a besztercei evangélikus templom, a dévai ferences kolostor, a székelydályai református templom, a kálnoki kastély, a nagyszebeni színház stb., több példát lehetne mondani.
A javaslat újszerûen és modern szemlélettel szabályozza a mûemlékek védelmét. A szabályozás legfõbb sajátosságai a következõk: integrált szemlélet, a kiemelkedõ értékek megkülönböztetett védelme, a törvény elsõ ízben szabályozza az úgynevezett sajátos mûemlékfajokat, például a történelmi kertek, a felszín alatti épületmaradványok vagy a temetõk védelmét.
A fentiekkel összefüggésben, különösen a temetõkben található mûemlék jellegû síremlékek fokozott védelmére hívjuk fel a figyelmet, mert ez a kérdés ez idáig nem volt kellõen rendezett. A javaslat a szabályozás módszere tekintetében követi a külföldön általánosan elterjedt integrált mûemlékvédelem szemléletet. A mûemlékvédelmet a tágabb környezettel együtt a településrendezési tervekkel összhangban részesíti védelemben. A mûemlékvédelem nemcsak gazdasági és jogi kérdés, hanem szemlélet kérdése is. A mûemlékvédelemnek a nemzeti tudat részévé kell válnia, és valamennyi magyar állampolgárnak óvnia kell nemzeti értékeinket. Helyeselhetõ tehát, hogy a javaslatban önálló fejezetben foglalkozik a mûemlékvédelem oktatási és tudományos követelményeivel.
A javaslat pontosan felsorolja a központi és helyi szervek mûemlékvédelemmel kapcsolatos feladatait. Az Országgyûlésnek az évi költségvetési viták során megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a mûemlékvédelemre fordítható költségvetési támogatás meghatározására. A javaslat néhány új intézményt vezet be, ezek közül kiemelendõ az elõvédettség azért, mert átmeneti védelmet biztosíthat, és helyeselhetõ a bírságolási rendszer bevezetése is - természetesen ezt jelentõs toleranciával kellene.
Összegezve: hazánkban jelenleg több mint tízezer nyilvántartott mûemlék található. A mûemlékek 25-30 százalékának állapota minõsíthetõ elfogadhatónak. Sajnálatos módon a legrosszabb helyzetben a népi mûemlékek és a kastélyok találhatók. Mindez azt mutatja, hogy a magyar történelem szocialista, piros színnel átitatott negyven éve alatt hazánk kulturális, mûvészeti, történeti értékei végveszélybe kerültek. A háborút követõen kivonuló, illetõleg átvonuló katonai alakulatok felbecsülhetetlen károkat okoztak, amelyek helyreállításával a pártállam egyáltalán nem vagy csupán látszólagosan foglalkozott.
A Független Kisgazdapárt programjának megfelelõen a történelmi hagyományok méltó ápolására törekszik. Ennek a szellemiségnek megfelelõen támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyek alapítványok és egyéb szervezetek létrehozásával nemzeti kincseink megmentésére, megfelelõ, szervezett kezelésére és védelmére irányulnak.
Befejezésül: az egyes konkrét rendelkezésekhez több módosító indítványt kívánunk benyújtani, mindezek ellenére a javaslatot elfogadásra ajánljuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)