FERENCZY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, hogy az elõttem szólók kicsit elébementek a hozzászólásomnak, de azért szeretném egy kicsit más megvilágításban is taglalni ezt a környezetvédelmi kérdést. Engedjék meg, hogy kifejtsem véleményemet a bányatörvény módosítására beadott képviselõi javaslatok 13. és 16. §-áról. E két módosító javaslat a környezetvédelmi engedély kérdéskörét érinti.
A módosítási javaslat 13. §-ának indoklási része szerint ez egy komoly vitát jelentõ kérdést is rendez, a 16. § indoklási része pedig az Alkotmánybíróság döntésére hivatkozik. Az Alkotmánybíróság 1995-ben - a törvényjavaslat indoklásával ellentétben - azért helyezte hatályon kívül a bányatörvény 26. § (8) bekezdését, mert a bányatörvény 26. §-a egyrészt a bányászathoz fûzõdõ gazdasági érdekeket és jogokat, másrészt a környezethez való jogot úgy egyeztette egymással, hogy a bányászatnak adott elsõbbséget.
A jelen módosítási javaslat ahelyett, hogy pótolta volna az Alkotmánybíróság által feltárt hiányosságokat, még fokozza a környezethez való jogot érintõ 1993. évi bányatörvény korátozásait. A környezetvédelmi engedélyezés keretében ugyanis a tervezett tevékenység környezetre gyakorolt hatásainak ismeretében az is megvizsgálásra kerül, hogy a tervezett helyett a tevékenység végzése megengedhetõ-e. Ez a vizsgálat különösen fontos a bányászati tevékenység esetében, mivel ezeknél - kiemelten a külszíni bányászati tevékenységnél - a bányászat visszafordíthatatlan, helyre nem állítható környezeti károsodást okozhat. E sajátosság miatt a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelõzésnek elsõbbsége van, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot.
A módosítási javaslat szerint pedig a bányavállalkozó számára úgy hoznak határozatot a bányatelek megállapításáról - s így egyúttal a bányászati jog biztosításáról -, ha a vállalkozó az adott tevékenységhez, jelen esetben bányászathoz nem kap majd az elsõ üzemi terv készítése idején környezetvédelmi engedélyt, akkor a kárát az államnak meg kell téríteni, hiszen a módosítással nem érintett bányatörvény 26. § (7) bekezdése szerint a bányatelek változtatása, adott esetben megszüntetése a bányavállalkozót hátrányosan nem érintheti. A környezeti hatásvizsgálat megfelelõ szakaszában történõ lefolytatásának szabályozásán túl azt is egyértelmûvé kell tenni a törvény szövegében, hogy a bányatelek megállapítása milyen jogokat biztosít a bányavállalkozó számára, valamint azt, hogy ennek milyen jogi következményei vannak az eljárásban részt vevõ hatóságokra nézve.
A módosítás 13. §-ában a javaslattevõk törvény szerint azt kívánják megfogalmazni, hogy az ásványvagyon feltárását és kitermelését a bányatelek jogosultjának csak környezetvédelmi engedély beszerzése után lehet engedélyezni. Ez elsõ ránézésre meg is felelne a környezetvédelem érdekeinek, azonban ha a bányászkodás jelenlegi szabályozását és a tapasztalatokat alaposan szemügyre vesszük, kiderül, ez nem így van, és sokkal több mindent meg kellene változtatni a bányatörvényben ahhoz, hogy ez a módosítás több szükséges, de fel nem vetett változtatással együtt összességében a környezetvédelem számára kedvezõ legyen.
(21.10)
A kulcsfogalom az alaposabb végiggondoláshoz a bányatelkek jogosultja. A törvénytervezet módosítása lehetõvé tenné, hogy a környezetvédelmi engedélyezési eljárást csak a bányatelek fektetése után kezdjék el, ami a következõ veszélyeket hordozza magában. Ennek eredménye szerint a környezet- és természetvédelmi hatóságoknak úgy kellene állást foglalniuk a bányatelkek fektetésérõl, hogy nemhogy a teljes környezeti hatástanulmány nem állna rendelkezésükre, hanem a telepítés környezeti hatásaira koncentráló elõzetes hatástanulmány sem. Így, ha egészen nyilvánvaló - különösebb vizsgálódást nem igénylõ - kizáró ok nincs, a hatóságoknak hozzá kell járulni a bányatelek fektetéséhez. A bányatelek fektetésével pedig eldõl az a kérdés, mi az a térbeli idom, ahol a bányászat lehetséges. Viszont a késõbbi környezeti hatásvizsgálat feltárhat olyan összefüggéseket, amelyek miatt környezetvédelmi engedély nem adható, a bányászati tevékenység nem kezdhetõ meg, bár a bányatelek fektetéséhez hozzájárultak. Ez tehát elfogadhatatlan kényszerhelyzetbe hozná a hatóságot, felvetné kártérítés felelõsségét, és kárt okozna a bányavállalkozónak is.
A javasolt módosítás elfogadhatóságának minimális feltételei lennének ezért a bányatörvény olyan módosításai, amelyek biztosítják, hogy a környezetvédelmi engedély elutasítása esetén a bányatelket hivatalból törölni kell - 26. § (9) bekezdés b) pontjának módosítása - , s emiatt kártérítés nem kérhetõ; valamint a megfelelõ szövegrész újrafogalmazásával annak hangsúlyozása, hogy a bányatelek fektetésének csak az a szerepe, hogy a szükséges engedélyek megszerzéséig tartó idõszakban megakadályozza a késõbbi bányászatot zavaró, korlátozó területhasználatokat, de nem jelent semmiféle igényt a bányászat engedélyezésére. A Házszabály alapján azonban a meg nem nyitott zárt szakaszokhoz módosító indítvány nem adható. Az elmondott érvek beláthatóvá teszik, hogy csupán a módosító javaslat egyetlen pontja is mennyi további kérdést vet fel, amit az indítvány egésze nem vesz figyelembe.
Mindez azt erõsíti meg, hogy a bányatörvény sokkal átfogóbb elemzésére és módosítására van szükség, ezért a törvény egyoldalú toldozgatása-foldozgatása helyett a kormányt kellene felkérni, hogy nyújtson be indítványt a törvény módosítására.
A módosító javaslat 16. §-a a bányatörvény 26. § (4) bekezdését egészítené ki egy oda nem illõ, de több szempontból is vitatható és ellentmondásos rendelkezéssel. A bányatelek megállapítására indított eljárás ideje alatt feltárás, kitermelés csak akkor végezhetõ, ha a bányavállalkozó e tevékenységre környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik. Ráadásul e változtatás indoklása egész másról szól, az Alkotmánybíróság azon határozatáról, ami a bányatelek utólagos védetté nyilvánításával foglalkozik. Emiatt a beterjesztõ szándéka teljesen homályban marad.
A módosítással kapcsolatos fõbb aggályok a következõk. Lehetõvé tenné, hogy már a bányatelek fektetése elõtt végezhessenek feltárást és kitermelést. Ez - függetlenül attól, hogy adható-e rá környezetvédelmi engedély vagy nem - nem fogadható el, mert indokolatlan kivétel lenne az alól, hogy csak a bányatelek jogosultja kaphat feltárásra és kitermelésre engedélyt. E kivételezés ráadásul ellentmond a beterjesztõ saját korábbi, a 13. §-ban megfogalmazott módosító javaslata szándékának, ahol éppen a bányatelek fektetése után kellene csak környezetvédelmi engedélyt megszerezni. Rendkívül zavaró lenne ez a rendelkezés a környezeti hatásvizsgálat jogi szabályozása átláthatóságának, egyértelmûségének szempontjából is. Ugyanis a környezetvédelmi törvény mondja meg, illetve ad felhatalmazást annak meghatározására, hogy melyek a környezeti hatásvizsgálat-köteles és így környezetvédelmi engedélyezés alá esõ tevékenységek. Ezt mindenütt a világon és nálunk is egyetlen jogszabály tartalmazza. Az ágazati szabályozások ezért maguk nem állapíthatnak meg környezetvédelmi engedélyezési kötelezettségeket, hanem hivatkozniuk kell az azt rendezõ jogszabályra.
Összegezve: a módosító javaslatot az indokolatlan, kivételes, ellentmondásos és környezetvédelmi törvényen való túlterjeszkedése miatt megfontolásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket.