KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mai napirend utáni felszólalásom címe: "A mezõgazdasági kistermelõk adóznak, az állampolgárok éheznek".
Az elmúlt év végén már felszólaltam a mezõgazdasági kistermelõket, õstermelõket érintõ új adótörvények ügyében. Sajnos, úgy tûnik, hogy az átláthatatlan, szövevényes törvénnyel kapcsolatos aggályaim valósággá válnak. A sajtó már jelezte, hogy február 14-én a kiskõrösi gazdák útlezárási demonstrációval kívánnak tiltakozni a mezõgazdasági termelõk új adótörvénye ellen. Jelenleg munkabizottság foglalkozik a kisvállalkozókra vonatkozó társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség megváltoztatásával, mivel eddig közel 30 ezren adták vissza vállalkozói engedélyüket. A kisvállalkozók mellett saját érdekvédelmi szervezeteik határozottan kiálltak. A kistermelõknek nincs ilyen lehetõségük, így a rossz törvény által okozott károk az egész társadalmat fogják igen súlyosan érinteni. Milyen károk várhatók?
A legfontosabb a termelés szabályozhatatlan csökkenése; egypár konkrét példát szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Karácsonykor az ország minden húsüzletében roskadoztak a pultok a szebbnél-szebb sertéshústól, és roskadoztak még az új évben is, a kereskedõk kétségbeesett akciókkal igyekeztek szabadulni portékájuktól. Az állami statisztika ugyanekkor 13 százalékos kocaállomány-csökkenésrõl beszél, aminek talán a Földmûvelésügyi Minisztérium illetékesei örülnek is.
A valóság, amit módom volt tapasztalni több hajdú-bihari községben, az, hogy az eddig kényesen válogató sertésfelvásárlók a termelõket személyesen felkeresve, egymást túllicitálva megvásárolható hízósertéseket keresnek, ugyanakkor az állatvásárokon a malacok nem kelnek el. Ez azt mutatja, hogy a kistermelõknél ez a becsült 13 százalékos csökkenés könnyen lehet akár 40-50 százalékos is. De hogyan is vállalkozhatnának sertéshús elõállítására a termelõk akkor, amikor a takarmányboltokban ma sem kapnak 2800-3000 forint alatt kukoricát, búzát, árpát.
Ma már nyilvánvaló tény az is, hogy a tehénállomány csökkenése újból megindult a magángazdaságokban a tejátvételnél kialakult alacsony felvásárlói árak miatt. Az adótörvény következtében a 137 forintos gázolaj teljes súlyával jelentkezik egyes õstermelõk körében, mivel az átalányadózás kizárja õket az állami támogatásból. A magasabb termelési értéket elõállító kistermelõket és mezõgazdasági kisvállalkozókat súlyosan érinti a megemelt 2 millió forintos áfa- visszatérítési küszöb.
Az általam kiragadott példák nem teljes körûek ugyan, de jelzik a mezõgazdasági termelést laikus szinten ismerõ állampolgároknak is, hogy milyen leküzdhetetlen nehézségek elõtt állnak a kistermelõk. Ehhez hozzájárul még az új adótörvény, melyet a hatalom hol adatgyûjtésnek, hol a termelõ számára egyedül üdvözítõ megoldásnak nevez.
Egy idõs, bölcs parasztemberrel beszélgettem, megkérdezve tõle, hogyan lesz tovább. Azt válaszolta, hogy két hektár földjét ezután lóval fogja megmûvelni, mûtrágyát sem vesz és vetõmagot sem. Csak annyi állatot fog tartani, amennyit a család elfogyaszt, ha végképp nem boldogul, majd elmegy az önkormányzathoz segélyért, mint ahogy a többi munkanélküli is megteszi. Ez az ember az elmúlt évben még két kocát tartott, és negyven darab euro-minõségû sertést adott le.
Közismert a statisztikából, hogy a magyar társadalom élelmiszer- fogyasztása minõségi és mennyiségi fogyasztásban drámaian lecsökkent. Ennek az az oka, hogy az emberek nagy részének nincs pénze élelemre. Az állam a kistermelõk adóztatásával megpróbálja a semmit lefölözni, és olyan helyzetet teremt, amibõl hosszú idõn keresztül nincs visszaút, ugyanakkor az olcsó élelmiszer-termelés lecsökkenése után nem lesz lehetõsége arra, hogy a vásárlóerõt növelje. Ennek az lesz a következménye, hogy még kevesebb élelmiszert vásárolhatnak az emberek.
Szeretném megkérdezni az illetékesektõl, hogy egy olyan ország integrálható-e jobban az Európai Közösségbe, amely megfelelõen el tudja látni élelemmel állampolgárait, vagy pedig egy észak-afrikai típusú, szó szerint éhezõ társadalom, mert ez az út oda vezet.
A kormány által emlegetett, készülõben lévõ, a mezõgazdaság stratégiájával foglalkozó terv készítése során javasolom, abból induljanak ki, hogy a magyar mezõgazdasági termelõk társadalma három alapvetõ rétegbõl áll. Az elsõ a pár hektáros, kis létszámú állatállománnyal rendelkezõ többségi réteg, a második a 30-100 hektár nagyságú földterülettel rendelkezõ, tõkeszegény farmerréteg, melynek kialakulása rendkívül lassú, a harmadik a 100 hektárnál nagyobb szövetkezeti és egyéni termelõk rétege, mely nagy önköltséggel termel a drága munkaerõ, az elvonások és a magas hitelkamatok miatt.
Ezen a társadalmi szerkezeten nem lehet az egyik pillanatról a másikra változtatni. A változtatás lehetõsége a jelenlegi politikában az egyenlõ esélyek megadásában rejlik. El kell érni azt, hogy a földek ne a tulajdonos lehetõségei, hanem termõképességük alapján teremjenek. Ebbõl a szempontból az új támogatási rendszerben lehet az erõsebbet szubvencionálni olyan módon, hogy a kistermelõknek reális áron végzett magas színvonalú szolgáltatás után nyújtson az állam támogatást a szolgáltatónak. Így a meglévõ gépkapacitással sokkal több munkát lehetne jó minõségben elvégezni, s ezzel nagyobb terméseredményt biztosítani.
A jelenlegi exporttámogatás helyett szektortól függetlenül a hektáronként elõállított meghatározott minõségû és mennyiségû termékre kellene a támogatást biztosítani. Ez a stratégia alkalmas lenne arra, hogy a nyugat-európai példa szerinti új típusú integrációk önkéntesen meginduljanak. Minden egyéb - a mezõgazdasági termelés jelenlegi szerkezetét erõszakosan megváltoztató - eljárás, az elvonások, a szubvenciók megszüntetése és egyebek, ellenkezõ eredményt fog hozni: a mezõgazdasági termelés csökkenését, az exportképesség gyengülését, az élelmiszerárak további drágulását; ez pedig a társadalmi feszültségek még nagyobb növekedésével jár.
Sajnálatos és tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a napirend utáni felszólalás keretei meghatározottak, eredményessége csekély, különösen, ha egy független képviselõ szólal fel, mégis úgy érzem, kötelességem azokra a jelenségekre felhívni a tisztelt Ház figyelmét, amiket választóim körében észlelek. Köszönöm szíves figyelmüket.
(21.50)