DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Baja város képviselõ-testületének szervezeti és mûködési szabályzata szerint a város címere felül koronával díszített, barokk rámás, tárcsa alakú pajzson, búzavirágkék mezõben, zöld talajon álló, barna törzsû, zöld levelû, arany gyümölcsû almafa, amelynek törzsén körülcsavarodó kígyó kúszik felfelé. Az almafa alatt a pajzs jobb oldalán meztelen, természetes színû férfialak, a bibliai Ádám, a pajzs felében a férfialak felé forduló meztelen, természetes színû nõalak, a bibliai Éva áll almát nyújtva Ádámnak. Ez az ábrázolás annak állít emléket, hogy Baja városát I. Lipót császár Ádám-Éva napján, december 24-én nyilvánította szabadalmas kamarai mezõvárossá, és mert ez az esemény 1696-ban történt, Baja karácsonykor ünnepelte várossá nyilvánításának 300. évfordulóját.
Ez az évforduló engem, Baja városának és vidékének képviselõjét arra kötelez, hogy a tisztelt Ház nyilvánossága elõtt szóljak Baja múltjáról, jelenérõl és jövõjérõl. A múltról, amelyet megismertünk, a jelenrõl, amelyben élünk, a jövõrõl, amelyet magunknak, illetve utódainknak megvalósítani szeretnénk.
Tisztelt Országgyûlés! Baja története nem 300 évvel ezelõtt kezdõdött. A Duna közelsége halat és vizet, az ártéri erdõk vadat, tüzelõt és építõanyagot biztosítottak a letelepedõknek, és oltalmat nyújtottak a természet és a történelem viharai ellen. A kedvezõ telepítõ tényezõk hatására a régészeti feltárások szerint a mai Baja környékén idõszámításunk elõtt mintegy 4000 évvel ezelõtt jelentek meg az emberi letelepedés jelei, és a térség a bronzkorból számos régészeti lelettel rendelkezik, igazolva, hogy õseink e tájon a huzamos és a folyamatos tartózkodás szándékával telepedtek le. Honfoglaló elõdeink is telepítõ tényezõként értékelték a halászható vizeket, az élelmet és biztonságot nyújtó erdõket és a nomád élet fenntartásához szükséges legelõket, így Baján és közelében még a mai napig is számos emlék õrzi a bansa, a haraszt és a baja nemzetség megtelepedésének emlékét.
A Baja névvel írásos formában elõször egy 1222-bõl származó okiratban találkozhatunk, ahol utalás történik arra, hogy a város és környéke Bajai Bálint mester birtoka, de egy, a Zichy-okmánytárban fellelhetõ 1323-ból származó okiraton a "Baja" megjelölés már nem a tulajdonosra, hanem kifejezetten a település nevére utal. Mohács után Baja és térsége a török hódoltság része lett, a török uralom alól a XVII. század végén szabadult fel. A török hódoltság alatt a város jelentõs folyami kikötõvé fejlõdött és állandó török helyõrséggel rendelkezett. A törökellenes háborúk és a járványok miatt a város lakossága jelentõsen megcsappant. A török kiûzését követõen a városban nagy számú szerb lakosság telepedett le, majd I. Lipót a katolikus rácokat, a bunyevácokat is a városba telepítette. A németség betelepítése az állami hivatalok létesítése révén történt meg. A katonai élelmezési raktárak, az állami sóraktár, a hajóácsüzem vezetõi, munkásai jobbára németek voltak, színesítve a helyi népesség etnikai összetételét.
A török kiûzését követõen újjáalakult Bács vármegye, melynek alakuló közgyûlését 1699. december 14-én Baján tartották. Ezt követõen hosszabb-rövidebb megszakításokkal Baja 1950. január 1-jéig megyeszékhely volt. A Rákóczi-szabadságharcot követõ, viszonylag békés idõszak a megyei adminisztráció kiépítése, a megyeszékhelyi rang, az árutermelés és a kézmûipar fejlõdése a várost a XVIII. század elején növekedési pályára állította. Baja fekvésénél fogva kínálta magát az árutovábbító szerepre, hisz a Duna közelsége és a folyami áruszállítás szinte kizárólagos helyzetbe hozta a várost. A mezõvárosi ranggal együtt járó vásártartási jog következtében Baja város kereskedelme egyre inkább fejlõdött, és a XVIII. század elejére, közepére az ország egyik igen fontos kereskedelmi központja lett. Egy 1857-bõl származó népességszámlálási adat szerint Baja 18 621 fõs lélekszámával megelõzte Gyõr, Pécs, Székesfehérvár és Miskolc városát a lakosság számát tekintve.
E fejlõdési szakasz azonban csak a XIX. század hetvenes éveiig tartott, az 1869-ben létesített Alföld-Fiume, majd az 1882-ben létesített Budapest-Zimony vasúti fõvonal ugyanis elkerülte Baját, és bár a vízi szállítás változatlanul olcsóbb volt, az áruforgalom fokozatosan áttevõdött a drágább, de jóval gyorsabb vasútra. A város gazdaságában változatlanul a kereskedelem, a kézmûipar és a kisüzemek voltak a meghatározók; a nagyüzem, a nagyipar, amely ebben az idõszakban is a dinamikus fejlõdés forrása volt, nem települt meg Baján. Igaz, hogy 1911-ben többszöri kísérlet után megépült a Bátaszék- Baja vonalon a Duna-híd, de a város vezetõ gazdasági szerepét már nem volt képes visszaszerezni.
Mint láttuk, a XVIII. század második felétõl a XIX. század harmadik harmadáig Baja fejlõdését kedvezõ fekvése határozta meg, majd a XIX. század harmadik harmadától e korábban kedvezõ fekvés a fejlõdés gátjává vált. Sajnálatos, hogy ez a jelenség a XX. században még inkább felerõsödött, és ha alacsonyabb szinten és rövidebb megszakításokkal is, de napjainkig is tart.
Az elsõ világháborút követõen 1918 novemberétõl Baja szerb megszállás alá került, s ez a megszállás 1921 augusztusáig tartott. A trianoni békeszerzõdést követõ közigazgatási átszervezés során Baja székhelye lett a korábbi területének legnagyobb részét elveszítõ Bács- Bodrog megyének. Baja véglegesen a megyeszékhelyi címtõl 1950. január 1-jén búcsúzott el, amikor is Kecskemét megyeszékhellyel megalakult Bács-Kiskun megye. Nem tagadható, hogy a megyeszékhelyi cím elveszítését fájlalták és fájlalják a város lakosai, és bizony Kecskemét és Baja viszonya vélt vagy valós sérelmek miatt sokáig nem volt felhõtlen. Még azok a bajai lakosok is, akiknek még a szülei sem éltek 1950-ben, nosztalgiával gondolnak vissza a volt megyeszékhelyi szerepre, és számukra is a megyeháza még mindig fix tájékozódási és találkozási pont a városban.
A jugoszláv határ közelsége az ötvenes években az ismert körülmények miatt kizárta a fejlõdés lehetõségét, és némi pezsdülésre csak az biztosított lehetõséget, amikor a nagy budapesti gyárak, például a Kismotor- és Gépgyár, az EVIG, a GANZ leányvállalatot vagy gyártelepet létesítettek Baján. Sajnálatos módon a gazdasági szerkezetváltás és a politikai rendszerváltás idõszakában ezek az üzemek szûntek meg elõször. A jugoszláv válság, majd Jugoszlávia szétesése és a délszláv háború meggyõzõdésem szerint az ország valamennyi érintett települése közül Baját rendítette meg leginkább. Nem vitatom, hogy Szeged vagy Pécs gazdasági teljesítményében is jelentõs szerepe volt a határon túli kapcsolatoknak, de Baja gazdaságában volt a legnagyobb arányú ez a kapcsolat, illetve a kereskedõvárosi hagyományokra alapozva itt volt legnagyobb szerepe az odaátról érkezõ vásárlóerõnek. Reméltük, hogy a válsághelyzet megszûnésével a gazdasági kapcsolatok legalább a korábbi szintre állnak vissza, de sajnálatos módon e várakozásunk ez idáig nem teljesült.
Tisztelt Országgyûlés! Bajának és környékének kultúrája sajátos kultúra, amely az együtt élõ nemzetiségek kultúrájának ötvözeteként állt össze egésszé. A XVII-XVIII. században betelepült szerbek, bunyevácok és németek mellett a történelem viharai a térségbe sodortak tótokat, felvidéki magyarokat és székelyeket is. A különféle népcsoportok, nemzetiségek Baján és környékén mindig is egymást megértve és tisztelve éltek együtt, a bácskai embereket a megértés és a türelem vezérelte. A zsidóság második világháború alatti holocaustját, illetve a háború utáni kitelepítéseket kivéve nem lelhetõ fel a történések könyvében olyan adat, amely szerint valamely sérelemnek népcsoporthoz, nemzetiséghez vagy bármely valláshoz való tartozás lett volna oka Baján vagy Baja közvetlen környékén.
Tisztelt Országgyûlés! Sajátos kultúrájának következtében Baja és vidéke mindig is kibocsátó, illetve befogadó volt. E térség nagy számban indított útnak a politikában, a közéletben, a tudományban, a mûvészetekben vagy a sportban jelentõs eredményt elérõ személyiségeket, és befogadta azokat, akiket a bácskai táj és a bácskai kultúra megigézett. Közülük meg kell említenem Mészáros Lázárt, aki az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc egyik kimagasló egyénisége, az elsõ hadügyminiszter és Baja város elsõ választott képviselõje volt az 1848-as Országgyûlésben.
(22.00)
Felemelõ érzés volt, amikor a Honvédelmi Minisztériumban tavaly résztvevõje lehettem annak a bensõséges ünnepségnek, melynek során a mai utódok emléktáblával tisztelegtek nagy elõdjük emléke elõtt. Amilyen felemelõ érzés volt részt venni ezen az ünnepségen, olyan nagy keserûséggel értesültünk arról a késõbbi döntésrõl, mely szerint születésének 200. évében Baján felszámolásra került, illetve kerül a nevét viselõ gépesített lövész zászlóalj, a korábbi Mészáros Lázár gépesített lövészdandár.
Évszázadok óta Baja mindig is helyõrségnek adott otthont, annak léte beépült a város tudatába és kultúrájába. Így e döntést a város lakossága veszteségként éli meg. Ennek ellenére a döntést, ha sajnálkozva is, de tudomásul vesszük. Szeretnénk és kérnénk viszont, hogy azok a kulturális értékek, amelyek Bajához kötõdnek - Mészáros Lázár kopjafa, emlékfal, könyvtár, helyõrségi mûvelõdési otthon -, maradhassanak Baján, illetve oldódjanak meg a honvédségi lakások ügyei, melyekben az önkormányzat és a HM között csaknem három éve folynak tárgyalások.
Meg kell említenem Türr István nevét is, aki Itáliában Garibaldi oldalán tett hitet a népek szabadsága mellett, de amit kevesen tudnak róla: korának jeles mérnöke is volt. Olyan létesítmények fûzõdnek a nevéhez, mint a Korinthoszi-csatorna vagy a Baja-Bezdán távcsatorna. Jeles és talán legismertebb fia volt Bajának Jelky András, aki kalandos életútja során bajai szabólegénybõl Batávia kormányzói székéig küzdötte fel magát.
A bácskai táj, a Duna és az ártéri erdõk bajaiak sorát inspirálta a képzõmûvészet irányába. A teljesség igénye nélkül említem meg Tels Ede, idõs és ifjabb Éber Sándor, Éber Anna, Nagy István, Rudnay Gyula, Tornyai János, Weintráger Adolf, Miskolczy Ferenc, B. Mikli Ferenc, Udvardi Erzsébet vagy Bartos Endre nevét, akik Bajáról indulva vagy oda visszaérkezve jelentõs mértékben hozzájárultak a magyar képzõmûvészet egyetemes értékeihez.
Nagy fia volt Bajának Tóth Kálmán, a múlt század második felének kiemelkedõ lírikusa is. Déry Frigyes emlékét ma Baján a Déry-kert õrzi, pedig annak helyén a Déry Múzeumnak kellene állnia. A Bajáról induló, kiemelkedõ mecénás ugyanis gazdag gyûjteményét szülõvárosának akarta adományozni, és a létesítendõ múzeum a mostani Déry-kert helyén került volna felépítésre. Az elsõ világháborút követõ határszéli helyzet, valamint a szerb megszállás miatt azonban a múzeum megépítésével várni nem tudott, így azt másik kedves városában, Debrecenben valósította meg. Ahányszor oda eljutok, azt megtekintem, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy annak igazi helye bizony Baján lett volna.
Tisztelt Országgyûlés! Ennyit a múltról. Röviden a jelenrõl:
Baja ma negyvenezres lélekszámú város, amely ha nem is alszik, tényleges teljesítõképességének csak egy részét hasznosítja. Kitûnõ helyi infrastruktúra és magasan képzett munkaerõ várja új munkahelyek létesítését, de a fõvárostól való távolság és a mostoha megközelítési viszonyok nem ösztönzik a munkahelyteremtõ beruházásokat. Én magam utaztam vonaton olyan potenciális befektetõvel, aki Baján kívánt ipari üzemet létesíteni, azonban Szekszárdon leszállt, átszállt az ellenvonatra, mondván, majd akkor üzenjünk neki, ha Baja összeköttetése megfelelõ lesz a fõvárossal. A közúti összeköttetés sem kedvezõbb, hiszen a solti töltés és az azon elõforduló, sajnálatosan nagy számú baleset a kevésbé eltökélt gépkocsivezetõket más úti cél megválasztására készteti.
Kereskedõvárosi jellege mellett Baja ma iskolaváros is. Tíz általános, hét középiskolájában és a Eötvös József fõiskola két karán nap mint nap tízezer diák részese a közoktatásnak. Ez pezsdítõleg hat a város szellemi életére, magában hordozza viszont a fenntartás és a finanszírozás mindennapos gondjait.
Bajának minden természeti adottsága megvan ahhoz, hogy rövid idõn belül idegenforgalmi központtá fejlõdjön. A Duna vize, a zátonyok homokja, az ártéri erdõk romantikája, Gemenc vadbõsége, Dávod és Nagybaracska termálvize, a bácskai konyha kitûnõ ízei, a bácskai emberek nyitottsága és nyíltsága garancia arra, hogy a Bajára vagy környékére látogató élményekben gazdagabban térhet vissza otthonába.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmúlt évben Baja lakosai a millecentenáriummal együtt ünnepelték a várossá nyilvánítás 300. évfordulóját. Bizonyították, hogy a méltó megemlékezés nem kizárólag anyagi erõforrások, hanem szándék, akarat és szív kérdése is, mert viszonylag szerény ráfordításokból egész évben folyamatosan zajlottak a jubileumi megemlékezések. E rendezvénysorozatból kiemelkedett az a júliusi szombat délután, amikor a Szentháromság téren, amely a bajaiak szerint az ország legszebb, de a nem bajaiak szerint is az egyik legszebb tere, és a környezõ utcákban, közel ötszáz bográcsban, mintegy 6-8 ezer fõ kuktálkodása mellett fõtt a hagyományos és méltán híres halászlé. Nem véletlen, hogy a téli ülésszak vége felé, karácsony közeledvén, sorra kerestek fel képviselõtársaim a hiteles recept megismerése érdekében - remélem, hogy jól sikerült alkalmazni.
A rendezvényt követõen a bajaiak részérõl igényként fogalmazódott meg ezen esemény évenkénti megrendezése. Így aki tavaly elmulasztotta, idén részese lehet e rendkívüli népünnepélynek.
Tisztelt Képviselõtársaim! Felszólalásom címének eredetileg "300 évrõl 30 percben" címet adtam, és ha ennek meg akarok felelni, a jövõrõl már csak igen vázlatosan szólhatok. Bennünk, bajaiakban egy pezsgõ, sokszínû, fejlõdõ város képe él, és keressük azokat a kitörési pontokat, amelyek mentén a város, ha régi gazdasági szerepét nem is szerzi vissza, de azt megközelítheti. Úgy ítéljük meg, hogy ehhez elengedhetetlen feltétel a közlekedési körülmények javítása, mert az elzártság, a távolság minden törekvõ szándék ellenére gátja a fejlõdésnek.
Fontos kitörési pontnak tekintjük a kikötõ s az ezzel összefüggõ logisztikai központ kialakítását és fejlesztését. Ennek munkálatai már megkezdõdtek, de nyilván a végleges megvalósítás egy hosszabb folyamat következménye lesz. Célul tûztük ki más térségekkel együttmûködve vállalkozási övezet kialakítását, és bízunk abban, hogy belátható idõn belül városunk meghatározó szerephez juthat a Kis-Jugoszlávia és Horvátország felé irányuló gazdasági kapcsolatokban. A város önkormányzatát, lakosait és képviselõit e célok motiválják, és e célok megvalósításához kérjük a szakemberek, a szakminisztériumok, a kormány és az Országgyûlés segítõ támogatását.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)